Keresztégetés mint pártpolitikai kommunikáció

A keresztégetés bűnös cselekménye rámutat arra a hatalmas szellemi távolságra, amely a kereszténygyűlölőket elválasztja a keresztényektől – írja a nagykovácsi keresztégetésre utalva Bánó Attila publicista. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője. .

– Szerkesztő úr, a kereszténység alapítóját azért végezték ki, mert az akkor vallási ünneplésre összegyűlt tömeg azt kérte a római helytartótól, hogy ne a bűntelen, gyógyító Jézusnak, hanem a rablógyilkos Barabbásnak adjon kegyelmet. A kereszténység bölcseletét megfogalmazó Szent Pált lefejezték, az Egyház első vezetőjét, Szent Pétert fejjel lefelé keresztre feszítették. Ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon: minden tíz, a hite miatt meggyilkolt ember közül nyolc keresztény. Miért nem változott semmi az utóbbi két évezredben a földkerekségen?

– Nehéz kérdés. Kiindulhatnánk a báránynak mint keresztény jelképnek a fogalmából. Isten Báránya, vagyis Jézus Krisztus a szeretet, a béke, az engedelmesség megtestesítője kínhalált halt az emberiség bűneinek megváltásáért, s éppen halála által győzedelmeskedett a Sátán felett. Tudjuk, a bűnöző Barabbás sok hányattatás után – egy későbbi írás szerint – rátalált a krisztusi útra, és ő is keresztfán halt meg. A rengeteg keresztény mártír elszomorító halála fontos eleme a gonosz erőkkel vívott küzdelemnek, de különös módon éppen ezek erősítik a keresztények hitét és gyengítik a sokféle formában támadó Sátán hatalmát. Miért nem enyhül a keresztényekkel szembeni gyűlölet?
Egyfajta magyarázat lehet erre, hogy a keresztények szelídek, miként a bárányok is azok. A szelídség, a jóságot hirdető szeretet sajnos nem egyszer kiváltja az agressziót a gonoszokból és a ragadozókból, bár az indulatok eredője más és más. Ennél azonban többről van szó.
A teljes interjú.
Kép: Bánó Attila Telkiben – archív