PÓSA ZOLTÁN
BARNA MÁRTA, A MENNYBE VISSZATÉRT ANGYAL
(Kunmadaras, 1955. március 5, délelőtt fél 11.-Budapest, 2023. április 20, 19 óra 5 perc)
ÉLETEM 47 ÉVES CSÚCSA UTÁN 2023. ÁPRILIS 20-ÁN ÉLETEM NADÍRJA KÖVETKEZIK
SZOMORÚ, ÚJ RÉSZLET ÖNÉLETRAJZI REGÉNYEM MÁSODIK RÉSZÉBŐL, MELY KI TUDJA, ELKÉSZÜL E VALAHA
EVILÁGI BÚCSÚ FELEJTHETETLEN FELESÉGEMTŐL, BARNA MÁRTÁTÓL, AKIT ÉLETEM VÉGÉIG GYÁSZOLOK, S TELJES NYUGODALMAT MAJD CSAK MELLETTE TALÁLOK ISTEN JOBBJÁN. JÓNAK KELL JÓNAK KELL LENNEM, HOGY BŰNBÁNATTAL KIÉRDEMELJEM A HELYET, AMIT MÁRTI, A FÖLDRESZÁLLT, MAJD IMMÁR A MENNYBE VISSZATÉRT ANGYAL MEGÉRDEMELT. A szeretet soha el nem fogy, 1 Korinthusi 13:8-13
A gyászjelentés szavai alig visszhangozzák a valódi kínt: Kimondhatatlan fájdalommal, az Úr akaratában megnyugodva tudatjuk mindenkivel, akik szerették, tisztelték, hogy feleségem, múzsám, író-alkotótársam, Barna Márta filmesztéta, filmes szakíró, filmelőadó, a Fővárosi Moziüzemi Vállalat-Budapest Film műsorosztályvezetője, a Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság fim irodájának vezető főtanácsosa, 1984-1990-ig a Film Színház Muzsika szerződéses főmunkatársa, súlyos betegségét, hosszú szenvedéseit keresztyén méltósággal viselve csendesen elhunyt. A kezét foghattam 2023. április 20-án, 19 óra, 5 perckor is, amikor életem értelme, jobbik fele távozott Isten birodalmába. Evilági utolsó útjára május 12-én, 9 óra 45-kor kísértük a Farkasréti temető Makovecz Ravatalozójából a református egyház szertartása szerint dr. Thoma László gazdagréti vezető lelkipásztor szép szavaival. A mindennél szebb barátságról, a szeretetről szólt János 13.35 igéjével: Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy egymást szeretni fogjátok. Vigasztalja ez a hátramaradottakat, férjét, Pósa Zoltánt, fiát, Pósa Mátét szeretteit, hogy Márta maga volt a megtestesült, az élő szeretet. Rokonok, barátok, a gyülekezet tagjai, lakótársak, kollégák, évfolyamtársak, osztálytársak tömege követte Barna Mártát földi emlékhelyéig.
Hasonló gondolatokat hallottunk aznap este fél héttől, amikoris a katolikus testvérek és az akadémia nevében személyes hangú gyászmisét mondott feleségem lelkiüdvéért a Zugló Kassai téri Szent Lélek plébánián Pajor András atya, író, költő, a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke, a Magyar Írószövetség tagja. Szintén János evangéliumi üzenetéről szólt a szeretetről, a barátságról, Jézus Krisztus eszkatológikus, második eljöveteléről, amely az igazakat az atya jobbjára rendeli. Ő nagyon szerette Mártikát, aki maga volt a krisztusi közvetlenség, az élő szeretet. Megidézte mind a Keresztény Kulturális Akadémián, mind a Tokaji Írótáborban eltöltött közös napok, beszélgetések emlékét, vitáinkat Istenről Jézusról, a Szent Lélekről, Szűz Máriáról, Magyarok Nagyasszonyáról, a magyar irodalomról és mindennapi életünkről, a bennünket körül fonó veszélyekről és az Atya minket körül ölelő oltalmáról.
Szűkebb pátriánkban Gazdagréten Thománé Szikora Anita lelkész, Győriné Vincze Krisztina lelkész tartott Mártáért ihletett úrvacsorás gyászistentiszteletet május 14-én, vasárnap délelőtt 11-kor dr. Thoma László gazdagréti vezető lelkésznek és zenekarának szolgálatával, s az imacsoport személyes kedvességével. Thoma László különleges, karizmatikusan megrázó kompozíciói, személyesen megélt, életútjával is igazolt hitéről tanúskodtak, Márti számára is maradandó élményt jelentenek a Mennyek Országában is.
