Trianon-dráma – nem csak ma

TRIANON drámát nem lehet írni, mert az készen van. Annál újabbat írni fölösleges. Minden egyéb csak szánalmas kitaláció, kapituláció: rekonstrukció-kísérlet. A  Hetedik  koporsóval, minden egyéb kísérlettel csak szánalmas próbálkozás. Vannak fő és mellékszereplői, vannak hatalmas jelenetek, drámai összecsapások és van benne katarzis. Szánalmas ránk nézve, de van.

Örökérvényű dráma. Etalon dráma. Csak fel kell eleveníteni a cselekményeit, sorba rakni és működtetni kell. Ezzel a Trianon-drámával nincs más dolgunk. Komplex és tökéletes.

Húzzátok meg az emigrációban is a harangokat!

Így panaszunkat talán meghallja az Úr.

Annyi hőst és nemzeti vértanút, mint a magyarság, alig mutathat fel még egy nemzet a világon.

Párbeszédekkel, a valós és vélt szereplők gondolataival, világlátásával jellemképeket festek. Minden alaknak egyéni stílusa van. Sokszor emelek ki a romantikus, a nosztalgikus eszköztárból motívumokat, mert szükséges a magyar lélektanhoz mindkettő. Váratlan fordulatokra törekszem s rövid egységekre, hogy letehető legyen a könyv. A túlfokozott indulatiság szándékos, de nem eltúlzott. Mert Trianon nem regény, nem elbeszélés, de nem is melodráma. A  realitás lélektana. Azokról a realitásokról esik szó, amiket a hétköznapok embere csak töredékesen ismer, de a magyar történelem különböző korszakaiban meghatározó sorstragédiánk tragikus elemeként jelen volt, s azt abban a  korszakban hasonló módon élték meg. A folytonosság jelen van a történelmünkben.

A Trianon-gyalázatot el nem fogadók, a meghunyászkodásra képtelenek nézetei állnak szemben a feladás-felejtés lélektanával, lelketlenségével. Azokéval, akik sikerorientált fiatal gladiátorok, de visszavonultak, szemben velünk, sokszorosan győztes öregekkel, kik még vagyunk a küzdő mezőn és nem azt valljuk: jobb idegen közegben élni, mint barátok közt meghalni az arénában.

Ajánlásom

Az idősek a nemzet emlékezete!

Nekünk nem korszerűnek, időszerűnek kell lenni. Tartják a hurkot ma is a „győztesek”, hogy a fejünket önként dugjuk bele.

Hogy ez ne történjen meg, zajt kell csapjunk! – ez a parancs.

Trianon mesterségesen érlelt és adagolt bosszú volt, feszültséggel teli dumaáradat igazgatta  ezt a hordalék-gyalázatot. A kulturálatlanság, a leszbikus-homokos-prosti napok borzolták, fésülgették a jövőnket. Ez a paróka került ránk, mit viselünk 100 év óta.

A csöndes halált ne fogadd el! Lázíts a közömbösség ellen! Ne a haza halála, hanem feltámadása mellett törj lándzsát!

 

Ugros eliminandos esse

1.A temetésünk szervezői

 

Valami mellett és valamivel szembeni állást kell megfogalmazni.

Érveim elgondolkodtatnak talán. Kétségeket akarok ébreszteni, hogy elgondolkodj, a világ mit művelt velünk összeesküvésével.

Egyetlen, legnagyobb háború működik egy-két évtizede: az  elmeháború!

Hazudni az emberről, országról, milliók megtévesztése a cél. Ez a legnagyobb bűn.

Nem csak a ki-betelepítés, a kiürült házak látványa, a márkáért kivásárlás  a lényeges, hanem a miért!Az érzelemre ható, tettekben megnyilvánuló gonoszság. A gondolat-ipar, a háttér hatalom, a Top működése, amit  nem vesznek észre sem a hírfogyasztók, sem a hírektől, televízióktól, sajtótól magukat távol tartó  emberek.

Történelmünk háttérjátékaiban a gondolat-ipar volt a legerősebb. Ma is erősen működik ez.

Volt a Trianon-gyalázat óta egyetlen pillanat is, amikor a Top töretlen buzgalommal ne azon dolgozott volna, hogy háborúk robbanjanak ki? Nem volt. Kiképzett hazudozók játszatták el életterünket. Nem eljátszották, eljátszatták! Másokkal, akik kaphatóak voltak rá.

