„A főigazgató a progresszívekkel szemben bevethető ellenszert abban látja, hogy a jobboldali, nemzeti érzelmű emberek ne maradjanak csendben” – olvasni egy újsághírben. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Szerkesztő úr, a nyelvi háborúban megint beszakadt egy front. A szélsőbaloldal újabban „progresszívnek” becézi önmagát, és a hazafias sajtó egy része ezt elfogadta. Holott a hazafiak is egyértelműen progresszívnek érzik magukat, ezt a szót azonban a csökött gondolkodásmód átengedte az ellenfélnek. Mi késztet önfeladásra jól fizetett intézetvezető értelmiségieket?
– El tudom képzelni, hogy az említett főigazgató ez esetben ironikus formában használta a „progresszívek” kifejezést, de kétségtelen, hogy a balliberális nézeteket vallók ezt pozitív fogalomként használják önmagukra vonatkoztatva.
Eszerint ők lennének a haladók, amiből következik, hogy a nemzeti elkötelezettségűek a maradiak. A jelenség a balliberális értelmiséghez tartozók önteltségéből, s abból a fölényeskedő felfogásából ered, hogy olyan szürkeállománnyal rendelkeznek, amely feljogosítja őket a címkézésre, mások szellemi helyének kijelölésére.
A teljes anyag.