Okleveles villamosmérnök, johannita lovag. A Magyar Johannita Szeretetszolgálat és a Johannita Lovagrend tagja és diakónia vezetője.
Budapesten 1950-ben született. Édesapja Avar István, magyar királyi katonatiszt, a győztes 1939-es Magyar–felvidéki „kis háború” vezérkari tisztje volt, mely a lengyelek előtt megnyitotta a határt.
Dr. Garzuly Ferenc címzetes egyetemi tanár, aki 1937. december 21-én Pozsonyban (Preßburg, Bratislava) született. 1945 augusztusában a család Magyarországra, Mosonmagyaróvárra menekült. Itt folytatta iskoláit, majd érettségizett. 1956 és 1962 között végezte el a Pécsi Orvostudományi Egyetemet.
A POTE első oktatókórházában, a szombathelyi Markusovszky Kórházban neurológus lett. 1983-ban vette át az Ideggyógyászati Osztály vezetését dr. Baltavári Lászlótól, s folytatta elődje kutató munkáját egészen 2002. december 31-ig. Nemcsak az agyműködés, hanem annak organikus háttere is érdekelte.
Átadták az Érték és Minőség Nagydíj pályázat idei elismeréseit csütörtökön a Gödöllői Királyi Kastény lovardájában; az idén 19 pályázó 22 pályázata érdemelte ki a nagydíjjal járó védjegy használat jogát.
– Művész úr, miért fontos, hogy az ötszázadik mohácsi évfordulónak zeneművészetünk is tisztelegjen?
A hazafias elit egyik legfontosabb értelmiségi fórumán, a Felsőörsi Dispután az ukrán-orosz konfliktusról tartott előadást dr. Pintér Tibor közgazdász, egyetemi docens – Budapesti Metropolitan Egyetem – tartott előadást az ukrajnai fejleményekről. Őt kérdezte a Présház.
– Tanár úr, Ukrajna beerőszakolása az Európai Unióba annyira ésszerűtlen, hogy ezt csak azok erőltethetik, akiket valamilyen korrupcióval érdekkeltté tettek. Miképpen lehetne ezeket a politikusokat leleplezni még a baj bekövetkezte előtt?
A múlt idő nyomaiban – Balassi Bálint útjain címmel nyílt fotókiállítás az esztergomi Rondella Galériában. Szabó Béla fotóművészt kérdezte a Présház.
– Művész úr, miből merítette az energiát arra, hogy egy több mint négy évszázada élt európai költőóriás életpályájának földrajzi pontjait fölkeresse, és fényképen hozzáférhetővé tegye a mai magyaroknak?
– Gyerekkorom óta érdekelt a történelem, földrajz és az irodalom. Negyven éve életem a fotográfia körül forog. Számomra ez se nem hobbit, megélhetést jelentett, hanem egy életformát. Középiskolába a győri Kazinczy Gimnáziumba jártam. Kitűnő pedagógusok voltak itt az 1970-es, 80-as évek fordulóján. Nem csak oktattak, hanem neveltek is a szó legnemesebb értelmében.
Elkezdődött az átvilágítás a Magyar Állami Operaházban – írta Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter csütörtökön a Facebook-oldalán.
„Az átlátható működés, a felelős gazdálkodás és a munkavállalók számára biztonságos környezet mind elengedhetetlen ahhoz, hogy a magyar kultúra a politikától függetlenül működve tudja kiszolgálni a magyar embereket” – közölte a miniszter.
Liptói barangoláson vettek részt Balassi Bálint költészetéért rajongó magyar értelmiségiek, a Prokopp Mária Baráti Kör tagjai, s fölkeresték a poéta sírját a felvidéki Hibbén, majd jelképesen megostromolták a liptóújvári erődöt, amely annak idején a költőnek és öccsének, Balassa Ferencnek évekig lakhelyéül szolgált.
A Barangolást az esztergomi Laskai Osvát Antikvárium társtulajdonosa, Mezeiné Tomorszky Mária szervezte. Az utazás résztvevője volt Prokopp Mária művészettörténész professzor emerita, az esztergomi Balassa Bálint Egyesület elnöke, Molnár Pál, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke, Dr. Mészáros Kálmán történész, Fehér László tárogatóművész, Dragonits Márta, az Ars Sacra Alapítvány kuratóriumi elnöke és számos budapesti, esztergomi, párkányi kiválóság.
A buszos művelődési túra első állomása az északon, a lengyel határ közelében fekvő Hibbe volt, e falu temploma rejti Balassi Bálint, Balassa Ferenc és édesanyjuk: Lekcsei Sulyok Anna, és a Balassa család más tagjainak sirját.
Harminc éve az egységes magyar nemzet szolgálatát vállaló civil szervezetünk legfontosabb üzenete: párbeszéd nélkül nincs értelmes élet.
