Gebauer Szabolcs, az MTI brüsszeli tudósítója kapta az idén a Balassi Kard Művészeti Alapítvány Európa-érem újságíródíját.
A 26. alkalommal odaítélt elismerést Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumi elnöke adta át az újságírónak csütörtökön Budapesten, a Magyar Távirati Iroda egykori, Naphegy téri székházában.
Lelepleződött egy viszonylag alacsonyabb rangú egyházi szereplő, kiderült, hogy kettős életet élt. A fiatalemberről készült korábbi sajtófelvételek azt érzékeltetik, hogy egy reverendás celeb vezette félre a híveket. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Présház.
– Szerkesztő úr, természetesen tiszteletben tartjuk az adott egyházat és annak nagy tekintélyű vezetőit, ám rögzítjük, hogy a most lelepleződött fiatalember ürességét már évekkel ezelőtt észrevették értelmiségiek, és jelezték is ezt. A hatalmas tapasztalatú egyház most milyen megszívlelendő tanulságokat kristályosíthat ki, megértve az idők jeleit?
– A Bese Gergővel kapcsolatos botrányról az a véleményem, hogy efféle kínos ügyek máskor is voltak, és feltehetően ezután is lesznek, de ezek nem fogják megrendíteni sem a katolikus egyházat, sem a hívőket. A tanulságokat persze le kell vonni, s ezek közül az egyik az lehet, hogy a papi pályára jelentkezőket gondosabban kell szűrni, de máris hozzáteszem, ez nagyon nehéz feladat, mert a túlzott szigor tovább növelheti a paphiányt.
A Fidelitas országos elnöksége a szervezet tisztújító kongresszusát november 16-ra hívta össze. A kongresszus helyszíne Debrecen lesz. Az országos elnökség Mohácsy Istvánt, jelenlegi alelnököt javasolja a Fidelitas következő elnökének. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Alelnök úr, Brüsszel a tagállamokban igyekszik a nemzeti elkötelezettséget olvasztani. A Fidelitas miképpen erősíti a magyar fiatalokban a hazafiságot?
– Mi azt látjuk, hogy minden magyar fiatalban ott van a hazaszeretet és a patriotizmus csírája, de olyan világ vesz körül bennünket, amely ezt minden eszközzel próbálja gyökértelen, globalista, értékmentes irányba tolni, óriási erővel. A mi legnagyobb fegyverünk ez ellen az, hogy megmutatjuk, nem csak ez a világ létezik. Patriótának lenni az igazi lázadás! A digitális világban tapasztalható, álidentitások és virtuális közösségek helyett mi a valódi közösségek erejében és a nemzeti elköteleződésben hiszünk.
Gúnyos pöffeszkedéssel fogadja a lengyel képviselő leleplező szavait a korrupt EU-szélsőség.
A múlt héten kb. egyszáz címre küldtem el a rövid Davaj Mári cikkemet. Legnagyobb meglepetésemre csak négy reakciót kaptam. Azóta is próbálom kitalálni, miért a hallgatás. Illő töprengés után két okot találtam.
1/ A mai tanár generáció egy csökkenő része a kommunista egyetemeken tanult a rendszer által megbízhatónak tartott tanárok oktatták a „felszabadulást”, mint a Vörös Hadsereg dicsőséges haditettét.
Az Energiapolitika 2000 Társulat befejezte működését, „teljesítettük küldetésünk” – tudatta Járosi Márton a társulat elköszönő alapító elnöke. Erről kérdezte őt a Présház.
– Köszönöm a megkeresését. Így módom van a nyilvánosságban is kifejezni köszönetemet a több évtizedes támogatásért, amellyel segítette társulatomat és az én munkámat.
– Elnök úr, a mai világban miért különösen fontos, hogy a közember alapvető energetikai tudással is rendelkezzen?
– Mert a globalista ideológia, a média, különösen az internet segítségével félrevezeti és tudatlanságban tartja az embereket. A hozzá nem értés magabiztosságával hirdetnek tévtanokat. Ez ellen csak szakmai ismeretterjesztéssel van esély a védekezésre.
– Szerkesztő úr, „Az EU célja további 60 ezer ukrán katona kiképzése” – jelentette be egy szélsőséges EU-politikus Brüsszelben. „Az ukrán hadseregnek több mint 2100 katonája esett el vagy sebesült meg súlyosan a harci érintkezés vonalán” – hangzik az orosz minisztérium napi közleménye.
A politikai alvilági körök sajnos ma már a felvilágban élnek. A háttérhatalom már nem elégszik meg azzal, hogy a háttérben marad, előlépett a takarásból, és már nem is titkolja, hogy maga alá akarja gyűrni a világot – elemez az Európa-érmes újságíró.
„A fizikai megsemmisítés, a meggyilkolás ma már annak az eszköztárnak a részévé vált sajnos, amelyet azokkal szemben alkalmaznak, akik nem hajlandók a liberális mainstreambe belesimulni” – leplezte le a liberális szélsőséget Szijjártó Péter külügyminiszter. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírónak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Szerkesztő úr, Árpád-házi királyaink nagy része mérgezésben halt meg, a hazánkra borzalmas következményeket hozó első világháború egy fizikai megsemmisítésből robbant ki. Miért tudjuk, hogy politikai alvilági körökben ma is forralnak ilyen tervet, méghozzá az észak-atlanti térségen belül?
Rájuk nem jellemző, hogy helytállnának a csatamezőkön, minthogy sokkal óvatosabbak annál, hogy azok közelébe merészkedjenek. Nagyon bátrak viszont a pulpitusokon, a tárgyaló asztalok mellett, ahol emberek millióinak életéről vagy haláláról döntenek – leplezi le az “elit szélsőséget” Bánó Attila.
– Szerkesztő úr, a morális burok addig maradhat ép, amíg nem nekik személyesen kell a frontra menni. A lövészárokban kipukkadna a moralitás. Annál gyávábbak, hogy katonáskodjanak, hogyan lehet mégis szembesíteni a háború borzalmaival az „elit szélsőséget”?
– Az úgynevezett európai „fősodor elit” alatt a balliberális élcsapatot kellene érteni, de nekem régóta az a nézetem, hogy a baloldalon nincs elit a szó teljes körű értelmében. Azt elfogadom, hogy ez a társaság a saját táborának a kiválasztott tagjaiból áll, de nem fogadom el, hogy ezek az emberek megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amelyeket hagyományosan a kiemelkedő, rangos, előkelő jelzőkkel illetünk.
– Főszerkesztő úr, Borrell szavai közül a legmegdöbbentőbb az, hogy szerinte a háború eszkalálása „életeket mentene”. Mekkora háborús kockázatot jelent az Európai Unió külügyi biztosának pszichés állapota?
Folyik a gittrágás, ellenfeleink, ellenségeink pedig röhögnek a markukba, és kérnek egy kávét. Hirdetem, hogy kell a kereszt a talpazaton, hogy szelíden hirdethesse ezeréves kereszténységünk sziluettjeként identitásunkat!
Először is le kell szögeznünk, hogy az alkotás az maga a szobor – a talapzat annak nem része, azt nem a szobrász alkotta, az kellék a szükséges hatáshoz, láthatósághoz. A talapzat csupán a kompozíció része. Fontos, de nem a mű szerves eleme. És itt jön fontos csavar a dologban.
– I.M. Berczelly István-
A Média rövid hírben közölte: Életének 86. évében szerdán elhunyt Berczelly István Kossuth- és Liszt-díjas érdemes és kiváló művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze. A Magyar Állami Operaház Berczelly Istvánt saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
„Szabadság, szerelem e kettő kell nekem” írta a lánglelkű hazafi, Petőfi Sándor, amit még a másfél milliárdos Kínában is kötelező olvasmányként tanítanak az iskolában. Gyurcsány Ferenc örök ellenzéki fűzfapoéta is már jó ideje rímfaragó az interneten, de nárcisztikus politikai énje egészen más igényeket fogalmaz meg. Új vetélytársa akadt a szintén önimádó Tisza vezér személyében, amit nehezen, egyre nehezebben visel, miután egymáshoz sodorta őket a fővárosi választópolgárok szeszélyes döntése.
A Fővárosi Önkormányzat 33 fős közgyűlésében 10 képviselő a Tisza Párt, 10 képviselő a Fidesz, 7 képviselő a DK-MSZP-Párbeszéd összefogás színeiben 17 képviselővel éppen kiadja a többséget a közgyűlési döntésekhez. (A Kétfarkú Kutyák és az LMP 3-3 képviselője – közte Vitézy Dáviddal – egyelőre nem játszik szerepet, de szükség esetén bármelyiküket meg tudják nyerni maguknak, mert van az a pénz, vagy pozíció).
Noha az eredménytáblán elfoglalt 14. helyezés és a hat Himnusz semmiképp nem mondható rossz eredménynek, azt sem tagadhatjuk, hogy a párizsi olimpia nagy csalódásokat is hozott a magyar közönség számára.
A celebesedés sajnos a magyar versenyzőkre is hatott.
