Egy szellemileg és erkölcsileg szétesett szerzet az Európai Unió egyik tagállamában nagy nyilvánosság előtt nácinak bélyegezte a tagállam vezető politikusát: a nácizással Rákosi Mátyás taktikáját vette át, átemelve a nagy vezért a XXI. századba. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Professzor úr, a demokráciában véleményszabadság van, és egy politikusnak a közembernél többet kell eltűrnie. Mindamellett egy orvosi eset durva sértegetéseinél valakinek közbe kell-e lépnie?
– Amit először is rögzítenünk kellene, hogy egy degeneratív globális létmód utolsó évszázadainak (de az is lehet, hogy már csak utolsó évtizedeinek) egyikében élünk, ahol a magát „politikának” nevező komplexum eleve csak aberrált lehet, sőt öngerjesztő módon viszi egyre lejjebb magát ezen a kikerülhetetlen lepusztulási lejtőn. Ez persze „csak” az általános trend, és aki belép a politika világába, az óriási lelki, erkölcsi, szellemi erőfeszítésekkel akár tartósan is szembemehet e szennyes áradattal, ám ez többnyire nem túl hálás feladat, nagy befektetés, kis haszon, hogy kényszerű cinizmussal fogalmazzak.
Ennek a nem túl derűs helyzetnek a fő oka az, hogy a politika és a politikus eleve végzetes csapdában van. Úgy kell ugyanis tennie, mintha komolyan elhinné, hogy van olyan, hogy „demokrácia”, és ő a népének (e nép „uralmának”) a „szolgálatára” igyekszik lenni, hiszen az választotta meg. Bár mostanában már vannak „üdítő kivételek”, mint például a német külügyminiszter asszony, aki egy prágai konferencián öt percen belül háromszor is határozottan jelezte, hogy egyáltalán nem érdeklik az őt megválasztó német polgárok…
A teljes interjú.
Kép: A nácizás bevezetője – wikipedia