Thománé Szikora Anita igehirdetésének középpontjában állt a Hegyi beszéd intése, amely szerint Jézus azt az embert viszi magával a Mennyek Országába, aki nem csak imádkozva hajlongva mondogatja: Uram! Uram! hanem az Írás parancsolata szerint élve cselekvő szeretetet gyakorolnak Isten és embertársaik iránt. Barna Márta élete a református keresztyén önzetlen szeretet követendő, igaz példája. A szeretet soha el nem fogy.
ENYHÜLŐ, ÚJJÁÉLEDŐ KÍNOK
Mindezek a csodálatos gondolatok enyhítik a kínt, ám otthoni magányomban újjáéled a tudat, hogy ezen a földön, bár érzem lelki jelenlétedet és szeretetedet, de még sem látlak már a szó fizikai értelmében. Az iszonyatos fájdalom, a gyász miatt eljutottam odáig: lehet, hogy itt ér majd véget regényem első része, s azt gyanítom, hogy ez a második felvonás töredékben marad. Ember tervez, Isten végez. Ezen a földön már boldog soha nem leszek, majd, ha odaát találkozunk veled, szívem Barna Márta. Bizony, a hívő ember számára is iszonyatos az átmeneti válás, újra, meg újra megidézem a pillanatot, amikor 2023. április 20-án, 19 óra, 5 perckor is, amikor TE, életem értelme, jobbik fele távoztál Isten birodalmába. Csak Te leszel mindig a feleségem, most is velem vagy, érzem.
TALÁLKOZUNK. Te már Isten angyalai közt vagy, én vajon megérdemlem -e, hogy melletted legyek majd?!
MINDEN SZÓ HAZUGNAK TŰNIK AHHOZ KÉPEST, HOGY EZEN A FÖLDÖN A SZÓ RÉGI ÉRTELMÉBEN MÁR NEM LÁTLAK. MÁRTA, MÁRTA, MÁRTA!!! NYÜSZÍTEK ÉJSZAKÁNKÉNT, SEMMI SEM HASZNÁL MOST.
EGY SENKI VAGYOK HOZÁD KÉPEST! FÉLEMBER!
S aztán Márti üzent álmomban, hogy folytassam a munkánkat kettőnkért, akkor is, ha az most semmiképpen sem inspirál, hogy az írás terápia. A fiamat, Pósa Mátét ne hagyjam soha cserben. Ő is számos rokonom, barátom, először Gáspár Feri, majd Kelemen Erzsike, a Magyar Írószövetség elnöke, Erős Kinga, alkotótársam, a református és a katolikus gyülekezet béli lélektestvér megerősített: Márta szomorú lesz odaát, ha elhagyom magam és nem folytatom kettőnk közös útját.
Nem megy az csak úgy, de egyelőre dr. Thoma László gazdagréti lelkipásztor kérésére elkészítettem egy szomorú elbeszélést drága feleségemről. Most ez adatott meg.
CSERBENHAGYNAK A SZAVAK
A szavak akkor hagyják cserben az embert, amikor a legnagyobb szüksége lenne reájuk. Nehéz, nehéz, rettenetesen nehéz szeretteinek, főleg élete osztályos társának, a férjének szavakat találni akkor, amikor elveszítette azt az embert, akit legjobban szeretett, s aki negyvenhét és fél esztendőn át jóban, rosszban sírt, nevetett, örvendezett, szenvedett vele, s a szónak minden értelmében megmentője, íróként, költőként múzsája, alkotótársa volt, de mindmáig az marad és tovább.
BARNA MÁRTA LELKI ÉLETÚTJA,
Barna Márta Kunmadarason született 1955. március 5-én, Magyarország kemény-nyakas dacos táján középosztály-béli szülők gyermekeként. Tőlük, a református hitben nevelkedett anyától, Egri Mártától, Márta nénitől, az evangélikus hitű apától, Pali bácsitól tanult keresztyén tisztességet, emberséget, azt, hogy a szeretet parancsát a legnehezebb időkben is követni kell, amikor a keresztény hitnek a legtöbb ellensége támadt Magyarországon. Barna Mártában és Laci bátyjában mindez már szinte gyermekfővel tudatosodott, olyan szülők hatására, kik a baloldaliságot és a kereszténységet próbálták önmagukban összeegyeztetni. A gondolkodás béli különbségek dacára hálás nekik, tőlük tanulta, hogy a hívő ember nem felelhet gonoszul a rosszra, tudnia kell, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Élő kenyérrel kell élnünk az utolsó vacsora példája szerint. És hogy a feladat, a családi kötés és a hivatás csak az egyik legőszintébben keresztény újabb kori költőnk, József Attila szellemében lehet értékes és hiteles: Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.
