Le kell venni azt a kalapot a dólyaiak előtt!

– Látogatóban Bagosi József antropológusnál –

Hónapokon át kerestem az interneten megadott számon, s miután nem vette fel senki, megkíséreltem az ELTE mindhárom tanszékén (Antropológiai-, Néprajzi-, Művelődéstörténeti-) fellelni legalább a nyomát, de sajnos sehol nem hallottak Bagosi Józsefről. Legmeglepőbb a Kulturális Antropológia Tanszék munkatársának megnyilvánulása volt: Uram, én még csak 31 éves vagyok, hogyan hallhattam volna róla? Miután az államat visszahelyeztem eredeti állapotába, még egy kérdéssel próbálkoztam: ha nem ismeri Bagosi urat, Dólyát ismeri-e? Válasza: Igen, róla hallottam már, de nem tudom, melyik tanszéken dolgozik. Ekkor letettem a tollat, nehéz az, nem vártam senkitől új dalt.

Ez a sajnálatos történet ezzel nem ért véget. Írtam a tanszékvezetőnek, Prónai Csabának: Tanszékvezető úr! Egy  könyvet írok Dólyáról, s ezzel kapcsolatosan alapos indokkal felmerült a Berettyószéplaki Füzetekben Dólya monográfiát közlő Bagosi József neve, aki az ELTE diákja volt. Ő kulturális antropológus, néprajzkutató, helytörténész. Kérem, segítsen abban, hogy el tudjam őt érni. A válasza a következő volt: Több évtizede nincsen információm Bagosi Józsefről. Nem tudom, hogy hogyan lehetne rátalálni. Talán a facebook segítségével? Nem értek hozzá. Nos, ezek után képzeljük el, milyen hallgatóságot engednek ott ki a kertkapun, ha a vezér ilyen választ ad. Nem ért a facebook-hoz egy csúcsegyetem csúcsembere? 

 

Nem tehettem mást, írtam egy képzelt riportot Bagosi Józseffel.

Aztán egy kora esti órában csöngött a telefonom: Itt Bagosi József beszél! Örömöm szárnyalt, azonnal megbeszéltünk egy találkozót. A Rákóczi-tér mögött találtam egy parkolót. (Huh! Micsoda összeget kérnek egy óráért! No, nem egy aranyóráért, hanem egy órányi parkolásért. Ennek is van haszna, mert az ember megpróbál 60 percben elkészíteni egy interjút.)

 

Bagosi úr szívélyesen fogadott, a hét legjobb kávéját kínálta fel, miközben a festménycsodáiról mesélt, melyek elborítják a falakat. 

