Hadik András berlini huszárcsínye

Film készül Hadik Andrásról, illetve az általa végrehajtott huszárcsínyről, Berlin elfoglalásról. A  forgatókönyvíró a cselekmény egyik fő szálának a balkezes kesztyűk történetét képzelte el. Halasy-Nagy Endre írónak, huszár hagyományőrzőnek, Hadik táborszernagy szablyája birtokosának tett föl kérdéseket a Présház.

Miért nem szerencsés döntés a forgatókönyvírótól a kesztyűhistória megragadása?

– Azért, mert ez a kesztyűs história egyszerűen nem történt meg. (Ahogyan az a népszerű mese-eset sem, hogy Simonyi óbester Napóleon trónszékének aranyhímzéses karfáján ütögette volt ki a pipájából a hamut.) A buta legendákkal inkább leszámolni kellene, mintsem filmben, megtörtént hitelvűvé magasztalni. Hadik egyetlen egy kesztyűt sem hozott Reslnek. (A porosz udvarban így hívták Mária Teréziát.) Ezt az ízléstelen híresztelést semmilyen történelmi dokumentum nem igazolja.

Ilyen adalékkal lehet a legendás haditett elismerése helyett kicsinyes ragadozóvá tenni annak a hadvezért és seregét, akikről még a fővárosát elvesztő porosz király, és katonái is egyaránt elismerték a hódító sereg rendkívüli lovagiasságát, a lányok megszeplősítésétől, az asszonyok molesztálásától való tartózkodását, a város kincseinek helybenhagyását, az ostromló had megtámadását követő szabadrablás elmaradását, és hogy Hadikék elálltak az ilyenkor szokásos pusztítástól, a város kötelező felgyújtásától, rekvirálástól, a lakosság megsarcolásától, a gazdag házak, kastélyok kifosztásától.

– Abban a korban más hadak részéről szokatlan viselkedésről film is készült Németországban. Miért nem láthattuk?

 – Nálunk mindmáig elfelejtették bemutatni. A hihetetlen akció nyeresége (a 300.000 tallér hadisarcon túl) a magyar huszárok vitézségén és a székely határőr katonák kitartásán alapuló hadilelemény soha el nem múló dicsősége volt.
Kár, hogy egy keresetlen szó sem esik a portyán részt vett Skultéty László kornétásról, a világrekorder huszárról, aki nyolcvan esztendőt töltött nyeregben.
Talán inkább ezt a részt lehetne kiemelni!

– Miért dicsőség, hogy Hadik a porosz király palotájába is befutott lován?

– Ugyanilyen hamis hír az is, mit nem egy történészprofesszor terjeszt ország és világszerte, hogy Hadik András a királyi palota fogadótermében táncoltatta lovát, majd elhozta társaival a kincseket. (A potsdami uralkodói székhely intarziás parkettájáról, és a királyi palota nem kevés kincseiről van szó!) Hadik Berlint vette be, a bástyákkal megerősített erődfalakkal körbevett fővárost. A porosz Versaillesben, a potsdami Sanssoucci palotában nem is járt! Az ilyes elképesztő hadova mindenesetre kellő alapul szolgál a rabló magyar képéhez és a rólunk szóló magyargyűlölet továbbalakításához.

– A Hadik-i huszárcsíny hogyan fordította meg a háború menetét?

– Hadik sikeres berlini akciója minden idők legnevezetesebb és legsikeresebb rajtaütése nem fordította meg a háború sorsát, amelyet az 1763-ban Hubertusburgban aláírt béke fejezett be. Ausztria semmit sem ért el, ellenben elvesztett 303 592 túlnyomó zömében magyarországi katonát, 82000 lovat, 102 zászlót, 474 ágyút és Sziléziát is. A hétéves háború a maga eredménytelenségével szemben nyereség az a néhány tanulság, amit levonhatunk belőle, és az a néhány fényes haditett, amire büszkeséggel emlékezhetünk. Ausztria és Poroszország háborújához semmi közünk nem volt, de ettől függetlenül a magyar hadi dicsőség elidegeníthetetlen része mindmáig, méltó arra, hogy emlékezzünk rá, és másokat is emlékeztessünk erre.

A kép azt a jelenetet ábrázolja, miután Hadikék katonái közül a helyőrség lelőtt számos nagyszerű huszárt

– Attila vezérünk annak idején nem rombolta le Rómát. Kontinenshódító ősünkhöz hogyan hasonlítható Berlin-hódító huszárvezérünk?

– Hiába is gyalázza bárki rablóbandának titulálva ennek a rendkívüli huszárcsínynek a megvalósítóit, a magyar katona lovagiasságának bizonyságtevőit. Ennek a felejthetetlen huszárvirtusnak a végrehajtóit, a csak ördögfiókáknak (teufelkerl) nevezett lovasokat ezután az európai udvarok is igyekeztek saját nemzeti hadseregükben meghonosítani. Elsősorban magyar földről toborzott lovasokkal. Emléküket máig őrzi Franciaországban ma is létező Bercsényi és Eszterházy ezred, vagy Amerika nemzeti hőse, Washington lovasságát megszervező Fabriczy-Kováts Mihály.
A nemzetközi politikában a magyargyűlölet leszerelésére éppen az itt említtettek példát mutató dicső tettei szolgálhatnak a legmegfelelőbben. Az ostoba dicsekvések és a történelmünk ismeretének hiányában tett felelőtlen kijelentések helyett.

Kép: karpataljalap.net