Mindjárt az elején a kardvívásban jött velünk szembe a valóság. Egy nappal később a bronzérmes párbajtőrvívónő, fiatal tatabányai versenyző mutatott rá, hogy a kard – és a vívás általában – hatalmas koncentrációt követel. Egy mosoly is ki tudja rángatni az embert a kellő fókuszból. Egy nagy, és már harmincas éveiben járó versenyző nem látta ezt át, és a celebes gesztusok miatt hatalmas blamát szenvedett. Széles csalódást keltett, s a kardcsapat ezüstje ezt nem tudta helyrehozni.
A magyar irodalomtörténet nyolc évszázada alatt először a Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díj jutott el a Föld összes kontinensére. Az eddig 28 éves múltú magyar alapítású nemzetközi elismerés létrehívója és szervezője Molnár Pál újságíró, őt kérdezte a Bécsi Napló.
– Élete vidéki városból a fővárosba vezetett. Milyen változásokkal járt ez az út?
– Gyöngyös Fő terén nőttem fel, azaz vidéki városban is urbánus élményvilág vett körül. A Mátra kapuja és Budapest valószínűleg több dologban hasonlít, egyben biztosan: mindkét város szerethető. Budapesti újságíróként több nagyságrenddel szélesedett a látóköröm, többek közt azért is, mert országos lap munkatársaként, majd a Kossuth Rádió szerkesztőjeként Európa több pontjára, sőt Ázsiába, majd Észak-Afrikába is eljutottam. Bécsben is sokszor jártam, egyébként újságíróként is.
Az államalapító Szent István királyunk ünnepéhez kapcsolódó szentmisét a Szent István-székesegyházban, a Stephansdomban tartjuk meg, ahol a szent király ereklyéjét is őrzik – jelentette a Présháznak a bécsi Kalála-Club. A hagyományosan augusztus 20-i Szent István-nap után megtartott szentmise a magyar államalapítás előtt tiszteleg.
Ez alkalommal utolsó királyunk, Boldog IV. Károly ereklyéje is jelen lesz a Szentmisén. Boldoggá avatásának 20. évfordulóján a budapesti Szent István Bazilika ereklyetartója a IV Károly herma Bécsbe és Rómába is ellátogat, hogy azután az október 21.-i ünnepre visszatérjen Budapestre.
I. M. Pázmándy László
Félbemaradt kéznyújtás volt a miénk…
Több, mint egy évtizede, Mezőkövesden, egy Wass Albert-est után egy művészkülsejű idősebb úriember lépett az asztalomhoz és minden könyvemből vásárolt egyet. Gondoltam, egy jobb módú ember lehet, aki szépen öltözött, gondosan ápolt bajuszt viselt, csak jobb módú ember lehet, ha 4 könyvet is megvásárolt. Mielőtt elhagytam a termet, megkérdeztem valakitől, hogy kihez volt szerencsém ebben a találkozásban. Pázmándy László, a költő volt! – mondta a megkérdezett.
Múltak az évek, egyre többet találkoztunk, s mind jobban arra ébredtem, hogy tényleg költő, de egyáltalán nem vagyonos. Ettől ő még nagyon gazdag ember lehet, ha ennyi nagy érzés van a szívében, ha mindenkor kész meghívni egy kávéra, egy sörre bárkit Bogácson a Kotyogóba vagy éppen Mezőkövesden a benzinkúthoz, netán a rendőrség közelében lévő dohányboltba. Ez utóbbit jobban szerette, mert nem csak a kávé volt jobb, de előkerült egy féldecis üveg is, amit azonnal felhörpintett és 2-3 doboz sört is vett magához: jó lesz a feszkót levezetni otthon, mondta és folytattuk kinn, akár hideg tél volt, akár meleg nyár, álltunk az ajtó mellett és mindenkor meg akartuk váltani a világot.
Tudjuk, diplomáciában ismeretlen a hála szó, de..
Nem ártana néha felemlíteni a lengyeleknek, nemcsak a második háborúban, de az első után is segítettük Pilsudskiékat az “utolsó pillanatban”. Ugyanis a lengyelek teljesen kifogytak lőszerből és Varsóig hátrálva már fegyverszünetet kényszerültek volna kérni a vörösökkel, amikor Csepelről beérkezett a lőszerszállítmány, melynek birtokában fegyverletétel helyett nagy támadásba lendültek és békekötésre kényszerítették a vörösöket.
– Főszerkesztő úr, naponta kapjuk a jelzéseket több száz ukrán fiatalember értelmetlen haláláról. Életben, egészségben maradhattak volna, ha Brüsszel beleegyezne a Moszkvával való tárgyalásba. Ez az elemi humánum miért hiányzik az Európai Unió vezető politikusaiból?
– Két és fél éve tart az orosz-ukrán háború. Az ukránok minden nap attól rettegnek, hogy egy-egy rakéta eltalálja az otthonukat.
