Az a miseruha, amely az ő vezetésével készült, és amelyben benne van saját keze munkája is, és amit a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikának ajándékozott, később a koronázó templommá váló bazilikában a magyar királyok koronázási palástjává lett – fogalmaz a történelmi emlékezet Bajor Gizelláról, Szent István feleségéről. Prokopp Mária művészettörténész professzort kérdezte a nagy magyar nők napja alkalmából a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Professzor asszony, Gizella hercegnő egy fejedelemhez, Vajkhoz ment feleségül a tizedik század végén, ám néhány év múlva az ország nagyfejedelemségből királyság lett, Vajk az István nevet vette fel, Bajor Gizella pedig hazánk első királynéjává emelkedett. Hogyan hitelesítette ez a folyamat a római kereszténység felvételét magyarjaink számára, illetve a földrész nyugati felének elitjei előtt?
–A Magyar Nagyfejedelemségben már a X. század közepétől egyre jelentősebb a kereszténység jelenléte. Már Taksony vezér (955-972) XII. János pápától térítő papokat kért. A fia, Géza fedelem (972-997) a családjával együtt megkeresztelkedett. 996-ban Géza alapította a mai pannonhalmi bencés apátságot és a veszprémi egyházmegyét.
Feleségét, Saroltát bizánci pap keresztelte, amely jól jelzi, hogy akkor még egységes volt a keresztény vallás, a kelet-nyugati egyház-szakadás 1054-ben következett be. Gizella 996-ban a keresztény Istvánnal kötött házasságot, akinek határozott célkitűzése volt az egész ország kereszténnyé tétele. Ezért szervezte meg a püspökségeket, s elrendelte, hogy minden 10 falu építsen templomot. A templomokat el kellett látni pappal és liturgikus ruhákkal és ötvösművekkel, eszközökkel. Mindezt közösen szervezte meg az ifjú uralkodói házaspár.
A teljes interjú.
Kép: Sztéhlo Lili üvegművész ablaka, veszprémi székesegyház. Az 1952-ben, a kommunizmus tombolásakor készült remekmű ma van veszélyben! – Prokopp Mária archívuma
