Quo Vadis Amerika?

 Lélekrezzenés Kanada kiváló költőjével, Veszely Ferenccel

Nehéz évek könnyű találkozásán ismerkedtünk össze Kanadában bukovinai barátunk, Varga György otthonában Kelownában, mintegy 3 órányi járásra Kamloopstól, ahol a költőfejedelem, Veszely Ferenc lakik. Azóta szól a nóta ide-oda, verselünk és lépdelünk a nemzet létráján. Laci pedig egyensúlyoz az otthon és a kórház között, immáron évek óta, a végrendelete kész, a temetésének költségét letétbe helyezte.

Gondolata friss és megszívlelendő. Már nem egyensúlyoz, nincs miért. ’56-os forradalmár, aki sosem alkudott meg, mostani kérdéseimre sem legyint, de álarcot sem tesz, nem óvatoskodik.

Talán érthető, hogy a megkötött barátság oltárán tegezzük egymást!

Amerikában túl vannak a félidei választáson. Vannak, akik csalódtak, vannak, kik visszavárják Trumpot, miután jelentős veszteséget szenvedett el Biden. Arról beszélgetünk, mi a Trump-hiszékenység alapja és realitása, mi a veszélye vagy éppen reménysugár-e ő?

 – A szabadság, az ellopott lehetőség foglalkoztat verseidben és tanulmányaidban is.