  • Erősen foglalkoztat, hogy találtál meg egri számomon?
  • Valaki elküldte nekem a Dólya könyvedben megjelent, velem készült képzelt riportot. Az a valaki, ne kérdezd a nevét, meglehetősen rossz jelzőket használt az írásodra, de nekem nagyon tetszett, nem csak az újszerűsége, de a szerkesztése is, köszönöm. És a könyv is érdekel.
  • Elhoztam magammal, de most vágjunk bele, mert ketyeg a parkoló masinára figyelő óra! Vallassuk meg színes, tartalmas pályádat!
  • Születtem én is, mint minden ember, s ha születtem, mint más is, én is belehalok. Partiumi, berettyószéplaki származék vagyok, 1959-ben születtem és ’90 óta élek Budapesten. Akkor még születtek emberek Széplakon, de ma már minden leendő anya Margittára megy. Azt illik tudni Széplakról, hogy a Trianon-tragédiáig 90%-ban magyarok, 10%-ban románok és cigányok lakták. Ez az arány ma nagyjából fele-fele. Az idős román bácsikat, ha kérdeztem, ők még magyarul álmodtak és magyarul számoltak.
  • Avass be iskoláidba!
  • Általános iskolám szülőfalumban, Széplakon végeztem, nagyon jó tanáraim voltak, ők inspiráltak a tudományokra.
  • Említs neveket!
  • Nagy Annus tanító néni, Kiss Mária magyar irodalmat és nyelvet, Tönkő Mária tanárnő a biológiát, Lucskai tanárnő a történelem-földrajzot, Bodola Emma rajzot tanított, ami nagyon fontos volt és lett nekem, Kerezsi Ella matematikát és fizikát tanított, de szinte felsorolhatatlan azon tanárok neve, akiktől azt az útravalót kaptam, amit aztán kamatoztathattam a középiskolában Nagyváradon és Margittán. 
  • Hogyan tovább?
  • Azután elvittek katonának a Duna-deltába.
  • Mindebből arra következtetek, hogy nem szorított keblére a hatalom!
  • A román rendszernek megbízhatatlan eleme voltam már igen korai éveimtől kezdődően.
  • Szüleid vagy önmagad eszmeisége miatt?
  • Szüleim egyszerű parasztemberek voltak, de apám állandó harcban állt a kommunistákkal. Több időt töltött nálunk a végrehajtó, mint az irodájában. Anyám háztartásbeli volt.
  • Testvéreid?
  • Egy nővérem volt. Anyám a szeretettel tanította a szeretve élést. 
  • Térjünk vissza koruk Őr-dögeire, a kommunistákra!
  • Mindenünktől megfosztott a rezsim, egyetlen szalmazsákot hagytak csak. Volt egy kis földünk, pár állatot is neveltek a szülők, de a kollektivizálás vitt mindent. Vitték még a szekeret, meg az állatot is a barbárok. 
  • Lépjünk előre, a középiskolás éveidig. Miért jártál két iskolába?
  • Anyagi okok miatt. Nagyváradról Margittára jöttem és ingáztam. 
  • Napi 40 kilométer. 
  • Ezután, mint említettem, jött a katonaság. Ez sem volt egyszerű, mert akkor mentek be a szovjetek Afganisztánba, így 4 hónapot rá kellett húznom. Mint minden kommunista országban, a katonai készenlét Romániában is kötelező volt.
  • Milyen volt katonáskodni Dobrudzsában?
  • Érdekes, mert a régióban igen sok náció élt: oroszok, bolgárok, törökök, tatárok, lipovánok, görögök, olaszok, franciák… 19 nemzetiség. 
  • Wass Albert műveiben gyakorta emlegetett hely, ahová a székely népet hurcolták el a második világháború után kényszermunkára. 
  • Igen, az Elvásik a vörös csillag című könyve ezt a borzalmat írja le, csak erős idegzetűeknek ajánlom. Az 1956-os forradalommal szimpatizáló erdélyieket deportáltak oda, Peripraván jómagam is filmeztem a ’90-es évek elején. Az egyéb okok miatt elhurcolt székelység és erdélyi magyarok  legnagyobb munka- és átnevelő táborai itt és a Baragánon működtek. Ezeket a dokumentumokat az oláhok jó mélyre rejtették.
  • Felvételid megvolt már, mielőtt elvittek a hosszú szolgálatra?
  • A rendszerhűségem nem volt elég erős ahhoz, hogy felvételt nyerjek az egyetemre, pedig többször is próbálkoztam: Bukarestben, hogy bejussak a jogra, Kolozsváron a Közgazdaságira, Marosvásárhelyen a Képzőművészeti Főiskolára, de nem ment.
