„Tisztában volt nemcsak tehetségével, de az adott történelmi helyzetben betölthető és önmaga által választott szerepek mindenkori előnyeivel és hátrányaival is” – írja Turcsány Péter költőről, folyóirat-szerkesztőről Soltész Márton irodalomtörténész, a Tarisznyától a bőségszaruig címmel most megjelent gyűjtemény szerkesztője. Tanulmányok, esszék, emlékezések Turcsány Péter születésének 70. évfordulóján alcímmel jelent meg a kötet a Kráter Műhely Egyesület kiadásában. Soltész Mártonnak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Szerkesztő úr, Turcsány Péternek már tizenévesen meggyűlt a baja a pártállam politikai rendőrségével, ugyanakkor neves kommunista értelmiségi írta róla, hogy szocialista-ellenességet nem tapasztalt a vele való beszélgetésekben. Hogyan jellemzi ez a tény e különleges egyéniséget?
– Turcsány Péter kíváncsi, fogékony fiatalember volt: szerette volna pontosan megismerni azt is, amire utóbb nemet mondott. Ez a világnézeti korlátokat nem ismerő kíváncsiság vétette kézbe vele a marxizmus–leninizmus klasszikusait, és ez ösztönözte állandó közéleti-politikai vitára, eszmecserére. Ezért láthatták őt kortársai 60 év felett is kamaszosnak, és ezért találta meg a hangot a velem korú fiatalokkal is.
Noha ösztönös pedagógus volt, szenvedélyes verbalitással adta át tapasztalatait, képes volt tanulni mindenkitől, és akármilyen hevesen érvelt álláspontja mellett, képes volt elismerni tévedéseit is.
– Turcsány Péter tíz évig az MDF művelődési vezetője volt, ugyanakkor kapcsolatban maradt – össze is veszett velük – a hungarofób értelmiségiekkel. Miért fogadták el őt a kirekesztők?
A teljes interjú.