Közhely számba megy, de ettől még igaz, magyar az, akinek fáj Trianon. Az a békediktátum, amely hazánk területének és lakosságának kétharmadát vette el tőlünk. A diktátum mélységes igazságtalansága abban is megmutatkozik, hogy a háborúban vesztes országok közül egyedül minket roppantott meg majdnem véglegesen. Különösen nehéz sors várt az elcsatolt területek magyarságára, az ő sorsukról, megmaradásuk esélyeiről próbál képet alkotni a Megmaradás című
kötet, melynek szerkesztőjével, Dr. Rab Irén kultúrtörténésszel, az Ungarnreal című német nyelvű portál alapító szerkesztőjével beszélgettünk.
– A könyv címe: Megmaradás. De melyik? Kis-Magyarország megmaradása Trianon után, vagy a határainkon kívülre kényszerített magyarság megmaradása? Az is kérdés – hiszen a könyv kétnyelvű, magyar és német -, hogy a németeket egyáltalán érdekli-e ez a téma?
– A kötetben nem szerepel az anyaország megmaradásának kérdése, ez messze túlfeszítené a terjedelmi kereteket. Azok megmaradásáról szól, akik határainkon kívülre kerültek és egy másik állam keretei között kellett és kell küzdeniük magyarságukért. Hogy érdekli-e a németeket? A helyzet az, hogy sok olyan német barátom van, aki szimpatizál velünk, de ha Trianonról esik szó, mindig azt hangoztatják, hogy ezt a témát már el kellene engednünk. Régen, több, mint 100 évvel ezelőtt történt, ideje lenne túllépnünk rajta. Ilyenkor megpróbálom elmagyarázni nekik, hogy ez nem olyan, mint a Versailles-i békeszerződés, ami persze fájt a németeknek, de ők a gyarmataikat veszítették el és kicsit odébb kerültek határaik. Mi sokkal többet veszítettünk – egy 1000 éves országot. Ezzel a kötettel azt is meg akartam mutatni, hogy a békediktátum nem csak a magyarság, de a németség számára is katasztrofális következményekkel járt.
A hevesi Halász-kúriában nyitották meg Mihály Gábor Kossuth-díjas szobrászművész Regnum Marianum című tárlatát. Az alkotó kisplasztikái tekinthetők meg az alföldi városban megrendezett kiállításon. A megnyitón jelen volt Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök. A megnyitó beszédet Molnár Pál, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke mondta el. Mint fogalmazott:
„Regnum Marianum,
Téged választottunk,
Mária Országa,
Szívünkbe fogadtunk.
Égő szereteted
Éltessen bennünket,
Regnumi ifjakat,
Krisztus katonáit.”
A középkori vers nem vesztett érvényéből: a szeretetnek – igenis – meg kell találnia Krisztus elszánt katonáit is: Mária országának megvédéséhez ma is bátorság kell. Ahhoz a művészethez, amelyet Mihály Gábor bő fél évszázada művel, az Istentől kapott talentumok mellett ugyancsak bátorság is szükséges: Szűz Máriát, Krisztust, Szent Istvánt, Szent Lászlót megformálni, bronzba önteni és kiállni velük a széles közönség elé, ehhez a mai világban vitézi észjárás is szükségeltetik.
Alaphelyzet és motívumok:
A vers alapélménye a kontraszt: a külvilág „üres fecsegése” és „hamis hordaléka” áll szemben a belső csend szakrális tisztaságával. A csend itt nem negatív fogalom (nem hiány vagy némaság), hanem egyfajta magasabb rendű kommunikáció. A költő paradoxonokkal él: a csendnek szava van, nesze, sőt, „néma ordításként” jelenik meg.
Irodalomtörténeti jelentőségű lexikon jelent meg a Kaiorsz Kiadónál. A magyar alapítású nemzetközi irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard eddigi harminc évének tényeit tartalmazza a Balassi-kard lexikon. A reneszánsz költő ezekben az években válik világhírűvé – a díjnak köszönhetően.
Nemzetközi irodalmi díj, amely benne van a Nobel-díj utáni első ötben. Mind az öt kontinensre eljutott, ebben egyedülálló a magyar díjak között.
Az istenes versek poétájáról elnevezett díjat most, a harmincadik alkalommal rendezett kardceremónián vette át először papköltő, akit egykori falujában ma Feri atyának neveznek. Domoszló is fölkerült a magyar irodalomtörténet térképére.
Az idén a harmincadik alkalommal adatott át a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard. Most először vehette át papköltő az irodalmi szablyát. A kitüntetett piarista szerzetest, Bozók Ferencet kérdezte a Gondola képviseletében a Présház főszerkesztője.
– Miért jó most, az eléggé zavaros XXI. században, ha a költészet szépsége a Teremtő mögöttes jelenlétével együtt fénylik fel egy budapesti kardceremónián?
Az elszármazott jászságiakat és az otthon élőket összekapcsoló Jászok Egyesülete létrejöttének 105., újjáalakulásának 35. évfordulóján ünnepséget tartottak a budai Várban, a Honvédelmi Minisztérium épületében.
