Hetvenesek Társasága – hét évtized közös hazában

1998-ban elindult egy sorozat a Polisz, majd az ezredfordulótól már, folytatólagosan, a Napút folyóiratban, amelyben az adott évben hetvenedik életévüket betöltő ismert személyiségek vallanak életükről, pályafutásukról. Az idén, immár bővített könyvformátumban, az 1952-ben születettek kerültek a válogatásba. Szondi Bence kiadóvezetőt, valamint Bognár Antalt, a kötet szerkesztőjét, a sorozat ötletgazdáját kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

 – Az eltelt 24 évben mennyire igazolódott, hogy a hetvenéves kornál kell meghúzni azt a határt, amely alkalmas arra, hogy kellő őszinteséggel és bölcsességgel valljanak még nem teljesen lezárt életpályájukról az alanyok?

 Sz. B.: ‒ Bár magam még messze vagyok ettől a kortól, a sorozat 1997-es induláskor még a szakmában sem voltam, az eddigi több mint 2000 vallomás alapján úgy látom, a hetvenedik életév az a kor, amikor érdemes és van mire visszatekinteni. Már megvan az (el)ismertség és a tapasztalat, megvan a mesélőkedv, de a legtöbb pályafutás még ugyancsak aktív. A hetvenéves kor kiválasztása nem véletlen, megvan a maga története, de ezt halljuk a legilletékesebbtől, a sorozat ötletgazdájától.

 B. A.: ‒ Nagyjából ez az az életkor, amit Arany János szavával emberöltőnek szokás nevezni. Ha kivételesen előbb nem volt meg, mint ahogy gyorsan elégőknek adódik kényszerűen, ekkorra általában elkészülhet valamiféle a leltár, az ember már nemigen kezdhet új fejezetet, de pályája választásáról és megfutásáról számot szeretne adni, ha van kinek. A hetven év bizonyos posztokon, némelyik országban kötelező nyugdíjkorhatár is. Akinek megadatik, hogy megérje, azoknak főleg az intenzív fizikai aktivitás mezsgyéje ez, innentől a kortalanság és a bölcsesség rálátása jön, mondjuk, a kiválasztottaknak, miközben persze elvétve akadnak örökifjak. Ha jól tudom, a nagy világkorszakok számításának is alapegysége a hetven év.

Más számítás szerint ennek hozzávetőlegesen a felét kellene egy emberöltőnek tekinteni, nagyjából akkorra érik meg az ember arra, hogy ifjúkora leáldozásával igazán megalapozza felnőtt életét, amire már kezdhet úgy tekinteni, mint a még hátralevő második félidőre, a kiteljesedésre. Az előkészítő és a beteljesítő kort összegzi tehát egy ilyen számadás. Nem hagyható itt említés nélkül, hogy a nagy világválság nemzedékének, a ’28-asoknak még 1976-ban elhangzott a Magyar Rádióban Kálmán György előadásában Szilágyi Györgynek a világ minden táján a magyarok közt nagy visszhangot kiváltó, Hanyas vagy? című emlékkép-rapszódiája, és a sorozat elindítására 1997 adventjén épp ennek a generációnak a megszólításával kínálkozott alkalom.

A teljes anyag.

Kép: lira.hu