Az istenes versek poétájáról elnevezett díjat most, a harmincadik alkalommal rendezett kardceremónián vette át először papköltő, akit egykori falujában ma Feri atyának neveznek. Domoszló is fölkerült a magyar irodalomtörténet térképére.
Az idén a harmincadik alkalommal adatott át a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard. Most először vehette át papköltő az irodalmi szablyát. A kitüntetett piarista szerzetest, Bozók Ferencet kérdezte a Gondola képviseletében a Présház főszerkesztője.
– Miért jó most, az eléggé zavaros XXI. században, ha a költészet szépsége a Teremtő mögöttes jelenlétével együtt fénylik fel egy budapesti kardceremónián?
– Nem véletlen, hogy a kardceremónián mindenekelőtt a Teremtőnek mondtam köszönetet. Az igazi költészetből kihagyhatatlan a Teremtő hatása. Szép és adekvát szó ez a teremtő, mert valóban az. A költő a Teremtőnek csupán munkatársa tud lenni. A versnek van „szakmai része”, verforma és szerkezet. De az igazi lényege mindig a vers megmagyarázhatatlan, misztikus „felülről ajándékozottsága”. Van aki ihletnek, van, aki inspirációnak nevezi ezt. Én isteni sugalomnak.
– Hogyan színezi a honi irodalmi életet, hogy most az istenes versek reneszánsz alkotójának nevével egy papköltő került reflektorfénybe?
A teljes anyag.
Fénykép: Szabados Zsuzsanna