Eggyé vált a természettel a kőbányai vásárváros. Szeptember 25. és október 14. között hatszázezren keresték föl az Egy a természettel című Vadászati és Természeti Világkiállítást a Hungexpo csarnokaiban. A nagy nemzetközi rendezvény bevonta a vidék Magyarországát is, hozzávetőleg bő másfélmillió embernek szerzett tájainkon jó élményt a hazai expó.

A vadászat nem csak a vadászatról szól – ezt is tudatosította a nívós nemzetközi bemutató. A természet értékei minden embert szolgálnak, nem „csak” a puskájukkal az erdőrengeteget járó nyomkeresőket. A vadászat összeköt térségeket, évszázadokat, népeket, szakmákat, szenvedélyeket. Sőt művészeteket is. Nem véletlen, hogy a vadászattörténeti előadásokat filmvetítések, koncertek színesítették. A Hungarikum Gála, amely zárta a világkiállítást, híven érzékeltette, hogy vadászatunk a Trianonban körbemetszett országterületen is fölbecsülhetetlen értékű nemzeti kincs.

Olvass tovább

A Pethő Rebeka és Csaba duó zenéje némileg magában hordozza az emlékeiket, közös gyerekkorukat. Talán ezért kedvelik jobban a fellépéseket kisebb rendezvényeken. Legutóbb a herendiporcelán-kiállításon a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a budapesti Vajdahunyadvárban a Vadászati és Természeti Világkiállításhoz kapcsolódó tárlatmegnyitón ért el nagy sikert a fuvolával és gitárral zenei élményt kínáló páros. Pethő Csabát kérdezte a Gondola.

– Művész úr, a népzene és a komolyzene ötvözése Bartók Béla révén meghatározó az Önök számára. Önök is szeretnek ötvözni, repertoárjukban több műfajt felvonultatva a klasszikus zenén túl a tangótól a jazzig. Miért fontos az így kialakuló sajátos hangzás a mai világban?

– Gyerekkorunk óta meghatározó számunkra a népi kultúra, népzene. A zeneiskolában mindketten klasszikus zenét tanultunk, majd én a jazz világába kalandoztam, míg Rebeka a klasszikus vonalon fejlesztette magát tovább.

Olvass tovább

Jelenczki István  Szkíta Aranyszarvas-díjas rendező NEM, NEM, SOHA I-IV. „ISTEN AZ IGAZ ÜGYET NEM HAGYJA EL”  című dokumentumfilmjének vetítése az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében 2021 október 16-án délelőtt 10 órakor kezdődik. Az alkotónak tett föl kérdéseket a Présház.

– Mester, a bemutató első része a Magyarország Archiregnum címet kapta. Noha nemes tudósok szerint egyedül a mi hazánk viselheti ezt a címet, tartalmát nagyon kevesen ismerik. Miért kell beavatni fiataljainkat?

– Az arche, elsőt, szentet, ősit, a regnum királyságot, sőt még bárkát is jelent. Az archiregnum latin kifejezés, amely annyit tesz, hogy „őskirályság”, „főkirályság”, vagy „mintakirályság”. A mindenkori királyainkat „apostolkirálynak” nevezték.
A Szent Korona a király isteni eredetű hatalmának szimbóluma, kapocs az ég és a föld között. István király az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Mivel Szent István felajánlásával a Szent Korona Nagyboldogasszony koronájává vált minden javaival egyetemben, ezért lett a történelmi Magyarország Mária-országa. Így lett a Szent Korona a Nagyboldogasszony uradalmának jelképe, akinek a térség uralkodói csupán hűségesküt tehettek.

Olvass tovább

„A vér joga számít: magyarnak születni, benne élni mindenestől ebben a kultúrában. Ez feljogosít arra, hogy akár több ezer évre visszamenőleg is kiegészítsük a történetet” – vallja Toót-Holló Tamás író, újságíró, a Magyar Nemzet főszerkesztője. Csordul a csepp című most megjelent kötetéről kérdezte őt a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője..

