Magyarországon megtalálható minden olyan energiaforrás, például a nap, a szél és a geotermia, amelyek az energetikai átalakítás során lehetővé teszik, hogy függetlenné és zölddé váljunk – jelentette ki PalkovicsLászló technológiai és ipari miniszter. Erről kérdeztük Járosi Mártont, az Energiapolitika 2000 Társulat elnökét.
—Elnök úr, mi a véleménye erről?
—A hivatkozott közlemény az uniós füleknek szóló célzott politikai nyilatkozat, de sajnos nem reális. Attól még szóvá kell tenni, mert félrevezető lehet. Örülök, hogy megkeresett, mert minden lehetőséget megragadok, hogy társulatunk küldetésének megfelelően végezzem a rám jutó energetikai ismeretterjesztést. Olyan világban élünk, amikor elég reménytelen a helyzet ahhoz, hogy érdemes legyen küzdeni, ahogy lehet. Elemi értelmiségi felelősség a valóságon alapuló véleménynyilvánítás.
—Az ország energiamérlegében milyen arányt képviselnek a megújulók?
—A 2014 utáni gazdasági fellendülés óta a primer energiafelhasználás emelkedik. Ezzel szemben a hazai termelés csökkent, ezért az ország egyébként is magas, 55 százalék körüli külföldi energia függősége emelkedett. A primer energiafelhasználásban meghatározó a földgáz, kőolaj és az atomenergia. 2021-ben a szél- és napenergia – a termelő kapacitások erőteljes növekedése után is – az összes primer energiafelhasználás 0,3 százalékát adta, ami elenyésző.
—Hogyan fest a villanytermelés hazánkban?
—A hazai villanytermelés kapacitáshiányos. Az ország belföldi villamos energia igényének 30-40 százalékát már importból elégítjük ki. Az import arány a 1990-es évek második felétől nőtt meg jelentősen, mert a privatizálások és 2018-tól az energiapolitikai hibák, az erőltetett naperőmű beruházások miatt elmaradt a hazai hagyományos villanytermelés fejlesztése. Az import villany azonban az ellátásbiztonságot nem szolgálja, mert csak addig van, amíg adják. Ennek realitása két okból is kérdőjeles: (1) az európai országok sem rendelkeznek/fognak rendelkezni export alapokkal, amint ezt Aszódi Attila kimutatta , (2) a kialakult háborús helyzetben a kisegítési szándék („szolidaritás”?) is egyre inkább kétségessé válik. Amíg van import villany, annak egyre növekvő ára óriási terhet jelent a költségvetésnek, mert a tőzsdei gázár határozza meg, ezért kellett a rezsicsökkentést korlátozni..
—Segíthet-e a megújulós termelés villamosenergia-rendszer kapacitás hiányának megszüntetésében?
—Sajnos nem. A megújulós villanytermelés ellátás biztonsági szempontból nem értékelhető. Már jelenleg is problémás a naperőművek okozta napi és szezonális teljesítmény hullámzásának kiszabályozása. Napi szinten ez még esetenként gazdasági veszteséggel, a Paksi atomerőmű visszaterhelésével (ami növeli a villany árát) megoldható, de a szezonális kiegyenlítés megoldhatatlan. Bár volt olyan vélemény, hogy a hálózati mérnökök kitalálhatnák végre, hogy a nyáron termelt villanyt hogyant tegyük el télire. Eddig azonban ezt még senki sem találta ki, mert a villany ekkora mennyiségben nem tárolható; a nyári többletet télre tárolni egyelőre csak a gyümölcsökkel, lekvárok formájában lehet. Stróbl Alajos az MVM életműdíjasa, az idei nyári villamos energia helyzetet elemző, tanulmányában ezt írja: „engem főleg a sok naperőmű zavar”, s arra bíztat, hogy inkább gondolkodjunk hagyományos fejlesztéseken. Stróbl kollégám aggodalmát és javaslatát én is osztom.
—Hogy állunk a többi megújulós erőművekkel?
—Hazánkban a szélbiztonság kicsi. A legtöbb szélturbina típusnál a villamos energia termelés akkor éri el a névleges teljesítményét, ha a szélsebesség legalább 8 – 12 m/sec. Magyarország adottságai szélenergia szempontjából nem túl kedvezőek. A Kárpátok védő-árnyékoló hatása miatt a jellemző átlagos szélsebesség mindössze 2-4 m/sec, ez sokkal kisebb, mint Európában tőlünk nyugatra. A szélturbinák magasságában azonban már előfordul 5-10 m/sec szélsebesség, Erre azonban, figyelemmel a kicsi kihasználási időtartamokra is, nem lehet alapozni. A biomassza alapú villanytermelés gyakorlatilag fatüzelést jelent, aminek megvannak a hagyományai, de a korlátai is. A biogáz hasznosítás helyi igények ellátására alkalmas, a geotermikus villanytermelés hazai adottságai is kedvezőtlenek. Ezekkel nem lehet ellátni a jelenlegi igényeket sem.
—Legnagyobb hazai energiaforrásunk a lignit, erről kevés szó esik.
—Valóban, pedig, az atomenergia mellett, erre kellene koncentrálni. Ez ugyanis valóban hazai energiaforrás. Persze az uniós dekarbonizációs politika miatt ez nem könnyű. Remélem azonban, hogy az uniós energiaválság egyik „eredménye” ennek a hamis ideológiának a kimúlását eredményezi. Ettől függetlenül is a németek által privatizált, s most újból hazai tulajdonba került, Mátrai Erőmű már 2008-ban is tervezett bővítését a tiszta széntechnológia alkalmazásával újra napirendre kell venni. Ennek szükségességét a kialakult helyzetben hozott gyors, átmeneti kormányintézkedések is igazolják.
—Van-e esély az unós energiapolitika megváltozására?
—Az uniós, piacorientált energiapolitika csőbe jutott, amit már az unió vetetője is elismert
A dekarbonizációs európai zöldpolitika látványos bukása, az energia válság, lehetővé teszi a tagországok energiapolitikáját gúzsba kötő energiapiaci szabályozások hatályon kívül helyezését, amit a tagállamoknak szorgalmazni kell. Miniszterelnökünk nemzetközi sajtóértekezletén elhangzott javaslatainak megvalósítása a V4 országoknak is érdekében áll. Ezért, a globalista aknamunka ellenére, fejleszteni kell a V4-ek szoros, lehetőleg intézményesített energetikai együttműködését, közös uniós fellépését.
Molnár Pál