Átadták a Magyar Örökség-díjakat a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében Budapesten, az elismeréssel ezúttal is hét kiemelkedő személyiség és intézmény tevékenységét tüntették ki.

A díjban részesül a Gállné Gróth Ilona által alapított Ringató módszer, amelyet az ünnepségen Solymosi Tari Emőke, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, a Művészetelméleti Tagozat vezetőjének írása alapján Böszörményi Gergely, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke laudált. A díjazott előzőleg „megénekeltette” a népes – és lelkes – közönséget, emlékezetes élményt szerezve.

Elismerésben részesül Abrudbánya példaértékű küzdelme a magyarság megmaradásáért, amelyről Szőcs Gyula Kálmán szülész-nőgyógyász főorvos, igazságügyi orvosszakértő, az Abrudbányai Magyar Egyesület magyarországi képviselője mondta el értékelését.

Olvass tovább

A felvidéki magyarság nyelvhasználati jogait komplex módon rendezni kívánó, úttörőnek számító törvénytervezetet mutatott be a Pro Civis polgári társulás csallóközcsütörtöki központjában tartott sajtótájékoztatóján. A szervezet elnökét, Őry Pétert kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Elnök úr, a tervezet a „Törvény a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelveiről” nevet viseli, miközben a szlovák jogrend csak az “államnyelv” kizárólagos fogalmát ismeri. Mekkora civil kurázsi kellett e cím megfogalmazásához abban az államban, melynek területén egykor Pázmány Péter alapított egyetemet, Balassa János védelmezett várakat az oszmán ellen, Kármán József írt könyveket, számos magyar királyt megkoronáztak a magyarok építette dómok egyikében?

– Személy szerint azt gondolom, hogy a közügyekben illetve közösségi ügyekben tett civil kezdeményezések az immateriális jellegük miatt a megkövetelhetik a klasszikus értelemben vett „civil kurázsi” kihasználását.

Olvass tovább

„A név nemcsak amiatt volt helyénvaló, mert a lap alapítását az Aracs Társadalmi Szervezet a Művelt Faluért nevű szabadkai civil szervezet vállalta föl, melynek elnöke Gubás Jenő volt, hanem azért is, mert az aracsi pusztatemplom a Délvidék egyik jelképe” – írja Húsz év Aracs című vezércikkében Bata János, az Aracs főszerkesztője a folyóirat idei őszi számában. A Horgoson élő Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Főszerkesztő úr, természetesen gratulálunk a jeles magyar folyóirat eddigi húszéves fennállásához, a lelkesítő jubileumhoz. Miért volna fontos, hogy a lapnak nevet adó pusztatemplom még látogatottabb magyar zarándokhely legyen a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig elterülő térségben élő magyarjaink számára?

– A gratulációt hálás szívvel köszönjük, de az elismerés első sorban a szerzőinket illeti, akik számról számra megtöltik nagyszerű írásaikkal a folyóiratot és teszik ezt úgy, hogy egyetlen fillérnyi tiszteletdíjat sem tudunk nekik fizetni! A köszöntés mellé oda kell tennünk a köszönetet Magyarország kormányának, hiszen a Nemzeti Kulturális Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatása nélkül nem készülhetne el az Aracs.

Olvass tovább

„Csak az a jó könyv, mely tanítója a nemzetnek” – vallotta Gárdonyi Géza, a nagy írónak alkotóművészete Magyar Örökség lett. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében sorra kerülő díjátadóra Cs. Varga István, az ELTE ny. irodalomtörténész professzora írt laudációt. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Tanár úr, „Amiben a lelketek nyer, az az igazi nyereség” – rögzítette a remekművekkel nemzetének sok élményt ajándékozó művész. Mit nyer a magyar lelke, ha Széchenyi István nagycenki szarkofágja, Kölcsey Ferenc szatmárcsekei mauzóleuma után – vagy közben – Gárdonyi Géza egri sírhantjához is elzarándokol?

– „Az író és költő műve azzal, hogy itt hagyta, nem kész. Nemzete szellemében kell elkészülnie” – írta Németh László. Az Akadémián, a reformkor legfontosabb intézményének dísztermében hajdan „A legkülönb társaságban”, egy asztalnál ült „mind, aki számos; / Az asztalfőn maga Arany János.”

