A Magyar Arany Érdemkeresztet adta át a napokban Széles Tamás Los Angeles-i főkonzul az Amerikában született magyar természettudósnak és műfordítónak, Czipott Péternek. A kitüntetettet kérdezte a Gondola képviselétben Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Mester, miért nagy szellemi kincs nekünk az, hogy Ön mellett még számos, magyarról angolra fordító irodalmár tette vagy teszi a tengerentúlon is olvashatóvá íróink, költőink alkotásait, köztük Tim Wilkinson, aki az ősszel elhunyt, Lengyel Péter, aki a Balassi-kardos John Ridland – Isten nyugosztalja – egyik legkedveltebb tanítványa volt, Thomas Cooper, a Károli Református Egyetem tanára, Ottilie Mulzet és a többiek?
– Mindenekelőtt hadd mondjam, hogy a fenti lista csak egy icipici válogatás az aránylag sok kitűnő magyarból angolra dolgozó műfordítók seregéből; gondolkodás nélkül tudok még egy tucatnál többet hozzátenni, mind tisztelt kollégám. A magyar nyelv nem világnyelv – mintegy 15 millió ember beszéli –, de a magyar, vagy ha úgy tetszik, magyar nyelvű irodalom világraszóló.
Ez nem pusztán minőség kérdése, hanem arra is utal, hogy sok író egyéni, sajátos módon látja a világot (létezést, természetet, emberi természetet, s a többi), és sajátos módon tudják kifejezni nézetüket. És persze a sajátosságának egy része a kulturális környezetből ered, vagyis az adott kulturális környezetre való reagálásunkból. Minél több ilyen sajátsághoz tud az ember hozzáférni, annál jobban értheti meg az emberi környezetét, vagy legalábbis annál tarkábbnak tűnik neki.
A teljes interjú:
