A végváriság XXI. századi felragyogása

Szigetváron olyan nemzeti emlékhely kialakítása történt meg, amely hirdeti, hogy 1566 szeptemberében itt, ezen a helyen estek el Zrínyi Miklós és mártírtársai – fogalmaz Salamon Ferenc szigetvári várkapitány. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Várkapitány úr, a végváriság a magyar művelődés fényes értéke. Miért érezzük ezt nélkülözhetetlennek a XXI. században is?

– A nemzeti tudat formálódása, esetleges átalakulása egy jó dolog, ha az olyan megújulást hoz magával, amely a történelmi múltra épül. Én személy szerint úgy látom, hogy ebben a tekintetben bizony kisiklottunk. Egy több évtizedes folyamatról beszélek, amelynek lényege, hogy a szociális, társadalmi és technikai jellegű változásokra, behatásokra nem sikerült lényegi, hatékony válaszokat adni. Hőseink, akiket példaként állíthatnánk a fiatal nemzedékek elé, kikoptak a köztudatból.
Ugyan hol van már Toldi Miklós, Kinizsi Pál, Zrínyi Miklós, és még sorolhatnám azoknak a neveit, akiken jómagam, és sok-sok generáció felnevelkedett, akikre büszkék voltunk, akik tartást adtak nekünk? Van helyette Marvel-univerzum, Trónok harca, meg Gyűrűk Ura, amelyeket természetesen nem szabad lebecsülni, de az nem jó, hogy ezek a „hősök” nem a régiek kiegészítéseként, hanem a régieket elfelejtő űrt betöltő újakként épültek be a fiatal nemzedékek tudatába.

A teljes interjú.

Kép: bama.hu