Szíki Károly: Nagy találkozásaim II. könyvének bemutatása
A magyar irodalom és színházművészet sokszínűségét és kreatív erejét népszerűsíti évtizedek óta az Egri Bródy Sándor Könyvtár, melY válogatott előadásokat, könyvbemutatókat kínál, találkozási pontokat teremt a magasabb létezést igénylő, a napi oktalan csatározások elől menekülő értelmes emberek gyülekezetének, így művészek és nézők egymást erősítve lépnek ki az ajtón.
A Nagy találkozásaim 2. könyvének bemutatása előtt kérdeztük Szíki Károly színművész írót, aki így összegezte gondolatait:
40 év nagy találkozásait tartalmazza ez a kötet is, szám szerint 92 emberről írok, s csakúgy, mint az első részben, ezúttal is az anyaországban, az elszakított területeken és Amerikában, valamint Kanadában történt találkozásaim emlékét rögzítettem interjúk, arcélek, portrék formájában, de helyet kaptak könyvem lapjain nagy halottaim emlékei is.
Fontosnak tekintem, hogy a nemzetközi téren az összmagyarsággal tartsak kapcsolatot és építsek új szövetségeket. Ehhez megvannak támogatóim, kik az összmagyarság helyszínein segítik munkámat.
Minden komoly feladat nehéz, és minden feladat komoly, ezt nem lehet helyi ripacsok módján művelni, mint teszik egyes művészeti karámokban Egerben is. Egyfajta művésznév felvételével lehet öblögetni kisvárosi szinten, de felnőttebb magatartást vár a beszorított helyzetben élő magyarság nem csak itthon, de sok helyen végveszélybe és feloldásba kerülve például amerikai-kanadai létben, hol már a lét a tét, ahol hiába adnak végkiáltást, az újonnan érkező megélhetései emigránsok csak címletben érzékelik, hogy magyarok. Semmi sem idegen nekik, ami pénz, de kikerülendő minden, mi szolgálat. A megemberülés útjáról letérve hadonásznak idegen ég alatt. Ez az új emigráció fagylaltozása. Ez a sápadt, alultáplált, rózsaszín leányszobás emigrációs előadás, amibe beletartoznak sajnos kifényezett küllemű, de árnyalt értelmű papok, Magyar Ház vezetők és kiküldött munkatársak. Irodalmi érdeklődésük megrekedt, mivel egy normális levél megírásánál már bajba kerülnek, így csak telefonálnak, de azt is zsebméretű keretben, felírva többnyire a köz számlájára.
Egyedülvaló személyes és családdrámák lenyomata ez a könyv ismételten, de van benne parafrázis is bőven, a kommunista brigantik által meghangszerelt kivégzőosztagtól a ruszkikkal való komédiás üzletelésig.
Az üstökös leszállhat, direktorokat páholyba lökhet a politika fuvalma, de mély kapcsolatok csak mély értelmű intelligenciával szökkennek szárba, vagyis az értelem kontúrjai itt mutatkoznak meg, nem hajbók-Jankók kolosszális idióta állomásain. Elnémulásig érdemes a nagyszerűségek feltörése.
A könyv számomra egy hangszer, melyet az értelem emberei kedvenceként dédelgetnek. Dédelgetett kedvencem az orgona. A görög bölcsek e hangszer hallatára abbahagyták a vitájukat. Néró miatta még a szenátust is faképnél hagyta. Carmen Silva román királyné többször is meghívta Albert Sweitzert vakációzni kastélyába, ahol egyetlen kötelessége napi kétórai orgonálás volt.
Néma tanú a könyv, kő, amelynek nincsen felezési ideje. Templom, mely biztos alapot ad a jövőnek. Útmutatás és lelki erő forrása. Szeretjük a csodákat ünnepelni, hát szeressük a csodálatos emberekkel is ezt tenni! – ezért írok róluk sokadik könyvemben.
Egy interjú, egy arcél, egy riport: mint laboratóriumban a kép, úgy jelenik meg tollad nyomán az emberi jelenlét, a látvány, a mozdulat, a fény, és egyetlen villanásként öröklődik, jelenik meg. Ez az a pont, ahol az alkotó, az alannyal és az olvasóval találkozik.
Az eredeti mondandó a lényeg, s az, hogy a lokalitáson túlmutasson a globális felé, hogy ha valaki az Óceánon túl beszél, az hazataláljon az itthoni olvasóban is, aki meg kell érezze a sorokból, hogy másképpen gyűrődnek a dombok a Mezőségen és másképpen Krasznahorkánál vagy éppen Lészped közelében. Nem mindegy, hol nő fel, és mit lát maga körül az ember, ezért nem mindegy az sem, hogy a szóra bírt személyről mit láttatsz!