 

  1. A hozzáállás határozta meg, hogy mit tesznek, tettek Trianonban

 

A jelenség okát és szerkezetét kutatom. Vizsgálgatom azt a folyamatot, amelyben az országcsonkítás szellemi körforgásba való bevitele akadozott és mára szinte teljességgel megbénult.

Születés-házasság-nemzethalál kontextusában vizsgálom az ellenünk fenekedő vad „baráti hatalmakat” is: osztrákokkal, lengyelekkel, németekkel, csehekkel kötött házasságunkat, majd kéjes ábrázatuk lenyomatát, mintha Krisztus leple lennének, de a másik oldalon örökítem meg őket, amint lihegő, nyálcsorgató önkielégülésükben állnak a koporsónk előtt. Egykori halottas-szélhámos bűnszövetkezet, amint halotti ruhánkról le-lecsíptek egy-egy gombot, csipkét. Utódaik éhsége nem múlt el.

Szétdarabolták nem csak a testünket, de az egységes folklórt (ó, liberál kór, tudja-e mi az?), népzenét, népköltészetet, néptáncot, népszokást, néphitet abban a hitben, hogy rászórva a meszet soha többé nem „fertőz”. Ó, dizőz-szörnyek, nem valutára jár a mi ingánk! Halálképünk, halálra emlékezésünk inkább felerősödött ebben a susogásban, mintsem enyhült volna a 100 év alatt!

 

3.A nemi eszmények is fontossá váltak Trianonban

 

A nő a férfi tárgyi tulajdona – ez volt az illem, a szokásjog. Miért tartották be? Kiváló alkalmi kísérlet volt arra, hogy embereket nyomorítsanak meg, kirekesszék őket – ezután bármikor.

Professzionális gyilkosok is voltak köztük, akiknek engedelmeskedniük kellett, mert ugye bármikor kiderülhet a bűncselekmény. Mind ott voltak a likvidálandók között, ha a Top parancsát nem hajtják végre.

Mert mekkora erő kell egy légcső eltöréséhez, mondjuk egy prostituálttal töltött részeg éjszaka hajnalán?

 

  1. Fizetett siratóasszonyok siratják a nemzet koporsóját

 

Társadalmi létből a társadalmi nemlét felé tartunk, miközben fizetett siratóasszonyokkal díszítve megy a halottas menet. Recseg a szekér alatt a nemzet gerince.

Szakrális formában tartom a darab gondolatiságát, mert tudom, hogy a vallásos ember  másmilyen akar lenni, mint amilyennek a természetes síkon találja magát.

Más a társadalmi közeg, mint amilyennek lennie kellene ahhoz, hogy a visszaállítási szándék összefogásában nyilatkozna, majd testesülne meg. Az 1945-től tartó  75 éves altatásnak ez lett az eredménye.

 

  1. Sok a színjáték és a hamis színjátékos

 

Az igazi hatalom a trón mögött áll, a gyűlöletre, mások megrablására pedig sok kutya kapható. A hivatásos hazudozók globális méretekben dolgoztak, hogy kifacsarható legyen Nagy-Magyarország. A kiosztott szerep szerint dolgozott Benes, Masarik és politikai rablóhad és a többiek.

A profi hazudozók termékének szereplőiként ölték, űzték a magyarokat. De lett-e lelküket őrlő fájdalom ezért, mert hazudtak? Részben igen. Azért nem teljességgel, mert csak a pusztulásra fókuszáltunk és nem a háttérhatalom őrjítő hazudozásaira. Még nem késő, mert a lelkiismeret nem cserélhető ki, az van és ezer év múlva is működik a gonoszban is.  És van nyelv rá, bár kevés az írás, sok a sírás. De kinek kell az igazság?

Nekem igen.

Gondoltam, meg kell írjam, hogy kis lámpást akasszak az átláthatatlan köd ajtajára.

