Bence Lajos Balassi-kardos költő verse.
Ha harminc év múlva
majd olvasod e sorokat,
s rájössz, hogy életedből
mi minden kimaradt, mert
kimart az idő rozsdája,
mindent elfed a köd.
Bár örökre nem marad
semmi homályba,
s mennyi minden
éled újra nap, mint nap;
a kalapos emberből
csak a kalap, a besúgóból
egy-két jegyzettömb marad,
melyet soha senki
nem olvas már el.
Ne légy reménytelen:
a szöveg nem ég el,
a vers megmarad,
s megragad, mint minden,
mi a bogáncson fennakadt:
érző szív, máj, epe.
S ha lesz még, ki
akkor is szülőföldről
regél, értő nyelven,
magyarul, s szebb
otthont magának is remél,
megtartásról szól,
beérik a harminc éve
kallódó gondolat.
S ha lesz még, ki érti
az igét, akkor lesz
diadala a szónak,
a megdicsőült jónak.