„Balassi költészete szabadabbá vált a képek világában ‘a költő saját találmányainak’ önbevallása révén, és olyan újszerű versformákat fejlesztett ki, mint a Balassi-strófa” – írja Czipott Péter, Peter V. Czipott a Toll és szablya című kétnyelvű verseskötethez alkotott Balassi Bálintról, költészetéről és annak fordításáról című esszéjében. A kötetet a közelmúltban bocsátotta közre a Kairosz Kiadó. A kaliforniai műfordítónak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Mester, mekkora irodalomtörténeti jelentősége lehet annak, hogy bő négy évszázad alatt alig pár Balassi-verset ültettek át angolra, s most a költőóriás 38 költeménye jelent meg a földkerekség legelterjedtebb nyelvén?
– Inkább örök diáknak, mint mesternek tartva magam, aligha mondhatom, hogy ismerem Balassi Bálint költészetének összes angol fordítását. Korlátozott ismereteim szerint a Makkai Ádám által szerkesztett In Quest of the ’Miracle Stag’: The Poetry of Hungary (A csodaszarvas nyomában: Magyarország költészete) című monumentális magyar versantológiájában megjelenő hat Balassi-vers alkotja Balassi angol nyelvű műveinek legnagyobb egyedi csoportosítását a Kard és toll kiadásáig.
Balassi az angol költő és harcos, Sir Philip Sidney (1554-1586) szinte pontos kortársa volt. Balassi verseinek reprezentatív válogatása – életművének alig 40%-a – angol nyelvű elérhetővé tétele ösztönözheti a 16. századi költészet összehasonlító irodalomtudományának kiterjesztését a költők és a kora reneszánsz európai „nagy ötös” nyelven (angol, francia, német, olasz és spanyol) túlmutató nyelvű költészetére, nem is beszélve az oszmán költészetről, amely az olasz és latin költészet mellett Balassi saját írásmódjára is hatással volt.
A teljes interjú.