Az ars sacra segítségével átélhetjük azt a csodát, hogy az idő akár meg is állítható. Mert az nemcsak percekből, órákból és évekből áll, hanem szeretetből és odafigyelésből és törődésből. Főképpen szeretetből – mondta az Evangélium 21 című kortárs képzőművészeti tárlat megnyitóján a debreceni MODEM-ben Fabiny Tamás evangélikus püspök. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Püspök úr, a tér akadályokat és korlátokat is állít, hiszen bele lehet ütközni a falakba, meg lehet botlani a lépcsőben. A szakrális térben azonban végtelen szélességűvé nyílik számunkra a világ. A XXI. század emberének miért kell ezt az élményt tudatosan meghódítania?
– A szó szoros értelmében Ádámnál és Évánál kezdem. Ők a bűneset miatt – Mózes 1. könyve szerint – a Paradicsomból kiűzettek, bezárult mögöttük egy ajtó. Engedetlenségükkel önmaguk köré építették azt a falat, amelybe attól kezdve szüntelenül beleütköztek. („A lehetetlenség konok falán / Zúzod véresre koponyád”– írja Kegyelem című versében Reményik Sándor.)
Ez a végességük tudata, az időt és a teret is beleértve. Ezért is idéztem beszédemben a 100 éve született Pilinszky Jánost: „Latrokként — Simone Weil gyönyörű szavával — tér és idő keresztjére vagyunk mi verve emberek.“ Továbbgondolva ezt a képet azt kell mondani, hogy a két lator között ott függött Jézus is a maga keresztjén.
Kép: MTI
A teljes interjú:
