Legalább négy nagy fenyegetés komorlik jelenünkben a magyar etnikum fölött: az atlanti tengely, a Kis-Antant, a demográfiai vész és az ötödik hadoszlop. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Szerkesztő úr, lebegtek-e már a maihoz mérhető fenyegetések nemzetünk felett az utóbbi 1100 évben, mikor?
– A magyarságnak, európai történelmének 1100 éves időszaka alatt, gyakran kellett szembenéznie külső és belső fenyegetésekkel. Gondoljunk a 907-es pozsonyi csatára, az Árpád-kor trónviszályaira és belháborúira, az 1241-es tatárjárásra, a kiskirályok hatalmi törekvéseire, a Török Birodalom terjeszkedésére, Habsburg uralkodóink központosító, abszolutista hatalomgyakorlására, a számtalan háborúra és szabadságharcra, oroszokkal, németekkel vívott küzdelmeinkre, a két világháborúra, a nácizmus viszonylag rövid, majd az internacionalista bolsevizmus jóval hosszabb fenyegető jelenlétére, a velük szemben tanúsított passzív és olykor aktív ellenállásra.
Igen, ma is súlyos fenyegetésekkel nézünk szembe, és ezek miatt jogos az aggodalom, mert a liberalizmusból, ebből a jobb sorsra érdemes, egykor haladónak tűnt szellemi irányzatból olyan balliberális szellemiség nőtt ki, amely teljes mértékben letért a normalitás útjáról. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy ez a nézetrendszer uralja annak a nyugati világnak a jelentős részét, amelyhez mi is tartozunk. Semmi baj nem lenne vele, ha könyvek formájában megrekedne a könyvtárszobák mélyén, azonban a pénzvilág és a politika legfőbb irányítói hódolnak neki, és nézeteiket erővel kényszerítik a világ jelentős részére.
A teljes anyag.
Kép: Bánó Attila – archív