Mártának zsinórmértéke volt Pál apostol gondolata a másik ember iránti elkötelezettség: a szeretet soha el nem fogy, a két fő parancsolat jegyében: Szeresd a Te Uradat, Istenedet! Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. S az, ami Húsvét harmadik vasárnapján elhangzott Győriné Vincze Krisztina igehirdetéseként gazdagréti templomunkban: Urunkat és embertársunkat szeretni nem adok-kapok kérdése. Barna Márta maga volt az önzetlen, a krisztusi szeretet, aki, soha nem azért tett jót, hogy érette cserébe jót kapjon.
BARNA MÁRTA SZAKMAI ÉLETÚJA
Szülőhelyéről korán elköltözve, már kis gyermekként, a Rózsadomb aljának egyik legtitokzatosabb, romantikusabb utcácskájában, több modern mesélőnk, Vidor Miklós, Csukás István, Lázár Ervin által is megjelenített vidékiesen, sőt hegyvidékiesen lejtős Kút utca öt szám alatt volt első budapesti lakásuk, ahol Mártinak az angyalarcú, nyílt tekintetű gyönyörű kislánynak a nagyfiúk előtt is tekintélye volt, mert játszótársai is igazi szívembernek és zseniális kis gondolkodónak tartották, így soha nem kellett elszenvednie a pajkos kamaszok kötelezőnek vélt leánycsúfoló vegzatúráját. A jó nevű budai Ady Endre általános iskolában, majd az egyik á per egyes középiskolában, a legendás Rákóczi gimnáziumban is tudott eminens lenni. Először orvosnak, gyógyítónak készült, ám Juhász Ferenc egyetemesen, kozmikusan keresztény költészetének erős hatása, s kiváló magyartanárnője, Eörsiné Hajdu Marianna vezette rá a magyar költészet kimeríthetetlen kincsestárára Balassi Bálinttól Pilinszky Jánosig. Így a hatvanas-hetvenes évek legjobb bölcsészkarára, a kálvinista Róma, Debrecen univerzitására jelentkezett, s úgy vették föl magyar-népművelés szakos hallgatónak, hogy a felvételiztető tanár, a legjelesebb Krúdy Gyula kutató, Fülöp László a keresztény-nemzeti magyar költészeti hagyományról beszélgetve vele rendhagyó módon már a felvételi vizsgán közölte, hogy föl van véve. Debrecenben akkor kiváló filmes oktatás folyt Veress József filmesztéta jóvoltából, így Barna Márta elkötelezte magát a magyar filmművészet, a filmvilágirodalom elhivatott szakírójának, forgalmazójának, ráadásul a szórakoztató mozgóképi kultúrának is elismert párját ritkító szakembere volt, filmforgalmazóként, terjesztőként, esztéta-kritikusként. 1984-1990-ig a Film Színház Muzsika szerződéses főmunkatársaként vitte külsősként a magyar filmek forgatásán rovatot. A Fővárosi Moziüzemi Vállalat, a későbbi Budapest Film műsorosztályvezetőjeként részese volt annak a csapatnak, mely az ő aktív koráig megmentette a fővárosi művészmozi hálózatot. A Magyar Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság filmirodájáról ment nyugdíjba, ahol a hivatalos búcsú ünnepen nemzeti kincsnek, élő lexikonnak nevezték.
BARNA MÁRTA, A CSALÁD ÖSSZETARTÓJA, A FÉRJ NEVEN NEVEZETT MÚZSÁJA
Barna Márta férjével, a hetvenes években háttérbe szorított, olykor letiltott író-költővel akkor találkozott, amikor az alkotó életének nadírján, mélypontján élve immár tetszelegve az üldöztetéssel, az egyre kevésbé elegáns züllés, a deviancia pokoli bugyraiban élte az önsorsrontók életét. Barna Márta angyali türelemmel és szeretettel ébresztette rá párját arra, hogy az isteni kegyelmet, a Szent Lélek ajándékát, a hit és a lélek adományát, életerejét és tehetségét pazarolva elutasítani megbocsáthatatlan bűn, melyre az ellenzékiség sem ad mentséget. A férj azóta számos írásában bevallotta: a felesége, Barna Márta nélkül már nem lenne az élők sorában. S ez nem túlzás, szó szerint igaz. 1974 októberében ismerkedtek meg, 1975-ben váltak jegyesekké, 1976 október 9-én házasodtak, frigyüket később a református egyház szertartásai szerint is megpecsételve 47 és féléven át éltek hűségben, szeretetben, fiukat, Pósa Mátét is tisztességes, hitét tartó, a hazaszeretetet és a becsületet mindennél többre becsülő igaz magyar emberré, sokoldalú szakemberré nevelve. Márta férjéből, a hetvenes évek közepén kallódó önsorsrontóból mára több, mint harminc önálló kötettel rendelkező, elismert alkotót nevelt, ki szerelmes verseiben, regényeiben hitvesi múzsáját a valódi néven nevezve dicsőíti. Magyarán, Barna Márta, a múzsa az újabb kori költészetben arról ismert, hogy férjének minden szerelmes verse hozzá szól és ő a férj önéletrajzi ihletésű munkáinak női főszereplője is. A legnagyobb Múzsák egyike volt és marad – ez vigasztaljon – írta Pósa Zoltánnak Dancs Rózsa – Rosalia Telch, a kanadai magyar irodalom nagyasszonya, a Kaleidoszkóp nevű magyar-amerikai-kanadai irodalmi folyóirat főszerkesztője. Márta egyszerre volt és hitük szerint lesz is, a két, nem evilágra született, álmodozó férfinak, férjének fiának gyámola, ihletője, szellemi és hétköznapi életének rendben tartója, férje regényeinek, verseinek, tanulmányainak, újságcikkeinek első olvasója, keményen őszinte kritikusa, szerkesztője, társalkotója s ápolója is.