Olvass tovább

Irónia és önirónia is dúsítja Bence Lajos muravidéki – göntérházi – költő, író prózáit. Ugyanakkor költeményeiben az ünnepélyesség honos: „Boldog lehet, ki kerülőkkel,/ dűlőutak mentén, /kertek alatt végül /mégis hazatalál” – írja egy ódájában. Az alkotónak több könyve is kiadás előtt áll. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Mester,  hogyan éri el, hogy a mai elektronikus világban papírra nyomott, kötetté összefűzött írásművekkel is hasson?

– Hogy mi az, ami a papír mellett szól? Talán az, hogy az internetes portálokon terjesztett irodalomról megvan a különvéleményem, ugyanakkora csalódás, mint mikor az „sms-írásoktól” -irodalomtól új naplóirodalom (irodalmi napló, mint műfaj) újraéledését reméltem. Balgaságomról a sok-sok igen-nem válaszról a későbbi „aha”‘ és más  személytelen indulatszó-töredék-gyökökbe való torkollás rántotta le a leplet. De ebből is ki lehet nőni!

Olvass tovább

Zavarodottságot keltett az avar kori magyar nyelvemlék híre extrém publicista körökben. „Kiknek az érdeke és miért, hogy ezt a megállapítást kigúnyolják, nevetségessé tegyék?” – kérdeztük szeptember 17-én megjelent interjúnkban. A válasz a kibertérben órákon belül megszületett. Indulathullámot indított el a friss tudományos eredmény kifejtése. Fehér Bencét, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának igazgatóját kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Igazgató úr, a legenyhébb változat hipotézisnek minősítette azt a megállapítást, mely szerint a magyar nyelv már jelen volt a VIII. századi avar birodalomban. Az eredmény ma már miért több, mint hipotézis?

– Úgy tűnik, nem hangsúlyoztam eléggé, hogy itt nem egyetlen szövegről van szó – mentségemre szolgáljon, hogy az interjú kiindulási pontjául szolgáló, szeptember 11-i előadásomban erről is beszéltem. Egy feliratcsoportot azonosítottam, amelyek közül eddig négyre tudtam olvasati javaslatot adni, három ezek közül magyar nyelvű; igaz, a négyből egyre magam is azt mondanám, egyelőre hipotetikus, vitatható, nyilván vitatni is fogják.

Olvass tovább

Orbán Viktor átadta Ferenc pápának annak a levélnek a másolatát, amelyet IV. Béla magyar király IV. Ince pápához intézett.    

(1250. november 11.)

Krisztusban szentséges atyának, I[nce] úrnak, Isten kegyelméből a római szentegyház főpapjának, B[éla], ugyanazon kegyelemből Magyarország királya mindenben köteles és alázatos tiszteletet.
Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, mármint a rutének, brodnikok, keletről, a bolgár és bosnyák eretnekek délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, egyedül nyugatról és északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el.

Olvass tovább

A kollektív jogok megtagadása mutatja, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek integrálása a többségi társadalomba valójában asszimilációs törekvéseket takar.  A nemzeti kisebbségek védelmének előmozdítását nevezték az Európa Tanács magyar elnöksége legfontosabb feladatának A nem kormányzati szervezetek és kutatóintézetek szerepe az Európa Tanács nemzeti kisebbségi normáinak előmozdításában című tanácskozáson. Kalmár Ferenc, Magyarország Szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos közölte: az ET miniszteri bizottságának soros elnökségének idejére a kormány által meghatározott öt fontos feladatok közül az első a nemzeti kisebbségek hatékony védelmének előmozdítása. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Miniszteri biztos úr, száz éve a magyar nemzet hét országban él, és nagy tapasztalat gyűlt össze a nemzeti kisebbségek témakörében. E tapasztalatok fényében látjuk, hogy még a kisebbségek között is háttérbe került a nemzeti kisebbségek kérdése, annak ellenére, hogy a kontinensen 50 millió embert érint. Ennek okát sokan sejtjük, kimondani azonban nem merjük. Hogyan lehetne mégis körvonalazni?

–Az ET elnökségünk fél éve alatt a Külgazdasági és Külügyminisztérium szervezésében az említett első prioritásunk keretén belül négy konferenciát szervezünk.

