2021 novemberének végén, négy év után zárul a Nemzeti Agykutatási Program második ciklusa (NAP 2.0). Ebben az időszakban 6,5 milliárd forint állt rendelkezésre a magyar idegtudományi és a kapcsolódó élettudományi kutatások támogatására. A második periódus fő célkitűzése az első NAP-pályázat során sikereket elért kutatócsoportok, infrastrukturális hátterük és a közöttük kiépült kutatói hálózat működtetése, továbbfejlesztése volt. Acsády Lászlót, a programban központi szerepet játszó Kísérleti Orvostudományi Kutatóközpont (KOKI) igazgatóhelyettesét, a NAP alapkutatási elnökét kértük meg, hogy értékelje az agykutatási program eredményeit: milyen pozíciót vívott ki magának a magyar agykutatás a világban?
– Miért kellett folytatni az első Nemzeti Agykutatási Programot?
– A NAP első ciklusának rendkívüli sikere annak a felismerésnek köszönhető, hogy alapvető fejlődést érhetünk el, ha egy tudományterületre fókuszáltan több pénzt juttatunk. Nyilván számos tudományterület versengett ezért
a lehetőségért, de véleményem szerint az idegtudomány óriási előnyben volt, hiszen nyilvánvalók voltak a benne rejlő lehetőségek. Az agykutatás az egyik legrégebben és legintenzívebben művelt tudomány Magyarországon.
Nagy hagyományai vannak, az idegtudomány mély gyökereihez csak a matematikáéi hasonlíthatók hazánkban. Az elmúlt száz évben nemzedékek adták át egymásnak az idegtudományi tudást, a kutatói munka mesterről tanítványra szállt. Ilyenformán az összes tudományág közül ma is az idegtudomány az egyik legkompetitívebb hazai tudományterület nemzetközi szinten is. Ilyen alapokról indulva tudott a NAP 1 olyan sikeres lenni, hogy e sikertörténetnek szinte szükségszerű volt a folytatása.
– Mi kell ahhoz, hogy egy tudományterület sikerességben kiemelkedjen
a többi közül?
A teljes interjú.
Kép: mta.hu/ Szigeti Tamás