Én, a munkáim során, szívesen emlegetem Szék község nevét, noha Tiszaföldváron születtem, de a gyökerek sajátos erdélyi színekből táplálkoznak és próbálom kitörölhetetlen szavakkal felmutatni mindkét községet, falut, várost. Ezek újra és újra felszökkenő értelmezési kísérletek, összegzések. Szimbolikus karaktereket, szakrális utalásrendszereket, gyakran mélylélektani összefüggéseket keresgélek, rögzítek, miközben meghatározó eseményeket, személyiségeket próbálok megidézi.
Reggeltől éjszakáig együtt van minden, menny, föld, pokol. Az író élete a párálló dombok sokasága, a felszálló, majd újra leereszkedő ködök világa. Virág egyedül az, ami a sorokból kitetszik.
A kötet több fejezetében az átkos időszak tükre, felmutatva, hogy a hősök és hétköznapok hősei miként próbálták átélni és túlélni a kommunista korszak nehézségeit. Megjelennek benne olyan élethelyzetek is, amikor a haszonélvezők ténykedését elemzem. Hőseim így, vagy úgy, de túlélték az igencsak emberpróbáló korszakot, hol Don Quijote-szindróma-lét jutott belőle sokaknak.
A jó könyv a megújulás, felújítás alapja. Mikor egy nemzedék, nemzet elfárad vagy elporhanyósodik, akkor nem használható, nem terhelhető tovább csak nagyobb kockázattal. Ha ilyen a nemzet, a nép szerkezete, ahhoz hogy terhelhető legyen újra, habbetont kell belövellni az alagsorba és akkor megkezdhető a felújítás menete.
A teltházas előadás vetítéssel kezdődött. A csaknem 100 fotón azon személyek voltak láthatók, akik a könyvben szerepelnek. A vetítés alatt a Tiszamenti Asszonykórus énekelt. Ők Martfűről jöttek, ahol Szíki Károly a középiskoláját végezte. A színművész azért hívta meg őket, mert az egész estet művészbarátja, Sülyi Károly emlékére szervezte. Az együttest Sülyi Judit, az énekművész párja vezeti.
Az estet Bodor Sarolta koordinálta, kinek kérdésére a színművész írói önvallomásából mondott fel részletet, majd néhány nevet említett a kötetből:
Színművészek: Szeleczky Zita, Muráti Lili, Szörényi Éva , Varga Vilmos, Koltai Róbert,Szarvas József ,Rák Kati, Csendes László, Böröndi Tamás.
Zeneművészek :Molnár Levente,Barczi Zsolt, Berczelly István, Korondi György.
Írók, költők:Vitéz Ferenc, Kaiser László, Csernák Árpád, Ködöböcz Gábor, Fucskó Miklós, Bágyoni Szabó István, Csontos János, Nagy Gáspár,Vitéz György, Tolnai Ottó, Tollas Tibor.
Politikus írók: Semjén Zsolt, Lezsák Sándor, Varga László.
Forradalmárok:Bánkuty Ilona, Szablya Ilona, Hóka Ernő, Lányi Zsolt, Dénes János.
Egyházi személyiségek: Jackovics Mihály és paptestvérei, Nt.Katona Jenő
Sportolók: Juhász Öcsi, Csank János, Gedó György.
Különös személyiségek: Pákh Imre, Schilling Anna Polixena bárónő, Ifj.Bibó István.
Barátok: Jósvai László , Patkós Attila Göböly István, Szakács Dénes, László Gábor.
Kisné Dudás Mária, Bodor Sarolta és Szíki Károly részleteket olvasott fel a Ködöböcz Gáborról, Lisztóczky Lászlóról, Jaczkovics Mihály tragikus történetéből, valamint a Barczi Zsolttal, Göböly Istvánnal, Jósvai Lászlóval készített interjúból.
Szíki Amerikából hozott ajándékkönyveket adott át több irodalmárnak, nemzetőrnek, köztük a Nyugat folyóirat 1936-os számát (Ködöböcz Gábor) és az MHBK bajtársi lap több számát(Arnóth Zoltán). Elismerő oklevelet kaptak a könyv támogatásáért: Dusza Bertalan, Kovács István, Petrik László, Jackovics Tamás és családja(San Francisco). Petrik László Egerfarmos polgármestere pedig Szíki Károly nemzetőrnek címzett Emléklapot adott át a színművész-írónak az augusztus 20-i rendezvényükön nyújtott kiemelkedő produkciójáért.
A moderátor kérdésére Szíki beszélt további terveiről, melyben az egyik legfontosabb: támogató megbízást kapott a San Franciscoban élő Jaczkovics Tamástól, hogy Magyarok a Vadnyugaton című könyvét megírja.
Jó hangulatú közönségtalálkozó volt ez irodalmárokkal, szponzorokkal, művészekkel, barátokkal. Emberek, kultúrák és közösségek közötti hídépítés jegyében gördültek a percek, összetömörítve a könyv szereplőit és az érdeklődőket, mely a dedikációval és egy csúcspezsgő fogyasztásával zárult: Dusza Bertalan Mezőkövesdről hozta világhírű, Tibolddaróci alapanyagból készült pezsgőjét.
Kép: Deák Ferenc (EGER) felvétele
Heti Hang Szóró