Barna Márta az angyalok ihletétől megérintetten tudta, mikor kell simogatni, mikor szigorral önismeretre, már-már aszketikus életvitelre biztatni szeretteit. Az ápoló nem csak afféle irodalmias fordulat. Férje, Pósa Zoltán 1986 -ban súlyos, daganatos betegségből nem tudott volna újjászületni, gyógyulni Márta önfeláldozó ápolása nélkül. S úgy sikerült egykori bohém piknikus, bőtorkú férjéből 1993 április 18-ától absztinens aszkétát faragni, hogy erre közvetlenül sohasem kényszerítette.
Pokolian nehéz ettől az asszonytól ideiglenesen is elszakadni. Férje most, a látszólag vigasztalanság mélyponton, a gyász legsűrűbb perceiben fájdalmasan vádolja magát: ő megmentett engem, én őt nem tudtam. Bár a hosszú, az egyre kínzóbb tizenhárom hónapos kálvária során minden percüket Újbuda-gazdagréti otthonukban is, a Kékgolyó utca onkológián együtt élték végig a tragikus végkifejletig. Márta hosszú, türelemmel elviselt súlyos szenvedések után 2023. április 20-án, este 19 óra öt perckor tért meg úgy teremtőjéhez, hogy férje a kezét fogta a végső súlyos pillanatig.
Márta és Zoltán szinte minden pillanatukat együtt töltötték kishazájukban, 1984 óta az újbudai Gazdagréten, a szülőktől örökölt balatonföldvári azilumban, s a szellemi őshazában, a kálvinista Rómában, Debrecenben. Minhárom helyen úgy élnek az emberek köztudatában, hogy ők ketten a magyar Philemon és Baucis, az egymást pillanatokra sem elhagyó örök mitológiai házaspár mintapéldái. Igen, ez a szó szoros értelmében is igaz: Zoltán elmondása szerint egyetlen egyszer voltak külön harminc egynehány napig a férj berlini tanulmányútja alatt, egyébként a hosszú hétvégékre is szinte mindig együtt jártak. A telep már most gyászolja kettősüket, a magyar Philemon és Baucist, amely Gazdagrét nevezetességévé nemesbedett. A férj a hűség parancsát saját földi létének végéig érvényesnek gondolja.
Igen, (Pál 2. Timótheus 4,7-8) levelét újra és újra idéznünk kell Barna Márta jellemzésekor. 1984 július 29-én, Márta napján költöztek a gazdagréti lakótelepre, ahol Mártát, fiatal és idős anyák, feleségek a példaképükként tisztelik. S ugyanezt a tiszteletet és megbecsülést vívta ki a család Mártának köszönhetően második otthonukban, a szülőktől megörökölt balatonföldvári házikó környékén is. Harmadik, kis hazájukban, Debrecenben is őrizik a Barna Márta-Pósa Zoltán házaspár kettős élő alakját, kik élő példái annak, hogy az igaz szerelem nem múlik el, egyre teljesebb lesz, Isten számára a keresztény hitvesi hűség és a gyerekszeretet mindennél fontosabb.
Nehéz, talán mindennél nehezebb keresztet ró szeretteire, férjére, fiára, fivérére, sógoraira, sógornőire az az ember, ki aktív gondoskodásával, szeretetével a tágabb értelemben vett nagy családot is összetartotta szeretetteljesen vidám természetével. Sokaktól hallotta a férj, mostanság, hogy Isten azokat próbálja meg, akiket nagyon szeret és talán ezért szólította magához hatvannyolc évesen, mert az Atya, a Fiú, a Szent lélek háromsága szereti az olyan született angyalokat, mit Barna Márta. S talán, hogy ne neki, Mártának kelljen végigélnie azt a poklot, amit egyszer már átélt férjének daganatos betegsége alatt, s ne ő maradjon vigasztalan egyedüllétben e Földön, hiszen annyiszor áldozta föl magát az övéiért. A Boldog Feltámadás Hite hosszú távon vigaszt ad szeretteinek, megnyugvást hoz, s hitük segítségével majd beletörődnek Isten akaratába. A férj és a felnőtté cseperedett fiú értelemszerűen, láthatóan még nem képes elfogadni, hogy ezen a földön már nem lesznek együtt a szónak fizikai értelmében.
