A Financial Times arról írt, hogy Ukrajna teljes jogú tagsága esetén 186 milliárd eurót – azaz hetvenezer milliárd forintot – kellene Ukrajnának adni úgy, hogy eddig is Európa volt az ország legnagyobb finanszírozója. Bogár László közgazdász professzort kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Professzor úr, Ukrajna EU-csatlakoztatása gazdasági és valószínűleg erkölcsi összeomlást is hozna az unióban. Ezt az öngyilkos lépést valószínűleg titkos parancsban írták elő a csúcsvezetőknek. „Csak” korrupcióval, vagy egyenesen zsarolással, fenyegetéssel vették rá erre a politikusklánt?
– Ahhoz, hogy helyes választ adjunk ezekre a kérdésekre, először azt kellene meghatároznunk, hogy mi is az a „valami”, amit nap mint nap Ukrajna-ként említünk. Ennek a „jelenségnyalábnak” a neve azt jelenti, hogy („u kraina”) „valami”, ami a határmentén fekszik, vagyis mindig valami nagyobb egység pereme volt ez az éppen ezért pontosan soha nem körül határolt térség, amelynek aztán így sem a területét, sem a népességét nem lehetett igazán meghatározni. Ez természetesen ma is így van, sőt most van csak igazán így.
(Önmagában is burleszk, hogy úgy akar az EU egy „országot” gyorsított eljárással felvenni tagjai sorába, hogy azt sem tudja, hogy mi az a „valami”, amit fel akarna venni.)
A teljes anyag.
Kép: wikipedia