A Clintel elnökének nyílt levele az egyiptomi Sharm El-Sheikh-i COP27 klímacsúcsra érkező globális vezetők számára.
Excellenciás Urak! A történészek 2030-ban már elkerekedett szemekkel fognak csodálkozni azon, hogy a korábbi évtizedekben miként javasolhatott az ENSZ olyan nagyhatású éghajlati intézkedéseket, amelyek révén egyrészt lehetetlenség megállítani a globális felmelegedést, másrészt az intézkedések következményei a világ addigi boldogulását és jólétét soha nem látott negatív következményekkel sújtják.
Kíváncsiak lesznek e történészek, hogy mi táplálta sokak vakhitét egy „létünket fenyegető klímaválság”-ban. E vészhelyzeti narratíva alapja idejétmúlt („túlfűtött”) számítógépes modellezés volt, ám a fősodratú média lépten-nyomon ezt terjesztette. Hihetetlennek fogják azt is tartani, hogy egy magas rangú ENSZ-tisztviselő 2022 szeptemberében a következő arcátlan kijelentésre ragadtatta magát: „a tudomány a miénk, és úgy gondoljuk, hogy e ténnyel az egész világnak tisztában kell lennie. A közösségi médiaplatformoknak is.”
Tényleg, vajon az ENSZ és az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) miért nem vett tudomást a CLINTEL (Klímaintelligencia-csoport) nekik címzett leveleiről (pl. a 2021. októberben írottról), amelyek egyértelműen rámutattak az IPCC hatodik értékelő jelentésének súlyos tudományos hibáira? Miért utasított el az IPCC mindenféle nyílt vitát a talált fogyatékosságokról? Az ENSZ hogyhogy nem fogja fel, hogy a CLINTEL világméretű hálózatának objektív tudományos ismerete ma már jelentősebb, mint amekkora az IPCC-n belül kialakult?
Arra is kíváncsiak lesznek a jövő történészei, hogy a világ miért nem utasította vissza „a klímatudományban már minden teljesen tisztázott” babonát. (Eredetileg így hangzott: „The Science is Settled” – ezt jelentette ki az ENSZ és a politika). Sajnálatos módon e babona teljesen fölösleges ún. klímavédelmi célokat kitűző (nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást szorgalmazó) társadalommérnöki szabályozásokhoz vezetett.
Tényleg, az ENSZ akkoriban miért nem engedte, hogy láthassa a világ: az általuk javasolt mitigációs (klímabefolyásoló) intézkedések tudományosan értelmetlenek, technikailag megvalósíthatatlanok, gazdaságilag megfizethetetlenek és társadalmilag is elfogadhatatlanok?
És miért nem ismerték el, hogy a mitigációnak globális léptékben is észrevehetetlenül csekély hatása lenne az éghajlatra? Pedig ezt már a 2020-as világjárvány is megmutatta.
És miért nem akarták, hogy a világ megtudhassa: a CO2 a földi élet nélkülözhetetlen építőköve? A Föld zöldebbé tételéhez több CO2-re van szükség. Ha az összes tényt mérlegre tesszük, sokkal valószínűbb, hogy a nagyobb légköri CO2-koncentráció nettó hatása inkább a haszon, mint a kár irányába mutat!
Arra is kíváncsiak lesznek a történészek, hogy mire volt jó erőltetni a rendkívül költséges átállást csak időnként működő ún. megújuló energiaforrásokra, anélkül, hogy észrevennék, hogy az átállás komoly gazdasági nehézségekhez vezet.
Tényleg, miért nem ismerték fel az emberek, hogy a villamosenergia nagyléptékű és gazdaságos jövőbeni tárolásának megoldása nélkül napelemekkel és szélturbinákkal szakmailag lehetetlen energiaellátás-biztonságot nyújtani?
És akkoriban az emberek miért nem ismerték fel, hogy a nap- és a szélenergia nagyléptékű alkalmazása komoly hiányt okoz az olyan ásványi nyersanyagokban, mint a réz és a neodímium?
