A költészet a szellem és a lélek mezsgyéjén Istent kereső kíváncsiság – rögzíti a Rímek szablyaélen című kötet előszava. A költészet ott van, ahol a Nap és a tenger összeér – vázolja a Toll és szablya című kétnyelvű antológia bevezetője.
Szavakkal való hatáskeltéssel próbálkozik sok poéta ma is, amikor főleg a képi világ borítja el az emberi elméket.
Saját fájdalmát s örömét dalolja el a jeles rímművészek tömege, és eszükben sincs a szent fát félretenni – igazuk van. A néppel tűzön-vízen át előre törve lobogtatni a nép zászlaját – félrevihet. Ez a XX. század egyik keserű tanulsága.
Az önimádat büszke heverőjén nyugodtan fekvő, füst és kávé között henyélő szóművész már akkor, a XX. században sem kívánkozott elesni a harc mezején. Önmagát önmagával mérte, s tömör aranyból hulló szavai az ÉN istenét zengték.
A XXI. század kihívásai bonyolultabbak, de mondhatjuk úgy is: zavarosabbak.
A kibertér óceánt nyitott a klapanciáknak, fiatal szépségkeresőket ragad el a slam poetry – magyarul: nyekeregös – görcsös erőltetése.
A teljes anyag.