  •  Át kellett lépj ezen a determinált helyzeten!
  • Több újságnak – Ifjúmunkás, Fáklya, Dolgozók Népe – lettem a tudósítója, s akkor a megyei lap el akart küldeni újságíró iskolába, Bukarestbe. Minden papírom megvolt hozzá, de még elbeszélgetésre sem hívtak be Váradon.
  • Mi történt? 
  • Kiderült, hogy a helyi polgármester olyan jellemzést adott le rólam, ami elvágta az utamat. Sosem mondták meg, mit írt, csak összegeztek: túlságosan különcködő személy vagyok. 
  • Ettől még nem lőtted fejbe magad! 
  • Hazamentem és Széplakon a kőolajiparban helyezkedtem el dolgozni, mint kőolajtank állomást kezelő munkás. Szabadidőmben meg kertészkedtem.  
  • Nem maradtál ott a végtelenségig, mert a tehetség gondolom mozgatta az idegrendszeredet!
  • Tíz és fél év után elhagytam a kőolajipart.
  • Irodalmi életed felett ne lépjünk át!
  • Varga Jóskával 1980-ban alakítottunk Széplakon egy irodalmi kört, mely Románia legerősebb irodalmi körévé nőtte ki magát. Az újságok örömmel üdvözölték a kezdeményezést.
  • Említs neveket, akiket meghívtatok!
  • Sütő András, aki házi őrizetben is vállalta, hogy eljön. A Securitáte végig ránk tapadva követett minket. Eljött Kányádi Sándor, Kis J. Botond, Beke György, Bálint Tibor is, de szívesen fordultak meg klubunkban Nagyvárad, Bukarest, Marosvásárhely, Kolozsvár jeles írói-költői, közéleti személyiségei, szerkesztőségek, kiadók, színházak. Amikor átjöttem Magyarországra, innen vittem professzorokat, irodalmárokat.
  • A hatalom mennyire szólt bele abba, hogy kik jöhetnek, kik nem?
  • Be kellett adni egy munkatervet, amiből ki-kihúztak neveket. Így választották le rólunk Kallós Zoltánt is.
  • Olvastam, hogy volt idő, mikor a román diktatúra álnév használatra kényszerített.
  • Számos romániai magyar újságnak voltam külső tudósítója, s amikor a romániai települések neveit csak románul nyomtatták ki, felvettem a Berettyószéplaki József írói nevet, így tiltakoztam a román hatalom soviniszta sajtópolitikája ellen. 
  • Újságok szerkesztőjeként is olvasható a neved.  
  • Főszerkesztője voltam a Révészek és a Villa Negra újságnak, illetve szerkesztője a Berettyószéplaki Krónikának. Elindítottam a Berettyószéplaki Füzetek sorozatot. Ebben jelent meg 2016-ban a most Mexikóban élő  D. Horváth Blanka fotóalbuma, a Berettyószéplaki Református Egyházközség klenódiumáról. 
  • 1990-ben újabb döntést hoztál.
  • A marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után azt mondtam: meg kell próbálnom az egyetemet Magyarországon! Az ELTE néprajz-történelem szakára beadtam a jelentkezést és felvettek. Eötvös collegista lettem. Életemnek talán legszebb 4 éve volt az. Már egyetemi éveim alatt kutattam például Izraelben, Nepálban, Egyiptomban, Erdélyben, Dobrudzsában. Ezek összefoglalása a Tiszavirág folyóirat különszámaiban jelent meg. 
  • Dólya-kutatásod is innen ered?
  • Az jóval korábban indult. Borzási Feri olajmérnökkel ötödikes általános iskolásként találkoztam, meg a többi dólyaival is. Az nem volt titok gyerekkoromban sem, hogy a dólyaiak matyók, hiszen velük éltünk, tanultunk. A szomorúság az volt, hogy levetették népviseletüket, szokásaik nagy részét elhagyták.
  • A Dólya monográfiád átfogó, alapos munka, amely úgy foglalkozik a falu történetével, hogy egyetlen embert sem hagy ki, 1905-2002-ig minden ember nevét, születési helyét és idejét, elhalálozási időpontját, valamint szüleinek nevét, származási helyét is feltünteti egy 32 oldalas táblázatban.
  • Ez a monográfia Mezőkövesd önkormányzatának támogatásával készült el. Köszönet érte és köszönet mindazoknak, akik az anyaggyűjtésben, lektorálásban a segítségemre voltak.
  • A falu nehézségeit is ismerted? Például a templomépítés körüli zűrzavart