Márta pótolhatatlan. Gyászolják őt férje, Pósa Zoltán, fia, Pósa Máté és felesége, Perjési Mónika, unokái Nóri és Máté, bátyja, Barna László sógornői, Barnáné Lokodi Ilona, Dombrovszkyné Ferencz Ilona, sógora, a férj anyai ágú öccse Dombrovszky Ádám, unokaöccse, Barna Chrestels Viktor, Chrestels Barna Olivia, Chrestels János, Chrestels Erzsébet, Dombrovszky Lea, Dombrovszky Linda, Tősér Norbert, Tősér Ádám, a felvidéki rokonok, Pósa Homoly Erzsébet, Szarvas Szilvia, Pósa Dénes, Pósa Sándor, Márti barátai, lakótársai, Budapest Filmes kollégái és a Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság Filmirodájának munkatársai, Király Nóra, az újbudai FIDESZ és a Fiatal Családosok Egyesületének elnöke és a tagság, dr. Simicskó István Újbuda Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője és a FIDESZ elnökség, debreceni Kossuth egyetemi évfolyamtársai. tanárai, osztálytársai, tisztelői, olvasói.
Zárásként kimondanánk: végső vigaszt ád, hogy Márta életútjára illik a közismert bibliai idézet: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,
végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2. Timótheus 4,7-8)
Felejthetetlen feleségem 2023. március 5-én volt hatvannyolc esztendős. Az ő csodálatos egyéniségét idézném föl a hitvesi hűségről szóló verseimben, Hadd zárjam emlékező esszénovellámat legkedvesebb saját költeményeimmel, melyek őt idézik emlékezetünkbe, ki most is velem van.
TEDEUM BARNA MÁRTÁNAK
FELESÉGEMNEK, BARNA MÁRTÁNAK
NÉVNAPJÁRA ÉS SZÜLETÉSNAPJÁRA
Veled van értelme csak az életemnek
Örök szerelemben velünk énekelnek
Mindannyian, akik hasonlóan élnek
Kapcsolatunk földi, szellemi és égi
Vágyaink a világ tengelyéig szállnak
Amikor ébredek, csak érted és tőled
Éledek életre várnak meghitt séták
Reggelek és esték csodálatos évek
Találkozásaink a közös múltunkkal
És szembesülések régi önmagunkkal
Ha nem felejtjük el örök céljainkat
Nyugalom tölthet el, semmitől sem félünk
Nem kell szégyenkeznünk, ha tükörbe nézünk
S újra felidézzük gyermek álmainkat
Erkölcsi elveink is szilárdan állnak
Ha a templomunkba vezet heti utunk
Isten színe elé bátran járulhatunk
Ezt csak veled együtt érhettem el mára
Egyetlen szerelmem, szívem Barna Márta
Gyergyószárhegy-Balatonföldvár, 2008. július 29-én, Márta napján Balatonföldváron idéztem meg egy 2008. március 5-én, Székelyföldön megünnepelt boldog születésnap emlékét
IMÁK BARNA MÁRTÁNAK
Halvány arcod szenved
Homlok-horizontom
Verejték tó kékjén
Tiszta látástükröd
Mélyén nem ismerek
Égő önmagunkra
Dermedt öröklétünk
Szenvedő keresztjén
Az enyhítő szellő
Szavaid hullása
Ha egyedül vagyok
Se hagyj önmagamra
Kezeink összeforrt
Lánca rekessze ki
Semmibe vetített
Kínzó szörnyeinket
M Á R T A
Isten téged küldött
Földi helytartónak
Örök barátomul
Vigasztaló szónak
Tekints reám kedves
Ma is feltűnésnek
Vágya viszket rajtam
Tárgyak tengelyétől
Rejtve megtaláltam
Napi áldásosztó
Hívó kezeidet
Ma is elküldenek
Fáradtan a harcra
Halálaink ellen
Közeledjél felém
Néma gondolatok
Köntösébe fűzlek
Hogy majd minden ember
Arcára boruljon
Az én messiásom
Szenvedése előtt
PARAINESIS Máté fiamnak
Amit keresünk
Síkos undor-héjban találjuk meg csupán.
Te feszítsd szét burkát
S ne rettenj meg mélyének furcsa titkától.