  • Mint a Magyar Életben nemrégen megjelent, Miért kell tisztelnünk a szavak értelmét című írásomban kifejtettem, már évtizedek óta oligarchia uralkodott Amerikában s a legfontosabb vezér szavak, „demokrácia” és „szabadság” a felismerhetetlenségig el lettek torzítva szótári értelmüktől. Ezen, torzított értelmezésükben a példaképként tartott „Nyugati Demokrácia” valójában csak a pénzesek oligarchiája volt, s a kor igazában az Egyén Kora, (de ugyancsak a szó elferdített értelmében, mert az egyén szó alatt tulajdonképpen nem bármely egyént, csak a nagyvállalatokat, ezeket az egyéni jogokkal rendelkező virtuális személyeket kellett értenünk).
  • Szóval: a nagy vállalkozásokat, illetve azok tulajdonosait és vezetőit. 
  • Ezek a virtuális és valóságos személyiségek lassan de biztosan felügyeletük alá rendelték a hatalom minden eszközét Amerikában és Legfelsőbb Hatalommá (Istenükké?) tették a pénzt, miközben – egyéni érdekeiket és nem a népet szolgálva – egyre jobban elszakadtak azoktól, akik nevében uralkodtak. 
  • Mi az értelmezett szabadság ennek értelmében?
  • Ami a szabadság szó újságnyelv jelentését illeti, azt is kizárólag a nagyvállalatok és bankok, illetve azok tulajdonosainak szabadságára kell értelmezni. Évtizedek óta lobbiznak és kampányolnak a „szabad kereskedelem” mellett mindennemű, a vállalatokat érintő, többnyire a közérdeket védő, állami szabályozások ellen. A szabad szónak nemzetközi értelemben is más a jelentése, mint gondolnánk. 
  • Van, hol mindent szabad, máshol minden tiltott?
  • Mi Kanadában megtudtuk mit jelent ez a szó: NAFTA, kereskedelmi egyezmény keretében.
  • Mit jelent?
  • Azt, hogy az Amerikaiaknak mindent szabad, nekünk semmit. A mi – nekik exportált – puhafánkra ráhúztak egy, az egyezmény értelmében törvénytelen adót, amit máig bevasalnak, annak ellenére, hogy évtizedek óta minden vitát mindig megnyerünk a kereskedelem szabadságának biztosítására felállított kereskedelmi bíróságokon.
  • Akkor mi a gond?
  • Az, hogy a politikai döntéseket mindig az amerikai puhafa lobby nyeri meg és a kereskedelmi bíróságoknak semmi hatalmuk sincsen ezt megváltoztatni.
  • És az önvédelem?
  •  Próbáljunk mi tarifát emelni az Egyesült Államok ellen? Azt azonnal meg kell szüntetni és azért bírság jár. Tömören összegezve: a szavak és szólamok üresek. Amerikában a pénzhatalom uralkodott, uralkodik, s csak az volt és ma is ez a kérdés, hogy uralkodni fog-e Trump után is? 
  • Nagy valószínűséggel?
  • Nagy valószínűséggel igen. Az igaz, hogy a status quo végérvényesen lelepleződött, a politikai pártok elveszítették hitelüket, sőt kontrolláló hatalmukat is. Erőltették, de a szokásos üzlet nem mehetett tovább szokásosan. A pártok indíthattak jelölteket a szokásos módon, de a választások során semmi sem ment szokásosan. 
  • Mégis: nyert egy párt, mi ebben a probléma?
  • Végeredményben a korábbi elnökválasztást egyik párt sem nyerte meg, hanem egy ismert cég név, melyen Donald Trump neve állt, egy egyéniség, akinek támogatói cserben kellett hagyniuk a pártvonalakat azért, hogy rá szavazzanak. Trump maga egy mozgalomról beszélt, ami megválasztotta őt és akikhez ő beszélt és beszél. Ez a mozgalom az amerikai középosztály, a pénzesek által kihasznált, elszegényített amerikaiak millióiból Trump által verbuvált sereg, amely szó szerint veszi Trump ígéretét és vissza kívánja hódítani Amerikát, újra valóságossá akarja teremteni demokráciáját, és Amerikát, értsd: a népet akarja naggyá tenni megint, az őket eláruló nagypénzesek ellen. S ebből a célból megválasztottak egy nagypénzes embert, aki ugyanakkor egy nagyvállalat is. 
  • Lehet ez egy sikeres vállalkozás? Meg lehet dönteni a pénz hatalmát ilyenképpen? Hogyan, milyen viszonylatban lehet ezt egyáltalán megmagyarázni?
  • Trump győzelmét lehetne úgy magyarázni, mint nagyvégre egy egyén győzelmét az Egyén Korában, s mintegy a kor beteljesedését látni benne. Trump valóban egy nagyon erős egyéniség, mind önmaga, mind pedig, mint nagyvállalat. 
  • És ebben bíznak az emberek? Megbíznak?
  • Meglehetősen kétségbeesett cselekedet a mozgalom részéről egy ilyen ember-vállalatban bízni, hogy az ő érdekeikért harcoljon, történetesen saját személyes és vállalati érdekei ellenében is. 
  • A nép kétségbeesett, mert tudja, hogy nincsen hatalma a multimilliomosok ellen felvenni a harcot?
  • Mint mindig, a nép reménykedik, mert nincsen mása, csak a remény. Reményt ad neki Trump maverick mivolta, az, hogy ő egy hangoztatottan status quo ellenes valaki és valami. Trumpnak van pénze, tehát van hatalma is. Emellett, mert saját pénze van, nem könnyű őt megvesztegetni. Mi több, Trump soha nem tartozott a kiváltságos milliomosok közé: közöttük harcolt, de ellenük is.
  • A pénz farkas farkast emésztő világában. S ami a legfontosabb: Trump hallotta őket, hozzájuk beszélt, nekik tett ígéreteket.
  • Reményt adott nekik az is, hogy kampányában rájuk támaszkodott, s talán ennek az embernek megválasztása után is rájuk fog támaszkodni, ami ad valami reális esélyt arra, hogy – legalább időközönként és a látszatért – az ő érdekeikben is tegyen valamit a hatalomban. 
  • Ha kellett, ők is fogták az orrukat, de nem volt más választásuk. Csak nem a háttérhatalom színrelépését olvasod ki Trump győzelmében? 