  • Igen, folyamatosan követtem, mi történik ott. Azon a bizonyos nagypénteki templombontási kísérleten, mikor a hatalom földig akarta rombolni a készülő templomot, nem voltam ott. Tudtam a készülődésről, hiszen az olajfinomítóból kivezényelték a munkásokat a romboláshoz.
  • A Dólya-monográfiád tehát a kutatásaidnak összegzése volt, nem egy elhatározás nagyszerű terméke?
  • Igen, így igaz. Az foglalkoztatott és ma is foglalkoztat, hogy a falu el fog tűnni. Kiöregszik, a fiatalok meg elmennek onnan. 
  • Milyenek voltak azok a dólyai ifjak, akik ötödik osztálytól már Széplakon tanultak?
  • Nagyon kedvesek. Szegényebbek, mint a széplakiak, de nagy szívűek. Széplak a kőolaj miatt gazdagabb településnek számított. A dólyaiak szétrajzottak mindenfelé a megélhetés irányába: Feketeerdőre az üveggyárba, a cserpataki bányába, a széplaki kőolaj kitermelésbe és feldolgozásba vagy éppen Temesvárra. A kollektivizálás őket is utolérte, valahogy meg kell élniük. Az a nyomorúságosan megszerzett rossz minőségű föld, amit szívvel-lélekkel műveltek, hogy a családnak betevője legyen, azt a román kommunista rezsim egy tollvonással elvette. 
  • Mi motivált legfőképpen abban, hogy a Dólya-monográfiát megírd?
  • Egyetlen dolog motivált, hogy nyoma maradjon Dólya történelmének. Bármi jöhet és történhet, egy nyomtatott könyv őrzi a múltat, mely ott van a Széchenyi Könyvtárban.
  • Elszakadtál Széplaktól?
  • Nem és nem is fogok. Erre bizonyíték az, hogy miután már Pesten voltam, nekem jutott eszembe, hogy a Széplakok találkozóját meg kellene szervezni. Uszkai Huba volt akkor a református lelkész, akit több hónapos nyomás után meg tudtam győzni arról, hogy Kárpát-medence Széplak-településeit hozzuk össze. Minden évben máshol találkoztunk. Magyarországon a Széplakról elszármazottak találkozóját szerveztük dr. Andrásovfszky Barna orvos-igazgatóval.
  • Múlt időben beszélsz!
  • Azóta ezt is kisajátították. Voltak olyan Széplak települések, akik nem voltak társak, mert attól féltek, hogy megszálljuk őket. Például Balatonszéplak is ilyen volt. A református egyház égisze alatt nyert ez valamikor megvalósítást.
  • Beszélj a kutatásaidról!
  • 1995-ben az Erdélyből Izraelbe kivándorolt zsidókról publikáltam Sok volt már a vándorlásból – címmel. A Berettyószéplaki Református Egyházközségről is írtam monográfiát, Tóth Lajos kézirata alapján.  Afrikai kutatásaimat összegzik a magyarábokról írt cikkeim és  A lepra nagy úr című film és cikkek a dobrudzsai Tichilest-Isaccea leprafalu történetéről. De írtam a  Duna-deltában és Tulceán élő lipovánok halotti húsvétjáról, a nepáli (Tansen környéki) magarokról,  a dobrudzsai nogáj-tatárok történetéről  és  vallási hiedelmekről a népgyógyászatban. Van olyan, amiről könyv is megjelent. Hétszer jártam Egyiptomban. Kairóban is van egy magyaráb klub. Délebbre, Anébában jártam a nyomukban.
  • Nekem ez olyan, mint egy legenda. (Núbia egyiptomi részében eredetileg Anéba, Tuska, Gatta és Ibrim településeken éltek; 1964-ben, az Asszuáni-gát megépítése után ezek a falvak víz alá kerültek. Az egyiptomi kormány Kom Ombo közelébe telepítette át őket, ahol azonos néven újraépítették a falvakat.)
  • Könnyen le lehetne zárni a talányos részeket egy DNS vizsgálattal. 
  • Izraeli kutatásodról beszélj!
  • Az Erdélyből kivándorolt magyarul beszélő zsidó családokhoz mentünk. Először összegyűjtöttük a Széplak és környéke zsidó hagyományait és ott levetítettük. Azon emberekről van szó, akik a szabbat alatt dolgoztak, ők voltak a „cselédek”, mert nem tartották a szokást, hanem kiszolgálták a Partiumban élő zsidókat. Nevezhetném szolgálólányoknak, bejáróknak őket. Velük készítettünk interjút Erdélyben, ezt levetítettük kint és akik megnézték a filmet, őket is kameránk elé ültettük. Harminc évvel ezelőtti eseményről beszélek. Erről is megjelent a Tiszavirág külön száma. De olvashatsz a Dólya-monográfiában is egy-egy részletet ebből.