Semmit sem találsz tán?
Állítsd be percentnyi pontosan pásztázó
Szemeid fókuszát. Jól vigyázz!
El ne késd a percet,
Mely lényed kisugárzásával
Megtölti a nagy űrt!
MÁRTA ÉS ZOLTÁN MUNKAIDŐBEN
A lehetetlen önkívületében
Az Isten szeme csak reánk ragyog
Mert engem tölt el csak hiányod
A tegnapi elmaradt tisztelet fuldokló csókjainál
HIMNUSZ BARNA MÁRTÁNAK
FELESÉGEM SZÜLETÉSNAPJÁRA
Minden rejtett zuga
Feltárul előtted
Mocskos bájaiban
Fetrengő múltamnak
Így a bűnök alól
Feloldozást nyertem
Hirtelen jött felém
A megváltást hozó
Pillanat már testem
A Cerberus száját
Tömíthette volna
Mikor megmutattad
Kentaurrá felfújt
Bűneimnek igaz
Mértékét, kacajod
Végleg megfojtotta
A feleslegesen
Kínzó fekélyeknek
Vélt viszketéseket
BARNA MÁRTÁNAK házassági évfordulónkra
SEGÍTS MEG SZERELMEM
A fiatal szeder
Feketén kiáltott
A véres földtekén
Naplementét látott
És megfeszíttetett
Kínzó szorongásunk
fakó délkeresztjén
A gondolat
Miközben kiszárad
Üvöltésben torkod
Segíts meg szerelmem
Általad létezem
Éltem szomjúságom
BARNA MÁRTA
NÉVANPJÁRA
TUDAT
Csak egy nőt szeretek
Visszatért az erőm
Végtelenre nyílt, a
Mennybolt tetejére
Néző örök börtön
S leomlik, zokogunk
Mind a boldogságtól
Istenlélek élő
Bizonyosságától
BARNA MÁRTA
csodamúzsa névnapi köszöntése
ezúttal az EMLÉKKÖNYVek stílusában
MÁRTA NAPJÁRA
Két életút
Keresztbefut
Találkozunk
Majd egymásba
Fonatkozunk
Márta, tudom,
S kidalolom
Én vagyok Te
Te pedig Én
Ülünk a
Kozmosz tetején
Benned élek
Te bennem élsz
Én mesélek,
Te sohse félsz.
Óh Te szegény
Királyleány
Múzsaövvel
A derekán
Ki kénytelen
Élni velem
Mint ihlető
Fejedelem
Versben lakó
Prózafaló
Cikk keverő
Nagy gyerekkel
Kiből a vers
Folyton folyik
A regény sem
Akadozik
Ám a folyam
Elapadna
Ha nem adna
Ihletet a
Márti múzsa
Éltünk közös
Mindenható
Földi és
Örökkévaló
Éltessen örökké Isten
Szép névnapos Márti kincsem.
BARNA MÁRTINAK SZÜLETÉSNAPJÁRA
Gyermek álmainkban
Szülővárosunkban
Vagy még inkább annak
Elképzelt másában
Zöldlombú erdőben
Domb alján, tó partján
Minden áldott éjjel
Boldog tündérfénnyel
Vödörrel, lapáttal
Két kis barátommal
Várat építettünk
Formába öntöttünk
Százféle süteményt
Jancsika, Ferike
Ikerpár testvérke
Kék rövid nadrágban
Kis fehér trikóban
Kedves mosolyuktól
Ügyes ujjaiktól
Boszorkányos élő
Mozgó és beszélő
Kicsi figurákkal
Népesült a város
Ablakukban páros
Emberkék beszélnek
Élnek és regélnek
Az udvar és a tó
Erdő és a hajó
A vár tőlük nyüzsgött
Léttől telítődött
Minden éjszakámon
Vissza-visszatértek
Örök együttlétet
És testvériséget
Azért nem reméltünk
Mert mint minden gyermek
Örökös jelennek
Tartamában éltünk
Játszottunk, csevegtünk
Sírtunk és nevettünk
Míg egy csodás napon
A kezeink közül
Játékos városok
Gyermekded párosok
Helyett egy kisleány
Került ki, mosolyán
A Mennybe repültem
Démoni és mókás
Üditő lényétől
Földi Mennyországba
Álmaim földjére
Is visszakerültem
A két kedves fiú
Jancsi és Ferike
Vidám és szomorú
Örök bölcsességgel
És önmérséklettel
Átölelt, megcsókolt
És imígyen szólott
Mi most elbúcsúzunk
Te most jó időre
Fölébredsz és e lányt
Keresed, s ha egyszer
Majd végleg megleled
Magadhoz öleled
Minket is viszontlátsz
Úgy az álmaidban
Mint a valóságban
Majd veletek leszünk
Hosszú, hosszú évek
Után megtaláltam
A bölcs püspök arcú
Gyönyörű leánykát
A kis Barna Mártát
Esküvőnk éjjelén
Új életünk kezdetén
Álomba szunnyadón
Jancsi és Ferike
Ült ágyunk szélire
És így szólt izibe
Mártát és tégedet
Mindig is kerestünk
Együtt is szerettünk
És most találkoztunk
Most már visszatértünk
Örök jelenünkben
Örök életünkben
Álomban mesében
Földi ébrenlétben
Most újra visszanyert
Hitben kiérdemelt
Felnőtt gyermekkorban
Ős Paradicsomban
Rátok mi vigyázunk
Soha el nem válunk
TEDEUM BARNA MÁRTÁNAK
I.
