– Az Elysée-szerződés 60. évfordulóján –
Az Elysée-szerződés Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság között 1963. január 22-én megkötött bilaterális keretszerződés. A két nemzet megbékélését és a tartós európai békét előirányzó egyezséggel az aláírók Charles de Gaulle akkori francia elnök és Konrad Adenauer a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja több évszázados rivalizálást zártak le.
A kétoldalú kapcsolatok javítását célzó dokumentum aláírásakor a globális hidegháborús feszültség éppen a tetőfokára hágott, a másfél évvel korábban felépült berlini fal pedig nem csupán fizikailag, hanem szimbolikusan is az európai (és német) megosztottság jelképe lett. A keretmegállapodás ebben a helyzetben igyekezett megteremteni az európai béke alapjait, s megalapozni egy prosperáló együttműködést keretfeltételeit a két fél között. Habsburg Ottó a kontinens egységesülésének egyik szószólójaként maga is korán felismerte a német-francia tengely fontosságát és támogatta annak minél hatékonyabbá válását, hiszen jól látta, hogy a két ország közötti szoros együttműködés döntő szerepet fog játszani az egységes, hatékony, szuverén és erős Európai Unió létrejöttében, s a 20. század második felének kihívásaival való megbirkózásban.
Az elmúlt időszak politikai, gazdasági és geopolitikai feszültségei azonban számos ponton átírták az eddig bejáratott működési mechanizmusokat. A hidegháborús kontextusban született megállapodás jelentőségének és az elmúlt évtizedek tapasztalatainak végiggondolása tehát napjaink turbulens világpolitikai átalakulásai, különösképpen pedig az Európai Unió keleti határán zajló véres háború idején sem tanulságok nélküli.
Erre emlékeztetett meghívottak február 10-én ez a konferencia, melyet a Ludovika Campuson, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Széchenyi dísztermében tartottak meg.
A Habsburg Ottó Alapítvány és az egyetem közös szervezésében megrendezésre kerülő eseményre a nagy érdeklődésre való tekintettel előre kellett regisztrálni.
Aki még nem járt Budapesten a Nagyvárad téren pompázó épületegyüttesben, mely a régi megóvásának és az újstílus ötvözetének remek példaadása, az nem tudja, miből marad ki önszántából, hiszen gyönyörű, szent- és királyszobrokkal tarkított parkjában, ahol egy kis tó mellett is el lehet elütni az időt, de aki látta már, egészen biztosan ellátogat oda, s ha teheti, felmegy a Ludovika Főépületbe, melynek alapkövét 1830-ban tették le. A Kádár-rezsim alatt meglehetősen tönkrement, ami értékelhető rész volt benne, az a filmszínház, melyet gyakran látogattam magam is, az 1050 személyes Alfa mozit, mert a legjobb filmek itt mentek, így nem sajnálta az ember az időt, hogy Óbudáról ellátogasson ide.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem új központjának helyet adó egykori Ludovika Akadémia felújított épületét 2014. március 31-én adták át az intézménynek.
Az Elysée szerződés 60. évfordulójára szervezett rendezvényt Pröhle Gergely, az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézet és a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója, korábbi berlini nagykövet koordinálta.
A jeles emlékezést megnyitotta Varga Judit Igazságügyi miniszter és Claire Legras, Franciaország budapesti, valamint Julia Gross, Németország Budapesti nagykövete. Varga Judit beszédében Habsburg Ottót idézte: „a múlt megmutatja, milyen hibákat nem szabad elkövetni”. Az igazságügyminiszter felidézte Adenauer ma is aktuális szavait is: „ugyanazon ég alatt élünk, de nem mindenkinek a horizontja ugyanaz”.
Több neves francia, német, valamint magyar előadó elemezte és mérlegre tette a 60 évvel ezelőtt megkötött szerződést, annak átalakulási szükségszerűségeit, és a mai válságban, a háború borzolta Európában a feladatait.
A rendezvény túllépett az ilyenkor szokásos kölcsönös udvariassági kereteken. Meglehetősen kritikus elemzéseket lehetett hallani a nemzetek együttműködésének súrlódásairól, de ahogyan fogalmazott Julia Gross, Németország budapesti nagykövete: a súrlódás közelebb hoz bennünket, súrlódási meleg keletkezik és ebben lehet dolgozni. Kompromisszum-gyárnak kell lennünk, nem a széthúzásban ügyeskedni! Az Ukrajna elleni támadás is megmutatta, mennyire nélkülözhetetlen az együttműködés.
A rendezvény végén a francia és a német nagykövetség adott fogadást, mely valójában feledhető volt, mert az ízesítés messze állt a magyar ételek zamatától, de a francia vörös bor feledtetett minden hiányosságot, bár a mennyiség hamarosan lezárta az élvezeti időt.
Nem csodálkozott senki, hogy idő előtt elfogyott az a pár palack bor, hiszen beépült már az agyakba: válságos időket élünk!
Szíki Károly