  • Eddig a  háttérben maradni és bábúkkal kormányozni, ez volt a háttérhatalom módszerjátéka. Most kilépett a függöny mögül és nyíltan kezébe vette a kormányzást. Egyszóval ők lettek az állam „igazgatóiból” maga az állam.  Nem sok nap telt el Trump hivatalba lépése óta, de csak egy pillantást kell vetni Trump kijelöltjeiből álló (és megválasztatlan) kormányára látni: politikus alig van, üzletember és vállalat töménytelen: CEO, generális, és főleg família annál több. A középosztályt valóban képviselő hatalmi személy úgy tűnik, egyáltalán nincsen közöttük. Ebben a viszonylatban ez a Trump-oligarchia győzelme, az oligarchia nyilvános, határozott győzelme az amerikai demokrácia fölött.
  • Mi fog kisülni ebből? 
  • Fennen hirdetett elnöki rendelkezések sora bizonyítja: Trump valóban meg akarja tartani bázisát és a Nagy Ígéret mítoszát, hogy ő „újra naggyá fogja tenni Amerikát,” és képviselni fogja a középosztály érdekeit,  vagy legalábbis enyhíteni annak reménytelenségét, félelmeit. Ez oligarchiája érdeke is. 
  • Megoszlik-e ez az oligarchia
  • Trump, mint a pénzesek által soha be nem fogadott, a maga útján járó személyként győzött, de könnyű látni, hogy mint minden hatalomnak, az övének is lesznek hozzá tülekedő csatlósai a kisebb-nagyobb hatalmasokból, és ezek nem az elszegényült középosztályból fognak majd jönni. Trump egész életében az oligarchákhoz akart csatlakozni, közöttük várt elismertséget. 
  • De természetesen az ő elismertségüket ügyesen elutasítja!
  • Mindezt látszatból azért, hogy a középosztályhoz legyen besorolva, akár bajnokukként is. 
  • Vagy a nagypénzesek fogják elismerni, hogy Trump csakugyan megszolgált érte, megérdemli hogy közéjük tartozzék!
  • Azt gondolom, hogy élete elégtétele az lenne Trumpnak, ha ez így lenne. Nem várhatjuk tőle, hogy ezt el fogja utasítani.  Nagy változást a pénzesek uralmában tehát ne várjunk. A síró gyerek kap egy mézes cuclit, de őt tápláló, hosszú távon tartó, megbízható ellátást és gondoskodást aligha. 
  • Trump egyéni útja a hatalom felé nem a másokról gondoskodó ember útja volt?
  •  Számtalan példa mutatja, hogy maga is kihasználta, többször ki sem fizette azokat a munkásokat, akiknek győzelméről most beszél. Olyanokat mond, hogy „Nem én győztem, ti győztetek,” meg hogy „én nem foglak elhagyni benneteket.” Kérdés: valaha is velük volt-e, vagy csak mindig is, most is, kihasználta őket? 
  •  Az egyetlen számottevő kapcsolat Amerika milliomosai és népe között az „amerikai álom” mítosza volt. 
  • Az álom, hogy akárkiből lehet milliomos, akkor is, ha az emberek millióinak ez tényleg csak álom maradt. Amerika milliói idealizálják milliomosaikat, elnézik azok leggorombább múltjait, legotrombább viselkedéseit, mert mindegyikük (mint Trump is), közöttük akarja képzelni magát, ott szeretne lenni egy napon velük. Az amerikai pénzimádat központjában ez a valóval csalogató remény áll. A pszichológiai érdekessége ennek hasonló a lottó jegyet vásárló pszichológiájával, ami arra ösztökéli őt, hogy minél szegényebb, minél elviselhetetlenebb a sorsa, annál több pénzt költsön lottó jegyek vásárlására. 
  • Mert hát minél nagyobb a baj, annál jobban kell a remény. 
  • A legrosszabb dolog a reménytelenség. A választási kampány során Trump következetesen rossz képet festett Amerikáról. 
  • Nem ezt teszi minden államfő?
  • Olyannyira így tett, hogy kijelentette: „Az amerikai álom halott.” Arról beszélt, hogy amikor Amerika újra nagy lesz, ez az álom fel fog támadni. S ha mást sem tesz, csak annyit, hogy visszaadja az embereknek az álmát, sikeres ember lesz és be fogja tudni tölteni a mandátumát. Elvégre az emberek a reményre szavaztak, amikor reá.
  • Ismerős képek és módszerek ezek.
  • A valóság előre láthatóan más lesz. Az amerikai autóipar, ha engedve a fenyegetéseknek, tessék-lássék újra nyitna majd egy-két üzemet itt-ott az Egyesült Államokban, ha nem fogja bezárni Kínában, Európában, Dél-Amerikában, Kanadában és Mexikóban működő üzemeit, akkor se segítene sokat. Ugyanis az autóipar közben robotizálódott. Nincs többé nagy számú munkaerőre szüksége. Az infrastruktúra újjáépítése se fog túl sok munkahelyet biztosítani, mert az is gépesítetten folyik majd. 
  • És mi lesz az elszegényedő réteggel, ki nyúl a hóna alá? Hisz Trump ezt is megígérte! 
  • Mint a világtörténelem során mideddig, a szegény ember eljövendő sorsa is előre láthatóan annyiban marad. Amerikában a második világháború előtt a nagy depresszió volt, széleskörű szegénység uralkodott. A jómódú amerikai középosztályt ideiglenesen a második világháború hozta létre a hatalmas haditermeléssel. Ekkor alapozódott meg létre az a jólét, amit a világ többi népe csak irigyelve nézett. A jóhoz könnyű hozzászokni, és Amerika népe mindent elkövetett, hogy fenntartsa jómódú életstílusát. Belement a háborúkba is, de ezek sem segítettek. Elszegényedését egy ideig álcázta a hitellel, de ettől még inkább eladósodott, és szegényebb lett, mint valaha. 
  • Messiásnak mutatta magát Trump, aki ezt egy csapásra megoldja!
  • Ettől a valóságtól Trump nem fogja tudni megszabadítani Amerika elszegényedett középosztályát, ha akarná sem. De az amerikai álmot feltámaszthatja, ha másért nem, mert az ember, amíg ember, mindig hinni akar.
  • És ez nem minden, mert a remény és a hit hal meg utoljára. Kapaszkodni pedig mindenkinek és nekünk is kell! Köszönöm a beszélgetést!

 

Szíki Károly

zárni az éjt.

 

S lettünk: halni.

Létünk talmi.

Teszünk-veszünk,

majd megszűnünk.

 

Csúszunk, mászunk —

talpra állunk,

még gagyogunk,

de tanulunk!

 

(Enni, inni,

bízni, hinni…)

Aztán jön  más:

a csalódás.

 

De űz a vágy,

kell a sok tárgy,

az élelem,

s fedél nekem.

 

Látom a bajt:  

igába hajt

baj tengere, 

lét kényszere.

 

De vigadok

és táncolok,

és vigadunk 

meg táncolunk

 

körös-körön,

együtt s külön,

át éneken, 

mint énekem!

 

Kamloops,

Augusztus 7