Alapításának századik és újjáalakulásának harmincadik évfordulóját
ünnepelte az elszármazott és az otthon élő jászságiakat összekapcsoló Jászok Egyesülete Budapesten, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. A Jászok Egyesületének elnökét, Dobos Lászlót kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál , a Présház főszerkesztője.
– Elnök úr, miközben a Trianon csapásai alatt megrogyott ország igyekezett talpra állni, a Budapesten élő jászok 1921-ben elhatározták, hogy létrehoznak egy olyan szervezetet, amely gyámolítja a fővárosba került jász fiatalokat. Ez a szervezet miért volt fontos magának a fővárosnak is a művelődési színek gyarapítása révén?
– Abban az időben mindennaposak voltak az utcai véres verekedések, a főváros csatatérré vált. Az öreg jászok mérsékelték a pezsgő vérű jász ifjúságot, intették őket a becsületre, az utcai randalírozásoktól való távolságtartásra. Ösztökélték őket a tanulásra, a szülőföldhöz való kötődés közösségi megélésére. Polgárokká akarták őket nevelni, személyes példamutatással. Céljuk volt megtartani őket jásznak, itt, a fővárosban is.
Kép: Jász huszár – Nagy Tamás, Jászberény
Ezzel új színt hoztak a főváros közéletébe.
A teljes interjú.