  • Ez is mind huszonnegyedik órás történet.
  • Igen. Amit rögzítettünk, az már nem vész el, ott van ez is a Széchenyi Könyvtárban. De voltam Svájcban, a Hunvölgyben is.
  • Térjünk vissza a nagy szellemi kalandozásunk után Dólyára! Kik maradtak meg az ismerőseid körében?
  • Pázmándiéktól kezdődően még elég sokan, így Tóth Sűrű Jóskáék, Borzási Feri családja, testvére, a nagyon karakán Zsóka, aki most Pesten él, nem megfeledkezve, Tóth Szőrös Jóskáékról, Fazekas Etelkáról, Jóska bátyám lánya osztálytársam volt.
  • Mondják, közöd volt a széplaki címerhez is!
  • Én terveztem a széplaki címert, ami különös folyamatban odakerült a szülőfalum címerére. Csináltam néhány vázlatot, odaadtam Horváth Géza bácsinak, a kiváló közéleti barátnak és egyszer csak látom, Széplak címere lett belőle.
  • Fizikai állapotod milyen?
  • Rokkant nyugdíjas vagyok, három infarktus-három halál, és vár egy csendes tüdőhalál. Szívem, tüdőm már a múlté, de jelen van a magas vérnyomás és a cukor is hasfali sérvvel, légúti szűkülettel és amit még akarsz! Balatonfüreden kontrollon megkérdezték, mikor a szanatóriumba mentem: maga még él ennyi baj közepette?
  • Szerintem azért élsz, mert annyi dolgot el kell még végezned, s nem elhanyagolandó, hogy az általad elvetett Dólya-mag kikelt a könyvemben. Milyen tervet szeretnél még megvalósítani?
  • Lenne még 10 könyvem, amit meg szeretnék írni, de azt hiszem, egy sem születik már meg. Dolgozom a Berettyószéplaki Ki-Kicsoda könyvön, de miután az ember öregszik és van keresztben egy hasfali sérve, már óvatosabban tervez.
  • Hogy telnek a napjaid?
  • Esténként az ápolóval sétálok, ennyi! Napközben összerakok valami diétás kaját. Az elfeledett erdélyi művészeket szeretném még egy kötetbe összerakni. Látod a falamon azt a festményt? Az Sulák Ferenc műve. Ez önmagában talán nem mond semmit, de ha azt mondom: Feszti a körképet nem egyedül festette, abba besegített Sulák Ferenc is, így értékeld ezt a művet, ami a konyhám falát díszíti! Mindezt ő mondta el egy interjúban.
  • Látom ezt a felhozatalt a faladon és a könyvespolcod pazar műveit. De mi lesz ezzel a páratlanul gazdag hagyatékkal?
  • Családom nincsen, feleségem nem volt, magam Uram, de veled! Az ápolómé lesz minden, amit itt látsz! Ő kiváltképpen becsületes ember, minden dolgom ő rendezi el. Ha pedig halálomig ápol, akkor egyedül ő érdemli meg mindenemet.
  • Jóska! Vegetáció ez?  A túlon túlra felkészülés? A végrendelkezés időórája?
  • Egyik sem! Élek, amíg élek, a haláltól nem félek. Mint minden emberben, bennem is van egy egészséges félelem, de az, hogy meghalok, nem kavar fel, mert ha megszülettem, meg is kell halnom.
  • Istenhited van?
  • Természetesen. Ezt még otthonról hoztam. Fiatal koromban nem voltam Isten hívő, sőt, kimondhatom: Isten tagadó voltam. Ez volt a gyerekkor hozadéka, de benőtt a fejem lágya.
  • Mezőkövesddel volt kapcsolatod?
  • Igen. Én tartottam egy rövid ismertetőt Mezőkövesden. Utána néhány alkalommal ellátogattunk Dólyára és Széplakra. A többi már történelem.
  • Hogyan emlékszel vissza Dólyára, Széplakra? Nosztalgiával vagy előcsalogatott realitás-érzékkel?
  • A dólyaiak sohasem kérkedtek, alázatosan és gyönyörűen éltek. Szerények. De amijük van, azt kiteszik az asztalra. Vendéglátásuk páratlan. Senkihez rossz szavuk nincsen. Azt nem tudom, hogy ezt Kövesdről hozták, vagy az élet annyira meggyötörte őket, hogy ilyenné lettek, csak azt tudom mondani: le a kalappal Dólya és a dólyaiak előtt. Le kell venni azt a kalapot!

Szíki Károly