„Amikor a Célia-ciklus fordításával kezdtem foglalkozni, még minden szakmai tapasztalat híján, egy olyan szöveget kíséreltem meg létrehozni románul, amely formailag, lírai természetessége mellett, megőriz egyfajta versszerű lüktetést, amely jellemző az eredeti alkotásra” – írja Bálin Balassi, Ciclul Celia című kétnyelvű kötetének előszavában Elena Lavinia Dumitru. A román műfordítónő korábbi tanárát, a Bukaresti Egyetem professzorát, Molnár Szabolcsot kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Professzor úr, miért volt reményteljes Elena Lavinia Dumitru nemes irodalmi kísérlete?
– A szakválasztás motivációját a politikai változások által kiváltott közhangulat nagyban befolyásolta. Az 1992-es parlamenti és helyhatósági választások körüli nacionalista, soviniszta diskurzus hatására mesterségesen kialakított xenofóbia, az örökölt előítéletek hatalmas szemétdombja elvette a román fiatalok kedvét attól, hogy a magyar főszakra iratkozzanak. A parlamenti ciklus idején a hungarológiára a kétszeres túljelentkezés mellett bekerült kilencvennyolc magyar diák. Ezekben az években azonban egyetlen román diák sem látta kellőképpen indokoltnak, hogy a magyar szakra jöjjön.
A következő parlamenti választás eredményeképpen a magyar érdekképviselet bekerült a kormányba, a magyarellenes diskurzus elsősorban az ellenzék fegyvertárába csúszott, így a román fiatalok is bátorságot kaptak, hogy a magyar szakra jelentkezzenek és motivációt keressenek a magyar nyelv és művelődés megismerésére.
A teljes interjú.