– Mester, friss kötetével trilógiát zárt, s épp jól méretezte a szövegfolyamot, hiszen csak most csordul a csepp. Metatörténelmi királyregénye annak az uralkodónak állít emléket, akiről utoljára a XIX. században írtak fajsúlyos történelmi összefoglalót. Mi a titka annak, hogy Mátyás király ennek ellenére – mint az Ön alkotása is jelzi – eleven?

– Minden királyunk eleven, akinek az alakját egy nemzet kulturális emlékezete is hangsúlyosan megörökíti. Mátyás ebből a szempontból pedig szinte páratlan jelenség – történelmi érdemeitől szinte már teljesen függetlenül éli önálló életét a róla szóló mesékből kialakult narratív hagyománykör.

Olvass tovább

Október 6-án, az aradi vértanúk napján mutatja be 21 órakor az M5 csatorna Pozsgai Zsolt Magyar Golgota című filmjét. A Balázs Béla-díjas rendezőt kérdezte a Présház főszerkesztője, Molnár Pál.

 – Mester, a februárban forgatott filmmel, melyben Török Ignác aradi vértanú alakját idézik fel, eddig 28 nemzetközi fesztiváldíjat nyertek. Minek köszönhető, hogy a filmvilág megérti a magyar keserveket?

– A filmvilág mindig is értette a magyar keserveket. Gondoljunk azokra a filmalkotókra, akik a két világháború között, vagy azt követően szomorúan kitántorogtak Amerikába, és világhírű művészek lettek. Vagy nézzük a hetvenes-nyolcvanas évek sötét, lepusztult pesti bérházaiban játszódó filmeket, ahol amatőr vagy profi színészekkel az akkori értelmiség önakasztás előtti állapotát mutatják be, és sorra nyerték ezekkel a vasfüggönyön túli fesztiválokat. Mi akkor a moziban inkább a neorealista olasz filmeket, vagy Bunuelt néztünk, nem akartunk keserűségbe sorsult életeket átélni, de a sikereknek mindenki örült.

Olvass tovább

„Azzal a céllal született a Célia-ciklus fordítása, hogy a román kultúrában alig ismert Balassi-kultusz hiányosságait pótoljam” – írja fordításkötetének előszavában Elena Lavinia Dumitru román műfordító. A Bálint Balassi – Ciclul Celia című kötet alkotójának tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Asszonyom, Ön Balassi gondolkodását, reneszánsz világképét izgalmasnak és fontosnak tartja. Mitől lehet izgalmas egy, a XVI. század második felében élt közép-európai poéta életműve ma, a XXI. század elején?

– A XXI. század az előző évszázadok összege. Az emberiség történetében a reneszánsz fontos szerepet játszik az élet és általában a kultúra fejlődésében. A magyar reneszánsz Balassi személyiségéhez kötődik, aki irodalmi munkásságának a szépsége révén elbűvöli a kortárs olvasót. A szépség harmóniaként értendő, de egyensúlyi elemként is, amelyre a 21. századi olvasónak szüksége van. A reneszánsz univerzumába való belépés azt jelenti, hogy olyan időszakba lépünk, amelyet mélyreható és látványos változások jellemeznek, és amely új világfelfogást kíván, ahol az ember a központi elem.

Olvass tovább

Jövőre lesz száz éve, hogy Gárdonyi Géza visszaadta lelkét a Teremtőnek, az évfordulóról a most készülő Soproni Füzetek 2021-es száma is megemlékezik. A periodika főszerkesztőjét, Zentai László írót kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Főszerkesztő úr, miért fontos, hogy a legolvasottabb magyar regény íróját a Hűség Városában is felidézzék a jubileumi év előtt?

– Fontos, mert Gárdonyi Géza legismertebb regénye szereplőinek haza iránti hűsége ugyanolyan önálló csillag az univerzumban, mint Sopron a XX. század magyar történelmében. Az Egri Csillagokban Gergő és Vicuska élete példát mutatott több millió olvasónak, hogy milyen csodálatos dolog a hazáért élni, védeni értékeit és továbbadni gyermekeinknek. Gárdonyi Gézát és regényeit – sajnos! – ma már egyre kevesebben idézik, olvassák, pedig a Ziegler família „ősi fészke” Sopron volt. Ezt is kevesen tudják. Meg szeretném változtatni, fel szeretném oldani a soproniak emlékezetét, hiszen Gárdonyi Géza nemzeti szellemisége innen indult, innen költözött – sok-sok kitérő után – Eger hősi városába.