Istenem segíts át
félelmem küszöbén
hogy elérkezhessek
a lét kapuihoz
Ne küldj rettegésben
erjedt veszélyeket
vörös fekélyeket
arcomra, rettegnek
az emberek úgy is
attól, akit minden
bénaságuk bénít.
A fölismerésnek
örömét már régen
ízlelték, ajkukon
elhalt érzékelő
bimbóik nagy része
és ami torzóik
gyógyuló sebeit
újra fölszakítja
csupán állatias
vinnyogásba hajszol.
A tyúk csak egy percre
röppen föl a légbe
talán épp a sastól
érzett félelmében
De miért vállaljam
a nagy ragadozó
szerepét éppen én
kiáltanám – viszont
álmot látok róla
amint karcsú pávát
lát a mezőn járni
közelében száll le
várja, hogy csodálja
őt a büszke páva
de csak kacagása
éles rikoltása
kavarog a réten
Téged magas röptöd
tett királyi sassá
előttem tipegve
kegyeim esengve
szürke tyúkocska vagy
Megszakadt az álom
együgyű fonala
és mint minden reggel
kedvesem oldalán
ért el az ébredés
új föltámadása
mellette halálos
verítékbe mártó
álmom lebegéssé
foszlik. Szavaival
szelíden elnyomja
a durván is gyöngébb
hangokat, Istenem
ma is elküldesz hát
a kárhozottaknak
megváltást hirdetni
II.
Istenem, föltárom
előtted szívemnek
rejtett panaszait
primitív világok
primitív halálát
láttattad meg velem
vagy én láttattam meg
magammal, lehet e
mondd, hogy magam vagyok
a saját végzetem?
Tagadd meg tőlem
a látásnak kegyelmét
kímélj a szégyentől
hogy én tagadjam meg
saját világomnak
kísértő árnyait
amelyeket mégis
végtelen kegyelmed
által égbe emelt
árnyad vetít le ránk
és ha kicsi is bár,
a legnagyobb abból,
amit észlelhetünk
belőled Istenem
Ha hallod nevedet
ahogy mindhiába
pereg a nyelvemen
mosolyogj elnézőn
hiszen nem te vagy az
kit szavam káromol
csak szerény fogalom
amely nem tartalmaz
semmit vakítónak
elképzelt lényedből
bár a félelem az
amely létrehozza
hatványokra emelt
lényemből a fegyvert
a pusztító idő
egységei ellen.
E harc a létemből
gyilkol meg értékes
perceket, s ha fogynak
egyre kevesebb az
esélyem a harcra.
Uram, ördögi kör
láncaiba fonva
él még az alkotó
- Az életerőm
ha nem lel közeget
saját húsomba váj.
Te mosolyogsz, tőled
kaptam kegyelemként
a tüzet, amellyel
fölmelegítettem
a zord fagyhalálra
ítélt földet, ezzel
megmentettem, viszont
karom tövig égett
Gyógyítsd be a sebet
amit tőled nyertem
kétes jutalomként.
A stigmák fájdalma
elviselhető bár,
de a csúnya sebhely
elriasztja tőlünk
a gyönge lelkeket,
vagy ki italoddal
nedvesíti ajkát
elfelejti talán
az egyszerűbb földi
ízeket? De nem baj
Érzékiség helyett
megadtad a gyilkos
ösztönök csordáját
legyőző szerelmet
Őt adtad meg nekem
vagy elnyertem tőled
örök jutalomként
Ő eljött felém és
így leltem magamban
igéd letisztultan
csengő halk szavára
Istenem dicsőség
Láncát fonja kezünk
Mirtuszkoszorúdra
Pósa Zoltán
TEDEUM BARNA MÁRTÁHOZ
I.
