DIPLOMÁCIA DIÓHÉJBAN

 Senki sem születik sarkantyús csizmában,  igy igen kevés ember szaladgál a földtekén, akire azt  mondhatnánk, hogy „született diplomata”. No persze nem is olyan hízelgő az összehasonlitás, ha arra gondolunk, hogy a nem túlságosan tréfás meghatározás szerint a diplomata  az a jólfésült úr, aki szemrebbenés nélkül hazudik országa és kormánya érdekében…

      A külügyekhez pedig nagyon, de nagyon kevesen értenek igazán.   A háború előtt minden valamire való komoly újságnak  volt egy külügyi szakértője. Ez rendszerint egy nyugdíjas diplomata, törzstiszt, egyetemi tanár, esetleg  hosszœ éveket külföldön leszolgált   újságíró volt.   

      Ezek feladata volt az ország külügyi helyzetét magyarázni, s ha arra szükség volt, a kormány  külpolitikáját  intelligensen bírálni,  netán használható ötleteket ajánlani. Közönséges, vagy mezei újságírónak és más földi halandónak eszébe sem jutott volna ilyen  bonyolult, szakértelmet s  tapasztalatot kívánó témába belekontárkodni.  

    Nem igy napjainkban.  Úgy látszik, mostanában minden  tollnok, aki két mondatot  le tud írni, külügyi szakértönek képzeli  magát. Felelőtlenül uszítanak, átkozódnak, hazaárulással vádolják  a felelős és nap mint nap hihetetlen nehézségekkel küzdő külügyminisztert. A hazáért amúgy is aggódó  tájékozatlan kisember  vérét felkorbácsoló izgága cikkekkel a pesszimizmust terjesztik. A tehetetlen dühöt szitják akkor, amikor minden kis optimizmusra szüksége volna e  népnek. Ha a tintatartójukból kifogyna a vér, egy szót sem tudnának többé leírni.

      Természetesen én sem vagyok szakértő, de némi hozzáértést szereztem  fiatal koromban a Magyar Királyi Külügyi Társaság szemináriumán.  Pontosan annyi betekintést szereztem e témába, hogy  felismerhessem bonyolultságát,  s tudatában legyek, milyen keveset értek hozzá. 

      A diplomácia némileg a sakkhoz hasonló.  A táblán álló összes figurának mozgási lehetőséget számításba kell venni, mielőtt a játékos támadásba lenditené vezérét, vagy egy futója megmentésére siet. Így a diplomatának is ismernie kell minden számításba jöhető  állam, csoportosulás, unió, érdekeit,  külpolitikai céljait s azok eléréséhez szükséges eszközeit, vagy azok hiányát.  Az adottságok, lehetőségek egymásra ható politikai, katonai és gazdasági hatását el kell tudni képzelni, rendszerezni, várható eredményre következtetni. Mindehhez hozzá kell adni a nagyhatalmak ütköző  érdekeit, sőt vezető politikusainak  személyi preferenciáit is. 

 Egy pár alapigazságot azonban jó tudni, hogy az ember intelligensen tudjon hallgatni, amikor az amatőr külügyi szakértők kinyilatkoztatnak: 

 1. Clausewitz német tábornok szerint a háború a diplomácia folytatása más eszközökkel. Nos  elmondhatjuk akkor, hogy  diplomácia a háború folytatása más eszközökkel.

2. Egy szerződés pontosan annyit ér, mint a papírnak az ára, amire írva vagyon, ha nincs mögötte katonai, gazdasági és politikai erő annak  betartatására. Tehát ha egy nagy államnak ezrével vannak harckocsijai, bombázói,  akaratát rákényszeritheti a gyengére, szerződés nélkül is.

 A papír a gyengébb félnek  fontos, hogy valamelyes engedményekre tehessen szert.

  1. Minden nemzetközi szerződésnek vannak titkos záradékai, amely egy  közös ellenség ellen  irányul.   
  2. „Örökre” szóló  szerződések, paktumok nincsennek, mert a történelemben az egyetlen  állandó állapota a változás. 
  3. Palmerston brit miniszterelnök egy válaszában mondotta az őt kérdező képviselönek  „Nem  kedves kollégám, Nagy Britanniának nincsenek sem örök barátai sem örök ellenségei, csak  örök érdekei vannak”. Ha két  állam „örök barátsági” szerződést köt, a  régi hagyományok  alapján működő állam külügyéreiből nevetőgörcsöt vált ki.
  4. Egy olyan kicsi és gyenge államnak mint Magyarország, amelyet három óriási túlerőben lévő potenciális ellenség zár körül, szüksége van egy nagyhatalomra, amellyel közös ellenségei   vannak.

Itt vagyunk bajban. Ugyanis Ukrajna ellenségünk ugyan, de a  szomszédjával nem lehetünk barátok és szövetségesek, mert az az EU legfőbb  ellenségének lett kinevezve. Ma már oroszbérencek vagyunk az EU  vezetői szerint, az oroszok pedig besoroltak minket a „barátságtalan” államok közé. Magyarán  szólva, két  szék között a  fenekünkre  estünk. Ezek  szerint mindenki  belénk törölheti a  sáros  bocskorát vagy lakkcipőjét……

  1. Már a régi (emocionális) barátunkra, a  lengyelekre  sem  nagyon  számíthatunk, mert az ukránok támogatásáért cserébe, valószínűleg megígérték nekik Volhiniát,  Galiciát Lemberggel  együtt.

Fő ellenségünk pedig az USA demokrata kormánya, melynek budapesti nagykövetét „persona non grata” alapon haza  kellene küldeni. Visszasírjuk a republikánusokat Trump elnökkel  együtt.   Annak pedig nem jósolok  sikert az új választásokra, amíg ilyen laza, ellenőrizhetetlen  választási törvényeik vannak.

     Néhány szó a nemzetközi jogról. Az ugyanis  csak az álmainkban van. Valóságban nem létezik. Többszáz évvel  ezelőtt  egy Hugo  Grotius nevű holland  próbálta megfogalmazni a  nemzetközi jog alapjait. Főként  a  háborúval  foglalkozott, jogos, jogtalan, indokolt, érthető. s a többi

Közben  foglalkozik az  elfoglalt  területek idegen  népeinek jogairól is. Lehetségesnek és indokoltnak tartja a megszállt  területek önállóságát vagy  az  anyaországhoz  való csatlakozását is.  Mindez az önrendelkezési jogról szól. Wilson,  amerikai  elnök 14  pontja is evvel  foglalkozik.  Ilyen pedig a valóságban  nincs. Csak és kizárólag az erősebb kutya törvénye volt, van és lesz hatályos.

Ha a  nemzetek önrendelkezési joga  érvényben volna, Nagyon sok  európai állam imperialista, népelnyomó államnak volna nyilvánítva. Az Egyesült Királyság, fogva tartja a velszieket, skótokat, észak íreket. A franciák legalább öt népet tartanak kezükben. A dédelgetett Ukrajna mostanában  fosztotta  meg az orosz, lengyel  román és  magyar kisebbséget az iskoláiktól.  Majdnem minden  európai állam imperialista, hogy a mi utódállamainakat ne is  említsük..

Ennyit a  nemzetközi jogról… Ami mégis van,  azt a nagyhatalmak, győztes háborúk után , érdekeinek és  bosszúvágyaiknak megfelelően kényszerítik rá a  legyőzöttekre.

 Magyaródy Szabolcs

Európa-érmes újságíró

Kép: freepick