Olvass tovább

„Amikor a Célia-ciklus fordításával kezdtem foglalkozni, még minden szakmai tapasztalat híján, egy olyan szöveget kíséreltem meg létrehozni románul, amely formailag, lírai természetessége mellett, megőriz egyfajta versszerű lüktetést, amely jellemző az eredeti alkotásra” – írja Bálin Balassi, Ciclul Celia című kétnyelvű kötetének előszavában Elena Lavinia Dumitru. A román műfordítónő korábbi tanárát, a Bukaresti Egyetem professzorát, Molnár Szabolcsot kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Professzor úr, miért volt reményteljes Elena Lavinia Dumitru nemes irodalmi kísérlete?

– A szakválasztás motivációját a politikai változások által kiváltott közhangulat nagyban befolyásolta. Az 1992-es parlamenti és helyhatósági választások körüli nacionalista, soviniszta diskurzus hatására mesterségesen kialakított xenofóbia, az örökölt előítéletek hatalmas szemétdombja elvette a román fiatalok  kedvét attól, hogy a magyar főszakra iratkozzanak. A parlamenti ciklus idején a hungarológiára a kétszeres túljelentkezés mellett bekerült kilencvennyolc magyar diák. Ezekben az években azonban egyetlen román diák sem látta kellőképpen indokoltnak, hogy a magyar szakra jöjjön.

Olvass tovább

A felvidéki magyarság nyelvhasználati jogait komplex módon rendezni kívánó, úttörőnek számító törvénytervezetet mutatott be a Pro Civis polgári társulás csallóközcsütörtöki központjában tartott sajtótájékoztatóján. A szervezet elnökét, Őry Pétert kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Elnök úr, a tervezet a „Törvény a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelveiről” nevet viseli, miközben a szlovák jogrend csak az “államnyelv” kizárólagos fogalmát ismeri. Mekkora civil kurázsi kellett e cím megfogalmazásához abban az államban, melynek területén egykor Pázmány Péter alapított egyetemet, Balassa János védelmezett várakat az oszmán ellen, Kármán József írt könyveket, számos magyar királyt megkoronáztak a magyarok építette dómok egyikében?

– Személy szerint azt gondolom, hogy a közügyekben illetve közösségi ügyekben tett civil kezdeményezések az immateriális jellegük miatt a megkövetelhetik a klasszikus értelemben vett „civil kurázsi” kihasználását.

Olvass tovább

„A név nemcsak amiatt volt helyénvaló, mert a lap alapítását az Aracs Társadalmi Szervezet a Művelt Faluért nevű szabadkai civil szervezet vállalta föl, melynek elnöke Gubás Jenő volt, hanem azért is, mert az aracsi pusztatemplom a Délvidék egyik jelképe” – írja Húsz év Aracs című vezércikkében Bata János, az Aracs főszerkesztője a folyóirat idei őszi számában. A Horgoson élő Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Főszerkesztő úr, természetesen gratulálunk a jeles magyar folyóirat eddigi húszéves fennállásához, a lelkesítő jubileumhoz. Miért volna fontos, hogy a lapnak nevet adó pusztatemplom még látogatottabb magyar zarándokhely legyen a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig elterülő térségben élő magyarjaink számára?

– A gratulációt hálás szívvel köszönjük, de az elismerés első sorban a szerzőinket illeti, akik számról számra megtöltik nagyszerű írásaikkal a folyóiratot és teszik ezt úgy, hogy egyetlen fillérnyi tiszteletdíjat sem tudunk nekik fizetni! A köszöntés mellé oda kell tennünk a köszönetet Magyarország kormányának, hiszen a Nemzeti Kulturális Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatása nélkül nem készülhetne el az Aracs.