Kínos sebhelyek nyomán felfakadó panaszokkal
Fontam héttagú korbács kín-monologját eggyé
Szerelemért kiáltva hangom torz-keserűre siklott
Köznapiság és züllés elleni védőpajzzsal
Körbekerítve a lelkem tripla magányba ragadtam
Pillanatonként űzött szemednek mentő-libegő fénye
Delejes álmot cikázva /élet ringást felőrlő
Érzékiség-balzsamba fojtom a gondolkodás
Velőig nyúló kínját/ hozzád kiáltok végsőt
Csúszós urbanizált szeméten korcsosuló panaszommal
II.
Halál fedeztesd föl
Piciny bolygótársad
Szörnyű vészjeleit
Purgatóriumban
Kerengők csóváit
Vén, hazug próféta
Hiába töltöd be
Az örökkévaló
Jövőt mai létem
Örök jelenéből úgyis elküldelek
Segíts meg szerelem
A kínokat mint az
Ál-öntudat énjét
Hamuvá facsartuk
Tűnjön a halállal
Hülye rémeinkkel
Együtt lenge éjek
Fekete leplébe
Gyűrűm fedelére
Ében foglalatnak
III.
Átkos lélek sebem
Undok gennyedése
Riasztja el tőlem
Közeledő arcod
És most összetörve
Komplexusaimmal
Egy ketrecbe zárva
Könyörgök, hallgasd meg
Szennyes vallomások
Terheitől hozzád
Dadogó énekem
IV.
Öreg mazochista
Kéjrágó arcával
Raktam játékosan
Kötelet nyakamba
Amikor fontossá
Dagadt ronda lárvám
Skizofrén pózokban
Tetszelgett magának.
Kólikás kék árnyak
Viaszfigurái
Kedvenc agyrémeim
Tettek hasonlóvá
Magukhoz, a hasznos
Magány érzetében
Kéjelegve. Széthullt
Köröttem emberi
kapcsolatok lánca,
S temethettem volna
Magamat melléjük
Nélküled, ki újra
Tanítottad büszkén
Banálissá préselt
Szavak új tartalmát
De nem felejtheted
Soha püffedt létem
Tegnapi rongyait
Pigmalion mítoszt
Nem küldött balzsamként
Ránk a mindent adó
S még egyszer
ISTENTISZTELET ELŐTT
Ima 2023. április 20-án elhunyt feleségemért
Veled van értelme csak az életemnek
Örök szerelemben velünk énekelnek
Mindannyian, akik hasonlóan élnek
Kapcsolatunk földi, szellemi és égi
Vágyaink a világ tengelyéig szállnak
Amikor ébredek, csak érted és tőled
Éledek életre várnak meghitt séták
Reggelek és esték csodálatos évek
Találkozásaink a közös múltunkkal
És szembesülések régi önmagunkkal
Ha nem felejtjük el örök céljainkat
Nyugalom tölthet el, semmitől sem félünk
Nem kell szégyenkeznünk, ha tükörbe nézünk
S újra felidézzük gyermek álmainkat
Erkölcsi elveink is szilárdan állnak
Ha a templomunkba vezet heti utunk
Isten színe elé bátran járulhatunk
Ezt csak veled együtt érhettem el mára
Egyetlen szerelmem, szívem Barna Márta
Pósa Zoltán
ISTENTORNYA JEGENYÉNK
Feleségemnek,
BARNA MÁRTÁNAK
(Kunmadaras, 1955. március 5-Budapest, 2023. április 20)
A Nap ikerpárja megsokszorozottan
Ragyog és tündököl a KERTÜNK közepén
Égbenyúló, karcsú, délceg, hű jegenyém
Örök élethitet sugároz delején
Rólad neveztem el szívem Barna Márta
Túlvilági létem örök életpárja
Ha alatta sírok, itt is eszembe jut
Református kehely képével megjelölt
Közös síremlékünk, budai nyughelyünk
Kettőnknek fölépült házi katedrális
Te is templomunk vagy, toronyló jegenye
Istenkeresőknek örökéltű bázis
Sárguló levelek körkörös rámája
Églángig szökellő ág-szaturnuszgyűrű
Fényét sokszorozza a Nap glóriája
Ég és Föld közötti bábeli aranyhíd
Minden itt töltött perc égi nektársűrű
Miközben elpereg földi létem álma
Én drága jegenyém, szerelmemnek nevét
Viselő földi fám. Összekötöd
Eget és e bolygót, földi, túlvilági
Létünk szimbóluma, Istenünk tornya vagy
Alattad ülök és ODAÁT reám vár
Szívem BARNA MÁRTA, így egy pillanatra
Megnyugszom még itt is e siralomvölgyben
Melynek koronája csak te vagy, aranyvár
S szerelmünk helyszíne, óh Balatonföldvár
Budapest, 2023. április 20, 19 óra 5 perc
Kép: Az 50. Tokaji Írótáborban – archív