A klímaaktivisták és zöld politikusok az aktuális világmegnentési vitákban türelmetlenül sürgetik a teljes átállást az energiagazdaságban a fosszilis energiahordozókkal üzemeltetett hőerőművekről és atomerőművekről a megújuló energiára. A radikális klímavédőt és az ignoráns klímatagadót összeköti a világ közös pesszimista szemlélete. Az egyik azt hiszi, hogy az emberiség közvetlenül az apokalipszis előtt áll, a másik pedig ignorálja a klímafelmelegdés következményeit. Több racionalitás és kevesebb érzelem terelné jó irányba a vitákat.
Klímakutatás objektív tudomány. A klímapolitika szubjektív, tudománytalan propaganda.
Aki tudatosan a két dolgot egymással keveri vagy egyenlősíti, nyerhet talán szimpátiát a nyilvánosságban, de visszaél a tudománnyal.
A következő kép jól kapcsolódik a témához: Ignorálhatod a valóságot, de nem ignorálhatod a valóság ignorálásának következményeit.
A globális klímavédelem és az energiaellátás biztonságának bonyolult témája csak az ökonómia és természettudomány törvényeivel összhangban lehet hitelesen megtárgyalni.
A zöld politika hasonlít a balgasághoz, amikor valaki a magas torony tetejéről leugrik a mélybe, abban a reményben, hogy a földet érésig megtanul repülni.
A társadalom olyan vitakultúrára vágyik, amely gondolkozásra késztet és nem agitátorok bohóckodó látványosságává (Fridays for Future, utolsó nemzedék, Extinction Rebellion) válik.
Az átállás problémái a fosszilis energiáról a megújuló energiára
A jólét és a haladás mindig az hatékonyság növelésével járt együtt. A megújuló energia dilemmája az, hogy a szolár energia hozama a hagyományos energiahordozókkal nem versenyképes. Bár a Nap nem küld számlát a fogyasztónak, de a szoláráramszolgáltató igen. A Nap ingyen süt, de a napsugár átalakítása elektromos árammá rendkívül nagy ráfordítással és költségekkel jár. Mivel a Nap az évi átlagban csak kb. 170 watt energiát négyzetméterenként sugároz, ezért nagyszámú szolármodult kell gyártani és telepíteni valamelyest elegendő nagy energiamennyiség termelésére. Ha egy közepes nagyságú szénüzemeltetésű hőerőműt napelemekkel kellene helyettesíteni, akkor a telepítés Debrecen területének felét venné igénybe.
Egy közepes teljesítményű atomerőmű évi termelése 11 TWh és beépítési területfoglalása 1,4 km2. A helyettesítésére szolgáló szélturbina-park 3000 berendezéssel 750 km2 igényel (a szélturbinák között műszakilag előírt távolság figyelembevételével). A fotovoltaikus parkok területigénye ennél jelentősen nagyobb.
A megújuló energia óriási nyersanyagszükséglete sem elhanyagolható. Amíg egy megawatt teljesítmény megtermelésére a 200 tonna nehéz szélturbina szükséges, addig ehhez elegendő a 200 kg nehéz kemence nagyságú Formel -1 benzinmotor. A szélturbina szinkrongenerátorai ritkaföldfémeket (neodym, dyszprozium, thorium, réz, stb.) tartalmaznak, amelyeket Kínában a környezet és a lakosság egészségére károsításával aknáznak ki. A francia kutatóintézet IFPEN becslése szerint a világ átállása esetén a zöld technológiára rövid időn belül a jelenleg rendelkezésre álló nyersanyagforrások kiapadnának. Mindezek a hátrányok mellett a szélturbinák szén-dioxid kibocsájtással járuló betongyártása elcsúfítja a klímamérleget.
Mindez még valahogy elviselhető lehetne a klímatudatos polgár számára, ha nem társulna másik megoldatlan probléma az eddigiekhez: a villamos energia tárolása.
Az elektromos energia tárolása az energiafordulat kulcskérdése
Minden ország szeretné érthető módon olyan gyorsan, ahogyan lehet, az elektromos áramszükségletét 100 %-ban megújuló energiából fedezni. A fejlett ipari országok számára azonban nem csak az fontos, hogy elegendő áramot termeljenek. Az egyetlen elengedethetetlen követelmény, hogy elegendő áram álljon rendelkezésre megbízhatóan minden percben éjjel-nappal, az év minden napján. Csak így lehet regionális Blackout (áramkiesést) veszélyét kizárni. A magyar áramhálózat kb. 3800 km összhosszúsággal az egyik legbonyolultabb szabályozott rendszer több ezer transzformátorral. A hőerőművek állandóan és pontosan annyi áramot termelnek, amennyit éppen fogyasztanak. A rendszer 50 Hertz frekvencia, amely rövid ideig 0,2 Hertz ingadozást megtűr. Minden ennél nagyobb ingadozás a rendszer összeomlásához (Blackout-hoz) vezet. A szakmai zsargonban az állandó áramszolgáltatási biztonságot alapterhelési képességnek nevezik, amellyel szén-, gáz-hőerőművek, víz-, atom- és geotermikus erőművek rendelkeznek. Mivel tisztán szolár-és szélenergia nem stabil a elkerülhetetlen hagyományos erőműveket párhuzamosan működtetni. A két rendszer alternatív használata megnöveli a költségeket és szemben áll az eredeti céllal a szén-dioxidmentes energiatermelésnek.
A litium-ion akkumulátorok használta az alacsony tárolási sűrűségük és elektromos áram a rendkívül nagy tárolási igénye miatt az ACATECH elemzése alapján alkalmatlan.