 

  1. A Top kieszelte, hogy elfogadtassa igazságnak, ami hazugság

 

Az eredmény? Tönkrement, kisiklott életek. Embertömegek,akik nem azok lettek, amik szerettek volna lenni. Konfliktusokat lobbantanak emberek, családok között!  A lelkekben, mélylélekben kotorász, oda beássa magát. A lényeget mindez tudatosan eltakarta Trianonban is, ahol elmebaj mélyén fogant elméletek, baromságok tomboltak.

 

  1. A becsvágy gátlástalanná tesz

 

Ellenségeket kell  gyártani! Ez a jövő uralmának tartós és szavatolt feltétele. Oszd meg és uralkodj! Ezt vitte tökélyre a Top, mert sarjadó gyűlölet-magvakat vetett el 1920-ban, mely hatalmas gazzá szaporodott.

 

  1. Hogyan lehet egy népet tartósan felőrölni?

 

A magyar történelem bizonyítéka annak, hogy ha egy nemzet útjában áll az eltipróinak, azt szívós hadjáratokkal fel lehet őrölni. Legalábbis szándék szintjén. Az eredmény mindig kétes.

Először a Pozsonyi csata mutatta meg, hogy a germán kommandó, összefogva a háttérhatalom barlanglakóival, a magyart az utolsó szálig kiirtandónak szemelte ki.

Aztán Szent István országának német megszállása következett, hogy emlékeztessenek Pozsonyra. Majd jöttek a tatárok, akik a 2,5 milliós országunkban olyan vérengzést hajtottak végre, melyben minden 5. magyar eltűnt. Talpra álltunk, de a pusztítás nyomait betelepítésekkel foltozta ki királyunk, ami csaknem kiütötte az eredeti magyar-dominanciát a nyeregből. Valami elveszett, valami kezdett elveszni.

Az oszmán pusztítást elkerülték a szomszédok. A felébredésüket mi sem bizonyítja jobban,  hogy példátlan mészárlást hajtottak végre magyarok, székelyek ellen. Ez volt az 1784-es magyarellenes pogrom, amikor 173 magyar falut égettek fel. Habsburg támogatással 10 ezer magyart mészároltak le.

Így sikerült az etnikai arányokat vészesen megváltoztatni.

Szent István idejében az országunk lakossága 90%-ban magyar volt, 1920-ra már 54%-ra zsugorodtunk. Így már be lehetett dobni a nemzetiségi kártyát és rátámadni az egykori jóakarókra. 

Sokan tanítványok voltak, ha a magyarok lemészárolása került terítékre. Most a legtöbb magyar igyekszik visszeres lábait a tengerben áztatni. Mit törődnek a történelem kínjaival, hogy mikor a pusztítás állandósult, mind nagyobb arányban tódultak be a céllal ide irányított idegenek.

Érdekes számadat, hogy Szent István megkoronázása idején egyetlen keleti sem élt Erdélyben.

A Habsburgoknak elévülhetetlen érdemük van az 1920-as feldarabolásban. A török áfium idején leszámoltak az összes felvidéki lelkésszel. Kiürültek a felvidéki települések, és a helyükre a mások kerültek.

 

  1. Ki kell kaparni a Trianon-rémdráma minden jelenetét

 

Szép a kivilágított Európa. De a sok fényétől nem látjuk a csillagunkat, a miénket, ami elvezet Trianon kapujába.

A szirének hangját ne halljuk meg: jaj, nem szabad erről beszélni! Mit akarunk egy évszázad után? Mit beszélünk mi autonómiáról? Hagyjuk ezt, már rég idejét múlt gondolat.

Nem! Az idő elmossa majd ezeket a határokat, és határtalan gyalázatok kerülnek elő, mint elföldelt kövek. Mert azoknak nincsen felezőidejük. Bölcsen rendelé az Úr, hogy kőbe vésette a törvényeket – Kányádi Sándor szavaival.

Nagy a nyomás rajtunk, ne áltassuk és ne altassuk magunkat. A felszín béketeremtő mozija pereg, hogy gügyöghetünk, jók a makrogazdasági mutatók, meg minden jó, hogy ne láss tovább magyar, de a mélyben rendkívüli erővel működik a nyílt társadalom-eróziója. A pusztító világerő gyakorlatozik rajtunk Trianon óta, az új időszámítás kezdete óta, de amint mondtam, a Pozsonyi csata óta. Ne menjünk visszább ma, ne menjünk Bulcsú vezér elárulásáig, azt majd a következő részben.

