Az Európai Bizottság új kommunikációs irányelveket fogalmaz meg, s ezek a többi között tiltják a karácsony kifejezés, valamint a hagyományos európai keresztény nevek használatát. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Professzor úr, a keresztényellenes EU-dokumentum célként tűzi ki, hogy mindenki hasonló elismerésben és tiszteletben részesüljön nemtől, származástól, kortól, vallástól, meggyőződéstől, szexuális orientációtól függetlenül, kiemelt figyelemmel az LMBTQ-közösség tagjaira. Miért kell egy csoportot a többi fölé helyezni, s milyen alattomos céllal neveznek egy szélsőséget közösségnek?
– Ahogy már sokszor beszéltünk róla, ez az emberi létezés utolsó identitásháborúja. Azért az utolsó, mert ha ezek a legvégső alapokat képező önazonosságok összeomlanak, pontosabban szétroncsolják őket, akkor már nem lesz (nem is lehet) semmi, ami még képes lenne megtartani mindazt, amit embernek nevezünk. A család, ami a nemi önazonosságra épülő szeretetközösség, a nemzet, ami a lelki, erkölcsi, szellemi összetartó erő minden emberi közösség számára, és végül a nagykultúra, ami esetünkben az európai keresztény fehérember kultúrája megsemmisítő erejű támadás alatt áll, és e támadást közvetlenül azok viszik végbe, akiknek éppen az lenne a feladatuk, hogy intézményes védelemben részesítsék ezeket az alapvető azonosságképző dimenziókat, vagyis az Európai Unió legfőbb uralmi struktúrái.
A megfellebbezhetetlen hivatkozási alapot ehhez a demokrácia és jogállam perverz értelmezése adja, vagyis az, hogy mindenki hasonló elismerésben és tiszteletben részesüljön. E formális logika alapján meggyőzőnek látszó érvelés mögött egy végzetes tévedés, vagy ha kicsit kevésbé jóhiszeműen fogalmazunk, tudatos lét-hamisság húzódik meg. E tévedés ugyanis mindössze a lényeget hagyja figyelmen kívül, azt, hogy a Létezés a Rendre épül, és rejtett jelentés-kibővítéssel úgy tünteti fel, mintha a rend és rendezetlenség között semmiféle különbség nem létezne, ami végső soron a rend létezésnek teljes tagadása. És ezzel el is jutottunk a lényeghez, hisz ugyan mi más lehetne az emberi önazonosság legfőbb pilléreinek tudatos szétroncsolása mögött, mint a teljes káosz előidézésének egyre nyilvánvalóbb stratégiája. Ami az elmúlt évtizedek során, nagyjából 1968, a Nagy Dekonstrukció éve óta végbe ment, az mind ennek szolgálatában állt. Úgy kellett azonban ezt a degeneratív folyamatot „levezérelni”, hogy az európai keresztény fehérember kultúrája ezt vagy észre se vegye, vagy ami még jobb, mint „felszabadulását” ünnepelje. A betegség, mint tudjuk, mindig metafora, és korunk metaforaként ható betegsége a rák. A rák győzelmének, ami végső soron öngyilkosság, hisz az általa elpusztított szervezet halával ő maga is elpusztul, van néhány fontos állomása. A legelső az, amit a biológia programozott sejthalálnak nevez, és amelynek lényege az, hogy amint egy sejt érzékeli, hogy benne funkciózavar támad, és a degeneráció már visszafordíthatatlan, akkor ez a sejt automatikusan lebontja önmagát, és gond nélkül kiürül a szervezetből. Az első nagy kérdés tehát az, hogy miért nem működnek az egészséges ösztönöket megtartó szeretet-energiák egy társadalomban, amelyek „lebontják” a lélekben (mindnyájunk lelkében!) felgyülemlő negatív lelki energiákat, amelyek, mint a „súrlódás” az anyagi-fizikai világban, elkerülhetetlenek. A második kritikus pont az immunrendszer.
A teljes interjú.
Kép: nyomaban.blog.hu