Az Aracs jubileumi száma

„A név nemcsak amiatt volt helyénvaló, mert a lap alapítását az Aracs Társadalmi Szervezet a Művelt Faluért nevű szabadkai civil szervezet vállalta föl, melynek elnöke Gubás Jenő volt, hanem azért is, mert az aracsi pusztatemplom a Délvidék egyik jelképe” – írja Húsz év Aracs című vezércikkében Bata János, az Aracs főszerkesztője a folyóirat idei őszi számában. A Horgoson élő Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Főszerkesztő úr, természetesen gratulálunk a jeles magyar folyóirat eddigi húszéves fennállásához, a lelkesítő jubileumhoz. Miért volna fontos, hogy a lapnak nevet adó pusztatemplom még látogatottabb magyar zarándokhely legyen a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig elterülő térségben élő magyarjaink számára?

– A gratulációt hálás szívvel köszönjük, de az elismerés első sorban a szerzőinket illeti, akik számról számra megtöltik nagyszerű írásaikkal a folyóiratot és teszik ezt úgy, hogy egyetlen fillérnyi tiszteletdíjat sem tudunk nekik fizetni! A köszöntés mellé oda kell tennünk a köszönetet Magyarország kormányának, hiszen a Nemzeti Kulturális Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatása nélkül nem készülhetne el az Aracs.

Az aracsi pusztatemplom még nagyobb ismertsége erősítené a nemzeti összetartást és megerősítené a délvidéki magyarságot abban, hogy nálunk is vannak értékek. Száz év óta azt sulykolják a Délvidék magyarságába, hogy erre, mifelénk nincs semmi, ami időtálló, értékes lenne, nekünk nincs semmink, legföljebb földjeink, amelyek parasztokat nevelhetnek, de ezek a földek is hol vannak minőségben a kiváló nyugat-európai, amerikai termőföldekhez! Itt nincs semmi magyar érték, legföljebb európai (!) színvonalú, avantgárd költők, írók és filozófusok, akik csúcsteljesítményeiket a hatvanas-, hetvenes években érték el a XX. században. És ezeket a csúcsokat ők csakis úgy érhették el, hogy megtagadták gyökereiket, rátaláltak az üdvözítő jugoszlávságra, ahonnan egyenes út vezetett az elismertség és hírnév felé, nem csekély anyagi juttatásokkal megtámogatva művészetüket.

A teljes interjú.