És mi volt az oka a hagyományos fosszilis tüzelésű erőművek betiltásának ̶ különös tekintettel Afrikára ̶ akkor, amikor megfizethető és megbízható alternatíva még nem is állt rendelkezésre? A súlyos energiaválság jelentős részét tévesen az ukrajnai háború számlájára írták; a valóság azonban az volt, hogy a világ vezetői nem támogatták a beruházásokat a hagyományos, megbízható energiatermelésbe, ami pedig a gazdasági jólét és a társadalmi stabilitás fenntartásának érdekében szükséges lett volna.
Szerencsére még nem 2030-at írunk, van időnk a szükséges változtatások megtételére.
Mi kell az irányváltáshoz?
Íme, három javaslat a világpolitika vezetői (Önök) számára:
Politikamentessé kell tenni az éghajlattudományt, el kell vetni a valóságnak nem megfelelő számítógépes modelleket. Ezek helyett inkább valódi éghajlati megfigyelésekre és a klímatudomány legújabb eredményeire kellene összpontosítani, és figyelmesen meghallgatni, amit pártatlan szakértők mondanak.
Változtassák meg a klímapolitikát az értelmetlen mitigációs (klímabefolyásolási) megközelítésről a sikeres adaptációs (alkalmazkodási) megközelítésre. A mitigáció mérhetetlenül drága, egyetlen emberéletet sem mentett meg, és vajmi kevés hatással van a folyamatosan változó éghajlatra. Az alkalmazkodás viszont megfizethető, pontosan megfogalmazható célkitűzései vannak, és már ez idáig is több millió életet mentett meg. A követendő út a klímapolitikában kétségkívül az alkalmazkodás.
Fektessenek be a világ olaj- és gázkészleteinek növelésébe és kiegészítésébe! Legyenek realisták: a világnak még évtizedeken át szüksége lesz olajra és gázra. Ezzel párhuzamosan teljes gőzzel kell folytatni az előrehaladást a jövő energiaforrását jelentő atomenergia fejlesztésében.
Tisztelt Excellenciás Urak! Önök november elején Egyiptomban, a COP27-en találkoznak. Az előjelek szerint abból a szándékból, hogy folytassák azt a globális klímapolitikát, ami pedig kudarcot vallott. Bűnt követnének el az afrikaiak ellen, ha azt követelnék tőlük, hogy energiarendszerük alapja az időszakosan működő szél- és napenergia legyen. E politika ugyanis az ott élő több mint 1,3 milliárd embert még mélyebb szegénységbe taszítaná. Gazdasági fejlődés nem valósulhat meg megfizethető és megbízható energiaellátás nélkül.
Afrikának teljes mértékben megfizethető hazai fosszilis tüzelőanyagokat kell hasznosítania az energiatermelésben, egyúttal modern atomerőművek jövőbeli hálózatának kialakítására vonatkozó tervvel kell rendelkeznie. Elegendő mennyiségű és megfizethető energiával a tiszta ivóvízellátás is garantálható.
Ezt követően teljes erőfeszítéssel az adaptációs technológia alkalmazásán kellene dolgozni, különösen az ún. testre szabott növénytermesztés („precíziós mezőgazdaság”) és a szélsőséges időjárás elleni védelem („kockázatminimalizálás”) terén. Amint Önök is jól tudják, valójában ezek Afrika igazi és sürgető szükségletei.
A fenti pontokat üzeni a CLINTEL mindazoknak a globális politikai vezetőknek, akik magánrepülőgépen érkeznek Sharm El-Sheikh luxusüdülőhelyén tartandó COP27 klímacsúcsra. Arra kérjük Önöket, mint politikai vezetőinket, hogy teljesítsék kötelességüket az afrikai kontinensen ̶ repülőútjuk árnyékában ̶ élő elfeledett emberek nyomasztó szegénységének mindennapos valósága iránt.
A CLINTEL követei nevében:
Guus Berkhout
a CLINTEL elnöke
Amszterdam, 2022. október 24.
Forrás: https://clintel.org/open-letter-to-global-leaders-assembled-at-cop27-in-sharm-el-sheikh-egypt/
Magyar fordítás: Szarka László Csaba
Kép: volkskrant.nl