Olvass tovább

Irónia és önirónia is dúsítja Bence Lajos muravidéki – göntérházi – költő, író prózáit. Ugyanakkor költeményeiben az ünnepélyesség honos: „Boldog lehet, ki kerülőkkel,/ dűlőutak mentén, /kertek alatt végül /mégis hazatalál” – írja egy ódájában. Az alkotónak több könyve is kiadás előtt áll. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Mester,  hogyan éri el, hogy a mai elektronikus világban papírra nyomott, kötetté összefűzött írásművekkel is hasson?

– Hogy mi az, ami a papír mellett szól? Talán az, hogy az internetes portálokon terjesztett irodalomról megvan a különvéleményem, ugyanakkora csalódás, mint mikor az „sms-írásoktól” -irodalomtól új naplóirodalom (irodalmi napló, mint műfaj) újraéledését reméltem. Balgaságomról a sok-sok igen-nem válaszról a későbbi „aha”‘ és más  személytelen indulatszó-töredék-gyökökbe való torkollás rántotta le a leplet. De ebből is ki lehet nőni!

Olvass tovább

Zavarodottságot keltett az avar kori magyar nyelvemlék híre extrém publicista körökben. „Kiknek az érdeke és miért, hogy ezt a megállapítást kigúnyolják, nevetségessé tegyék?” – kérdeztük szeptember 17-én megjelent interjúnkban. A válasz a kibertérben órákon belül megszületett. Indulathullámot indított el a friss tudományos eredmény kifejtése. Fehér Bencét, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának igazgatóját kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Igazgató úr, a legenyhébb változat hipotézisnek minősítette azt a megállapítást, mely szerint a magyar nyelv már jelen volt a VIII. századi avar birodalomban. Az eredmény ma már miért több, mint hipotézis?

– Úgy tűnik, nem hangsúlyoztam eléggé, hogy itt nem egyetlen szövegről van szó – mentségemre szolgáljon, hogy az interjú kiindulási pontjául szolgáló, szeptember 11-i előadásomban erről is beszéltem. Egy feliratcsoportot azonosítottam, amelyek közül eddig négyre tudtam olvasati javaslatot adni, három ezek közül magyar nyelvű; igaz, a négyből egyre magam is azt mondanám, egyelőre hipotetikus, vitatható, nyilván vitatni is fogják.

Olvass tovább

Orbán Viktor átadta Ferenc pápának annak a levélnek a másolatát, amelyet IV. Béla magyar király IV. Ince pápához intézett.    

(1250. november 11.)

Krisztusban szentséges atyának, I[nce] úrnak, Isten kegyelméből a római szentegyház főpapjának, B[éla], ugyanazon kegyelemből Magyarország királya mindenben köteles és alázatos tiszteletet.
Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, mármint a rutének, brodnikok, keletről, a bolgár és bosnyák eretnekek délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, egyedül nyugatról és északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el.

Olvass tovább

A Magyar Arany Érdemkeresztet adta át a napokban Széles Tamás Los Angeles-i főkonzul az Amerikában született magyar természettudósnak és műfordítónak, Czipott Péternek. A kitüntetettet kérdezte a Gondola képviselétben Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Mester, miért nagy szellemi kincs nekünk az, hogy Ön mellett még számos, magyarról angolra fordító irodalmár tette vagy teszi a tengerentúlon is olvashatóvá íróink, költőink alkotásait, köztük Tim Wilkinson, aki az ősszel elhunyt, Lengyel Péter, aki a Balassi-kardos John Ridland – Isten nyugosztalja – egyik legkedveltebb tanítványa volt, Thomas Cooper, a Károli Református Egyetem tanára, Ottilie Mulzet és a többiek?

– Mindenekelőtt hadd mondjam, hogy a fenti lista csak egy icipici válogatás az aránylag sok kitűnő magyarból angolra dolgozó műfordítók seregéből; gondolkodás nélkül tudok még egy tucatnál többet hozzátenni, mind tisztelt kollégám. A magyar nyelv nem világnyelv – mintegy 15 millió ember beszéli –, de a magyar, vagy ha úgy tetszik, magyar nyelvű irodalom világraszóló.

Olvass tovább