Addig is: készüljünk fel, mutassuk meg erőinket a világ felé, hogy vagyunk és akarunk még lenni! Ki kell facsarni a gyümölcsöt, ha levet akarunk nyerni!

És néven nevezzük a bűnözőket és mindent vissza!

 

  1. 10. Ne hagyjuk ki ezt a talán legbűnösebbet…

 

Terroristák szervezték meg a merényletet a trónörökös meggyilkolására, ami megalapozta a háborús konfliktust. Az orosz és a német titkosszolgálat támogatta őket. Majd mikor volt egy láncszem, aki a háborúba való belépést  ellenezte, azt meggyilkolták. Tisza Istvánnak hívták. Náluk a gyilkolászás sosem volt gond. Ha úgy gondolták, lemészároltak 9.700 muszlimot, de ne feledjük azt a 40 000 magyart, akiket megöltek és autópályát húztak rájuk. Mindez a Trianon-kötelezettség felrúgásával történt.

Lerekesztettek délvidéken félmillió magyart. Ez persze, hogy lelki egészségi károsodást hozott. Feldolgozhatatlan! Összetartozás-tudatunk ad-e még önbecsülést? Van esély a kilábolásra? Mennyire üres fogalom a demokrácia, ha nem töltik fel tartalommal! Jobb lét kellene, aztán beszélni lassan az autonómiáról. Mert senki sem mer szembenézni saját bűneivel és senki nem nézeti szembe a bűnösöket a bűneikkel, csak cserélgetjük az utcák, az emberek, a terek neveit, mindig minden újrakezdődik.

 

  1. A Sátán sántái

 

A Sátán hatalmas erőt fejt ki, hogy győzelmeinkről saját magunkat is lebeszéljük. Ő felkészült mindenből. Ő legjobban ismeri a Bibliát, mert tudja, saját fegyverével lehet legyőzni a szakterületek okoskodó-okosait.

Így van ez Trianon-trauma termében is, hol egyre kevesebben ácsorgunk, mert a Sátán minden pontját ismeri a rabló-békének. A Sátán azt hirdeti, hogy téves és hamis várakozás a mi Trianon felülvizsgálati kérelmünk. A történelemben egyetlen igazságtalan mozzanat nem maradt úgy, ahogyan volt. Miért éppen aTrianon-gyalázat lenne kőbe vésve?

 

  1. Legyőzték az emberiséget? 

 

Nem! Legyőzött a Benes dekrétum? Nem. A mai napig sem teljes a győzelem. Óriási kontroll működik pedig, de mindig van meglepetés, egy meglepő ember bejelentkezik, mert tekintetét a távoli jövőbe veti és ez veszélyes nekik.

Az emberroncsok létrehozása a cél. Ha ezt elérik, a történelem kereke megáll. De ebbe a kaszt is belehal.

Miért cél az összeroncsolás? Hogy megbolonduljanak az emberek.

A könyv az egy fegyver. Megértése megsemmisíti a hazugságot.

Meg akarom értetni, mi folyt itt és miért.

Hivatásos hazugokat vetettek be ellenünk. Trianon máig is ismeretlen, vannak, akik azt mondják, ismerik. De ez nem igaz. Csak foltokat ismerünk, azokat is átszűrjük magunkon vagy a másikon.

Az ellentétek szításában hisz a Top. Ha ezt feloldjuk, akkor hatását veszíti, csökken az ellenségeskedés. Szembeszállni vele rettentően veszélyes. Ennél csak egy veszélyesebb, ha nem szállunk szembe vele.

 

  1. Örök szorongás legyen az életük!

 

A bolha bolhának születik és akármekkorára nő is, csak bolha marad. Irigyli a szürkemarhát szép és harmonikus lénye miatt, gyűlöli is, mert nagyobb, átkozza, mert sokkal több éves, mint ő, és megszakad az erőlködéstől, de sosem lesz olyan tehetséges, mit az, akinek a vérét szívja. Ráadásul mindig retteg, hogy mikor csap oda elegáns farkával, talán éppen akkor, mikor kicsit elszunnyad a vérszívásban. Örök rettegés az élete az élősködőknek, mert más vérének szivattyúzása nélkül kipusztulnának.

 

Szíki Károly