Átadták a 2022-es Barcsay-díjakat; az elismerések ünnepélyes átadása keretében nyílt meg a három díjazott, Krizbai Gergely, Krizbo képzőművész, M. Kiss Márti és Szabó Franciska festőművészek kiállítása a szentendrei ÚjMűhely Galériában. Feledy Balázs M.S. mester-díjas művészeti írót, a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány elnökét kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Elnök Úr, Barcsay Jenőre emlékezve kevés szó esik arról, milyen fontos volt számára az erdélyisége. Ez az érték miért különösen lényeges ma Belső-Magyarországon?
– Mert minden ember számára és sorsában a szülőhely egy sorsmeghatározó tényező is lehet. Barcsay Jenő esetében – úgy tapasztalom – még ma sem köztudott teljesen elkötelezett erdélyisége. Korán, már tíz évesen kiszakadt környezetéből, s bár Kolozsváron, Szamosjújváron és Nagyenyeden végezte tanulmányait, tizenkilenc évesen Budapestre került, s így élete döntő részét a Fővárosban és Szentendrén élte, de – felfogásomban – meghatározó volt élet- és művészet szemléletében származása.
– Barcsay a Mezőségen született, s ennek fontos szerep jutott az egész erdélyi kultúrában és művészetben. Hogyan gazdagítja ma az ő öröksége az erdélyi magyar képzőművészetet?
A teljes interjú.
Kép: Csákvári Zsigmond felvétele