Dilan Yesilgöz-Zegerius holland igazságügyi miniszter az Op1 című televíziós beszélgetős műsorban vágott bele a saját hajába, hogy kifejezze szolidaritását az iráni nőkkel. Dr. Somogyi János nyugalmazott ügyvédnek, politikai publicistának tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál a Présház főszerkesztője.
– Ügyvéd úr, a nyugat-európai politika színvonala is mélybe zuhant: valaha Churchill, De Gaulle, Adenauer, Mitterrand jellemezte, ma jellegtelen szerzetek tülekednek, és képernyős ripacskodással igyekeznek feltűnést kelteni. Hol van a határ?
– A tömegkommunikáció hatalmas térnyerésével nagyot változott a világ. A politikai közélet mai szereplői között szinte unikumnak számítanak, akik a nemzetük, a népük iránti elkötelezettségből, a szószerinti köz-szolgálatból vállalnak politikai szerepet. Elszaporodtak a pitiáner karrieristák, a feltűnési viszketegségben szenvedők, a szereplési kényszeres pszichés sérültek, akik legtöbbje még az árulásban is tehetségtelen.
Akik minden további nélkül megtagadnak bármit és bárkit, amit és akit akárcsak néhány éve, sőt akár néhány hónapja még fennhangon vallottak, vagy támogattak. Ennek az erkölcsi züllésnek csak a közerkölcs megszilárdulása, csak a választópolgárok szabhatnak határt. A magyaroknak még helyén van az esze és a szíve, amit legutóbb április 3-án is ékesen bizonyítottak.
– Kelet-Európában egy korábbi hivatásos ripacs katonaruhába öltözve mondja fel tengerentúlról diktált leckéit: csak éppen naponta százával halnak meg az adott állam katonái. Valaha Fidel Castro politizált egyenruhában, de őt nem Washington helyezte hivatalába, hanem pont ellenkezőleg: ő maga küzdötte fel magát épp Washington elleni harcban. Mi váltotta ki a globális süllyedést?
A teljes interjú.