A burgenlandi Felsőőrön az ausztriai tartomány nemzeti kisebbségi képviselőinek közreműködésével felújítják, és a Népcsoportok Székházává alakítják át a város korábbi kollégiumát – jelentette be Hans Peter Doskozil tartományfőnök.

A Burgenland létrejöttének 100. évfordulója alkalmából indított kezdeményezéssel a tartomány a helyi nemzeti kisebbségeknek (osztrák megnevezéssel: népcsoportok) a régió identitásához, történetéhez és jelenéhez tett hozzájárulása iránti megbecsülését szeretné kifejezésre juttatni – írta pénteki üzenetében a Hans Peter Doskozil.

Olvass tovább

Vészesen szekularizálódó korunkban azok a tradíciók, értékek, élményből lett emlékek válnak lélek- és közösségerősítővé, amelyeket emlékezetünk megőriz, amelyeket élni segítővé teszünk.

Az emlékezés szellemi-lelki találkozás, amelyben tovább él a szeretet. Tatiosz, a szeretet tanának filozófusa vallotta: „Boldogtalan, aki
emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.”
Ravennában, a Dantis poetae sepulchrum (Dante költő sírja) feliratú mauzóleumban fejet hajthattam.

Olvass tovább

„Bizonyos dolgokat nem szabad elmondani, mert akkor veszítenek az erejükből. Más dolgot nem szabad elmondani, kimondani, mert megidézed azt. A sátánnak vagy a ‘nemtisztának’ – mert nálunk így hívják – azért nem szabad kimondani a nevét, mert akkor megjelenik” – olvasható az Emeld fel, uram, népemet című kötetben. Petrás Máriával beszélgetett Szervátiusz Klára a Szervátiusz Alapítvány által 2021-ben kiadott könyvben. Az előszót író Döbrentei Kornél költőt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője. 

– Mester, a Petrás Mária féle „Mária-könyvben” felfényő látomásos realizmus miért nélkülözhetetlen nekünk, XXI. századi magyaroknak?

 – Mert ha minden kötél szakad – szakadt már annyiszor történelmünk során –, az marad a menedékünk, végső óvhelyünk, végvárunk a védekezéshez, hídfőállás az újrakezdéshez. Szilaj kinyargalásunk a megbéklyózó időből, fölfogva a krisztusi mondat mély jelentését: én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet.” „Látomásos realizmus”… Telitalálatos kifejezés.

Olvass tovább

“Könnyű büszkének lenni Gyöngyösre. A szőlő és a bor városára, amelyben otthon érzi magát az Olaszrizling és a Chardonnay, színárnyalatot ad a Pozsonyi fehér, a Zöld veltelini, a Kékfrankos, a Szürkebarát, nem vesz össze a Leánykával az Irsai Olivér. Elismertséget hoz a bő ezeréves borhistória.

Ősi templomok, ódon utcák, nemes kastélyok. lombdús fák, barokk vonalak, friss életkedv, utcai derű, szellemi eredetiség, halvány tájszólás, melyet csak a beavatott érez, nyüzsgő piac, mátrai-kékes-égvonal. Mindennapi szépség..

https://www.libri.hu/konyv/molnar_pal_116732.gyongyos.html

„Azzal a céllal született a Célia-ciklus fordítása, hogy a román kultúrában alig ismert Balassi-kultusz hiányosságait pótoljam” – írja fordításkötetének előszavában Elena Lavinia Dumitru román műfordító. A Bálint Balassi – Ciclul Celia című kötet alkotójának tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Asszonyom, Ön Balassi gondolkodását, reneszánsz világképét izgalmasnak és fontosnak tartja. Mitől lehet izgalmas egy, a XVI. század második felében élt közép-európai poéta életműve ma, a XXI. század elején?

– A XXI. század az előző évszázadok összege. Az emberiség történetében a reneszánsz fontos szerepet játszik az élet és általában a kultúra fejlődésében. A magyar reneszánsz Balassi személyiségéhez kötődik, aki irodalmi munkásságának a szépsége révén elbűvöli a kortárs olvasót. A szépség harmóniaként értendő, de egyensúlyi elemként is, amelyre a 21. századi olvasónak szüksége van. A reneszánsz univerzumába való belépés azt jelenti, hogy olyan időszakba lépünk, amelyet mélyreható és látványos változások jellemeznek, és amely új világfelfogást kíván, ahol az ember a központi elem.

Olvass tovább

„Amikor a Célia-ciklus fordításával kezdtem foglalkozni, még minden szakmai tapasztalat híján, egy olyan szöveget kíséreltem meg létrehozni románul, amely formailag, lírai természetessége mellett, megőriz egyfajta versszerű lüktetést, amely jellemző az eredeti alkotásra” – írja Bálin Balassi, Ciclul Celia című kétnyelvű kötetének előszavában Elena Lavinia Dumitru. A román műfordítónő korábbi tanárát, a Bukaresti Egyetem professzorát, Molnár Szabolcsot kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Professzor úr, miért volt reményteljes Elena Lavinia Dumitru nemes irodalmi kísérlete?

– A szakválasztás motivációját a politikai változások által kiváltott közhangulat nagyban befolyásolta. Az 1992-es parlamenti és helyhatósági választások körüli nacionalista, soviniszta diskurzus hatására mesterségesen kialakított xenofóbia, az örökölt előítéletek hatalmas szemétdombja elvette a román fiatalok  kedvét attól, hogy a magyar főszakra iratkozzanak. A parlamenti ciklus idején a hungarológiára a kétszeres túljelentkezés mellett bekerült kilencvennyolc magyar diák. Ezekben az években azonban egyetlen román diák sem látta kellőképpen indokoltnak, hogy a magyar szakra jöjjön.

Olvass tovább

A Magyar Arany Érdemkeresztet adta át a napokban Széles Tamás Los Angeles-i főkonzul az Amerikában született magyar természettudósnak és műfordítónak, Czipott Péternek. A kitüntetettet kérdezte a Gondola képviselétben Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Mester, miért nagy szellemi kincs nekünk az, hogy Ön mellett még számos, magyarról angolra fordító irodalmár tette vagy teszi a tengerentúlon is olvashatóvá íróink, költőink alkotásait, köztük Tim Wilkinson, aki az ősszel elhunyt, Lengyel Péter, aki a Balassi-kardos John Ridland – Isten nyugosztalja – egyik legkedveltebb tanítványa volt, Thomas Cooper, a Károli Református Egyetem tanára, Ottilie Mulzet és a többiek?

– Mindenekelőtt hadd mondjam, hogy a fenti lista csak egy icipici válogatás az aránylag sok kitűnő magyarból angolra dolgozó műfordítók seregéből; gondolkodás nélkül tudok még egy tucatnál többet hozzátenni, mind tisztelt kollégám. A magyar nyelv nem világnyelv – mintegy 15 millió ember beszéli –, de a magyar, vagy ha úgy tetszik, magyar nyelvű irodalom világraszóló.

Olvass tovább