Olvass tovább

A katekizmus szerint a keresztény embernek „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel” kell a homoszexuális hajlammal élő ember felé fordulnia – rögzíti Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Zoltán atya, újabban a pedofíliát is el akarja fogadtatni a társadalommal az LMBTQ-extremitás, pontosabban a mögöttük bújó titkos agytröszt. Csakhogy a pedofil bűnözők gyerekeket tesznek tönkre. Itt kemény ütközést kell vállalni, hogyan egyeztessük össze ezt a kereszténység tartsd oda a másik orcádat is elvével?

– Az evangéliumban azért az is szerepel, hogy a kicsinyek megbotránkoztatása (Lk 17, 2) milyen súlyos bűnnek számít Isten szemében. A Bibliában a szegények, kicsinyek, gyermekek mint Isten különleges védelmét élvező személyek szerepelnek, akik iránt fokozott felelőséggel kell vállalnunk.

Olvass tovább

Az ars sacra segítségével átélhetjük azt a csodát, hogy az idő akár meg is állítható. Mert az nemcsak percekből, órákból és évekből áll, hanem szeretetből és odafigyelésből és törődésből. Főképpen szeretetből – mondta az Evangélium 21 című kortárs képzőművészeti tárlat megnyitóján a debreceni MODEM-ben Fabiny Tamás evangélikus püspök. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Püspök úr, a tér akadályokat és korlátokat is állít, hiszen bele lehet ütközni a falakba, meg lehet botlani a lépcsőben. A szakrális térben azonban végtelen szélességűvé nyílik számunkra a világ. A XXI. század emberének miért kell ezt az élményt tudatosan meghódítania?

– A szó szoros értelmében Ádámnál és Évánál kezdem. Ők a bűneset miatt – Mózes 1. könyve szerint – a Paradicsomból kiűzettek, bezárult mögöttük egy ajtó. Engedetlenségükkel önmaguk köré építették azt a falat, amelybe attól kezdve szüntelenül beleütköztek. („A  lehetetlenség konok falán / Zúzod véresre koponyád”– írja Kegyelem című versében Reményik Sándor.)

Olvass tovább

Összefoglalót közölt a délvidéki magyarság közéleti folyóirata, az Aracs nyári, június 4-ei dátummal megjelent száma A magyar alapítású Balassi Bálint-emlékkard nemzetközi irodalmi díj helye a világban címmel az irodalmi elismerésről.

Hazánk egy magyar alapítású, 25 éves múltú, mind az öt kontinensre eljutott nemzetközi irodalmi díjjal gazdagodott. Az 1997-ben alapított Balassi Bálint-emlékkard 47 irodalmárhoz – 27 magyar költőhöz és 20 külföldi műfordítóhoz – került el eddig. Tokiótól Santa Barbaráig, Jyväskylätől – Kinshasa-Kongón, Sao Paulón át – Melbourne-ig a földkerekség távoli pontjain jelen van a Bonyhádon kovácsolt végvári szablya.

A nemzetközi irodalmi díjak lajstromát áttekintve a Balassi-kard előkelő helyet foglal el. Olvass tovább

A Magyar Arany Érdemkeresztet adta át a napokban Széles Tamás Los Angeles-i főkonzul az Amerikában született magyar természettudósnak és műfordítónak, Czipott Péternek. A kitüntetettet kérdezte a Gondola képviselétben Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Mester, miért nagy szellemi kincs nekünk az, hogy Ön mellett még számos, magyarról angolra fordító irodalmár tette vagy teszi a tengerentúlon is olvashatóvá íróink, költőink alkotásait, köztük Tim Wilkinson, aki az ősszel elhunyt, Lengyel Péter, aki a Balassi-kardos John Ridland – Isten nyugosztalja – egyik legkedveltebb tanítványa volt, Thomas Cooper, a Károli Református Egyetem tanára, Ottilie Mulzet és a többiek?

– Mindenekelőtt hadd mondjam, hogy a fenti lista csak egy icipici válogatás az aránylag sok kitűnő magyarból angolra dolgozó műfordítók seregéből; gondolkodás nélkül tudok még egy tucatnál többet hozzátenni, mind tisztelt kollégám. A magyar nyelv nem világnyelv – mintegy 15 millió ember beszéli –, de a magyar, vagy ha úgy tetszik, magyar nyelvű irodalom világraszóló.

Olvass tovább