Örökségül – Üzenet utódaimnak nemzetről, hazáról címmel forgatott filmet Pozsgai Zsolt Balázs Béla-díjas drámaíró, színházi és filmrendező, forgatókönyvíró érdemes művész. Őt kérdezte a Présház.
– Mester, a filmalkotás Mészáros László nemzetszolga könyve alapján készült: miért érezte az íróval együtt úgy, hogy nyomtatott betű mellett a film nyelvén is rögzíteni kell a következő nemzedékekre hagyandó örökséget?
– Elolvastam Mészáros László könyvét, és én mondtam neki, hogy ez olyan szöveg, amelyből film készülhet, olyan, amilyet már régen szerettem volna. Hogy váltakozzanak benne a műfajok. Vers, zene, kortárs tánc, balett, néptánc és még sok minden más. Ennek szellemében válogattam az írói szöveghez verseket Adytól Wass Albertig. És sikerült felmutatni pár gyönyörűséget, amely a Kárpát-medencében még fellelhető. Képben, emberben. És mivel ez egy nagyapa szellemi öröksége az unokáinak, a személyes vonalat is meghagytam. Ez a szellemi örökség a magyarság, a magyar nyelv, a család szeretete és elsődlegessége, a hit – mindaz amit érdemes az unokáknak, majd az ő gyermekeiknek elfogadniuk. Ráadásul korlenyomat is, hiszen a könyvvel ellentétben megőrzi képileg az értékeket. Mielőtt eltűnnének, vagy átalakulnak.
Ékes példája ennek, hogy amikor a film terve született, még kiállt az erdélyi vízzel elsüllyesztett magyar faluból a templom tornya. Mire oda értünk, hogy leforgassuk, ledőlt. Ez intő példa lehet. Dokumentálni kell az értékeket, mert nem tudjuk, milyen világ jön.
– Mind az operatőr, Kuri Ákos, mind a zeneszerzők kettőse: Király Dávid és Suhaj Miklós már az egyik következő nemzedék tagjai, mi következik abból, hogy ők, és a színészek, a táncosok egy húron pendültek az íróval, a filmrendezővel?
– Kuri Ákos Kolozsvárott végzett operatőr, a Pápai Filmfesztiválon dolgozunk együtt minden évben, és most világos volt, hogy őt kérem meg. Fiatal, érti az új technikákat, és a film egyik fő helyszínét, Erdélyt is jól ismeri. Az a fajta munkatársa a rendezőnek, aki tovább gondolja azt, amit a rendező szeretne. Nem mást talál ki, hanem együtt gondolkodik velem. A zeneszerzők is pápaiak, ők is már tudják, hogyan kell filmhez zenét szerezni, mi ennek a módja. És hangulatában, gondolatiságában értékes és szép zene született. A színészek pedig régi barátaim, Lux Ádám, Kakasy Dóra, Kautzky Armand mind együtt mentünk évtizedeken át az álmaink felé. Ismerem őket, ismernek engem, így minden a helyére kerülhet.
– Ezt a témát filmre vinni az 1990-es évek elején egzisztenciális öngyilkosság lett volna, most mekkora bátorság kellett hozzá?
– Nem kellett ehhez bátorság, természetese volt az igény. És a bemutatón is úgy tűnt, hogy a nézők örömmel vették, mert teljességgel más volt, mint a megszokott imázsfilmek. A gyönyörű tájképek mellett például a német kitelepítések borzalmait kortárs táncosok táncolták el a nagymarosi német tájházban. Nem volt senki, aki belebeszéljen a filmbe, így jó és érdemes alkotni.
Molnár Pál