Több alkalommal volt szerencsém találkozni Dömötör Zoltán példázatos forradalmárral, talán
nem túlzás azt mondani: barátok voltunk. Öröm, hogy segíthettem neki, egykori egri
forradalmárnak abban, hogy Eger díszpolgára legyen, majd a domborműve elhelyezésének is
kezdeményezője lehettem.
Ott van domborműve Egerben, az egykori rettenetre, a sortűzre emlékeztető márványtábla
mellett, s mindörökké figyelmeztet arra, hogy nem csak emlékezni, de emlékeztetni is kell.
Ilyen ember volt Dömötör Zoltán, a forradalmár, majd neves sportoló és közéleti
személyiség, mindörökké emlékeztető jeles egyéniség.
94 évesen hagyott itt bennünket éppen akkor, mikor a forradalom megemlékezésére készül az
ország. És éppen azokban a percekben, amikor az ő domborművét avattunk fel Rákóczifalván,
a Szabadságharcok házában.
Dőlnek a nagy tölgyek, s az eredmények nem jönnek. Nem lett igazán nagy nemzeti ünnep
1956, mely valamiért nem tündököl, itt-ott pedig romjaiban vergődik – mondogatta, s
mondogattuk több találkozó alkalmával.
(Dömötör Zoltánnal közeli kapcsolatot ápoltam, ezt elevenítem fel a mellékletben, ahol
korábban készített interjúmat ajánlom olvasásra.)
Világosan él bennem forró hevülete, amelyet a Rákóczifalván megrendezett dombormű
avatásán hangoztattam, s emeltek ki nemzetőr társai is. Bacsó Ernő tábornagy, a Gróf
Batthyány Lajos Nemzetőr Szövetség elnök-parancsnoka a köszöntőjében egy nagy hazafira
emlékeztette a megjelenteket, s ebben a szellemben adott át kitüntetéseket nemzetőr társainak.
Az idő elrohant. Az idő a mi legnagyobb ellenségünk. Nem lehetett mást tenni, mint szeretni
őt, ha csak beszélgettünk csömöri házában, ha díszpolgári címet vett át vitéz lovag Dömötör
Zoltán vezérezredes, az 1956 Magyar Nemzetőrség főparancsnoka, a Magyar Honvédség
rehabilitált tisztje. Mindig jó volt vele az időt eltölteni. Életünk emlékcserepei voltak ezek az
együttlétek és emlékcseppek, könnycseppek lettek mára.
Megfáradva is a büszkeség mintaembere volt.
A felejtés, a feledés nem könnyen elviselhető tényező. Ha nem hiszed, menj ki az egri
utcasarokra és kérdezd meg, ki is volt valójában Dömötör Zoltán?
De nekünk a mi emlékezetünkben maradjon meg mindörökké!
Emlékezünk. Mert tudjuk, ki voltál Zoli bátyám! Nincs olyan hidegzuhany, sem sivatagi
forróság, mely megölné bennünk az elevenen képet rólad, amint a nemzet fölé emelkedve az
ávósok felkutatásra indulsz!
Isten vezessen a fények útján!
Szíki Károly