Japán a hidrogéngazdaságba vezető utat választotta. A zöld hidrogént a világszerte legnagyobb termelő üzemében termelik Fukushima Hydrogen Energy Research konszerben. A zöld hidrogén kiválóan illeszkedik e-mobilitás az üzemanyagcellás koncepciójához. Ezzel a japánok elkerülik két tárolási infrastruktúra kiépítésének szükségességét.
A világ klímakonferenciái a visszatekintésben
1988-ban jöttek össze tudósok és kormányképviselők Torontóban a klimavédelem lehetőségeit megvitatni. Az ipari országok kormányai önkéntesen vállalták a szén-dioxid kibocsátás 20%-kos csökkentését 2005-ig. Ugyanebben az évben alapult meg az ENSZ klímahivatala az IPCC (Intergovernmental Panel of Climate Change) az aktuális tudományos eredmények dokumentálására és az intézkedési lehetőségek bemutatására.
1992-ben az országok politikusai másodszor vettek részt Rio de Janeiro-ban a klímagázok csökkentésére. Az USA elutasított minde elkötelezettség vállalását. IPCC nyilvánosságra hozta a második jelentését, amelyben a klímaváltozás markáns fokozódását jelentette.
1997-ben megszületik a elkötelezettséget vállaló megegyezés Kyoto-ban (kyotói jegyzőkönyv).
2001-ben az IPCC az ENSZ klímatanácsa ismét riadót fújt. A harmadik jelentésében minden kétség nélkül állítja, hogy az emberi aktivitás következménye a légköri szén-dioxid akkumulációja, amely a klímaváltozás okozója. A 2000 nemzetközileg elismert tudós közreműködésével készült jelentés hitelesítette ezt az álláspontot. A tudós társadalom azonban ebben a kérdésben megosztott maradt. A tudomány csak a tudósok egységes és nem a többség véleményét ismeri el felfedezett valóságként (a tudósok többsége vélte évszázadokig, hogy a Nap kering a Föld körül).
A felfedezések legnagyobb akadálya nem a tudatlanság, hanem a tudás birtoklásának illúziója.
Az USA, az emissziókibocsátás egynegyedéért felelelős állam, röviddel a jelentés megjelenése után felmondta a Kyotói- szerződés támogatását.
2005-ben érvénybe lépett a Kyotói szerződés.
2007-2015 közötti évek a sok beszéddel eredmény nélkül teltek el.
2015 a „párizsi csodaként“ született a globális klímaszerződés. 195 állam az USA, Kína és az EU részvételével megegyeztek a klimafelmelegedés 1,5°C korlátozásában.
2017-ben ismét kilép az USA a klímaszerződésből. Kína megháromszorozta a széndioxid kibocsájtását. Dél-Afrika a világ negyedik legnagyobb széntüzelésű hőerőművét helyezte üzembe. Nigériában 100 olaj-és gázprojektet valósít meg 2025-ig.
2022-ben Sharm El-Sheikh-ben tartották a klímacsúcsot, ahol a résztvevők beismerték, hogy a világ a 2,5 °C hőmérsékletemelkedés felé halad.
Szemléletváltás: a klímaváltozás megállítása helyett, alkalmazkodás a klímaváltozáshoz
Harmincöt éves jószándékú, de eredménytelen kisérletek után ideje beismerni, hogy a „világ megmentésére“ irányuló stratégia kudarcot vallott. A világ vezető államai szemléletváltásra kényszerülnek. A klímaváltozás megállítása helyett célszerűbb a klímaváltozásoz való alkalmazkodás konkrétabb stratégiáját követni.
Hiszen már a heidelbergi (ős-)ember is rendkívüli alkalmazkodási képességgel rendelkezett. Az ember az egyetlen élőlény, amely a jeges Szibériában ugyanúgy letelepedett, mint a forró Kalahári sivatagban.
Az alkalmazkodás mintapéldája Bangladesben található, ahol a Bengáli öböl-régiót emberemlékezet óta áradások trópikus forgószelek sújtják. Ötven éve elkezdték a bengáliak pénzüket az alkalmazkodásba (gátépítés, tárolók, védőhelyek, veszélyjelzők) befektetni. Még a 20. század második felében tízezrek haltak meg a katasztrófa következtében. Időközben az áldozatok átlagos száma évi 12 halottra csökkent. Talán a bengáliak példája követendő, hogy a klímaváltozás megakadályozása helyett az alkalmazkodás stratégiáját részesítették előnyben. A földrengéseket nem képes az ember megszüntetni, de képes földengésbiztos építményeket építeni.
Érdemes más konkrétabb technológiai területekre fókuszálni, ahol nagyobb a fejlesztési potenciál a klímavédelem vonatkozásában és jobban kíméli a nyersanyagforrásokat. Ilyen koncepciók a geotermikus energia és a magfúzió. A felkészülés területei kiterjednek a vízgazdálkodásra, a biotechnológiára (száraszságtűrő növények kitenyésztése), forgószélbiztos, hőszigetelt építészetre (hidak, épületek, oszlopok), kémiára (szén-dioxidot elnyelő gyanták), stb.
Ezen az úton haladva a jövő többé nem az emberiségre elkerülhetetlenül rázúduló szerencsétlenség (apokalipszis), hanem az amit konkréten és tudatosan végiggondolva megformált.
Ehhez csak azt a vezérelvet kell megszívlelni, hogy „gondolkozzon mindenki saját maga, mert különben ezt mások teszik meg helyette“.
Prof. Dr.-Ing. Anisits Ferenc
Kép: caribbean news now