Bertha Zoltán irodalomtörténész „harangzúgásos” magyar irodalomról tart előadást az 50. Tokaji Írótáborban. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Tanár úr, a hétfőn kezdődő találkozón sok szó esik az írótábor fél évszázados históriájáról. Hogyan változott meg e különleges művelődési, művészeti rendezvény jellege 1990 után?
– Elsősorban kibővült: a résztvevők lélekszáma olykor a kétszázat is elérte, de mindenképpen jóval száz fölé emelkedett. S a programok is gyarapodtak: újabban már színházi előadások, verses-zenés műsorok, felolvasóestek is szerepelnek a kínálatban — és számtalan egyéb alkalom a találkozásra, beszélgetésre, eszmecserére. S a borkóstolásra is, hiszen Tokaj mint a világörökség része a nemes nedűivel is nemzeti kincsünk. S ilyenkor a bor fővárosa az irodalom fővárosává is válik egyben. 1990 után kezdődött a gimnázium udvarán az irodalmi park kialakítása is, s ma már számos történelmi nagyságunk, klasszikusunk emléktáblája őrzi és sugározza ragyogó szellemi-irodalmi hagyományaink értékvilágát — Balassi Bálinttól napjainkig. Egy-egy szellemóriásunk születésének évfordulóján — Németh László, Illyés Gyula és mások életművét méltatva — színes konferencia-formában igyekeztünk iránymutató példaképeink jelentőségét felmérni.
És nemzetközi, közép-európai összefüggésekben is kitágult a látóhatár: a 2020-as trianoni évfordulóra való megemlékezéseket például 2021-ben olyan táborozás követte, ahol környező („visegrádi”) országok jeles személyiségei is távlatos előadásokat tartottak. De a megújulások, a felfrissülések, a változások nem halványíthatják el azt a nemes tradíciót sem, amely a tokaji írótábort olyan különlegessé tette, már félévszázada is: hogy a legtágabb értelemben vett magyar népi írói mozgalom örökségére támaszkodva az ezeréves keresztény-nemzeti magyar kultúra, irodalom meghatározó és jellegadó identitáseszményeire összpontosít minden körülmények között, s a magyarság, a magyar nemzeti kultúra megmaradásának ügyét szolgálja és képviseli folyamatosan és megingathatatlanul. S teszi ezt minden tematikus megkötöttség, megcsontosodás nélkül — hiszen a nemzeti sorskérdések tárgyalásától a legújabb stílusirányzatok, áramlatok, folyóiratok legkülönbözőbb jellegzetességeinek a feltérképezéséig: végtelenül széles ez a gondolati skála és a kitekintő látókör. Ezért is örvendetes a mindenkori fiatal magyar írók nagyszámú jelenléte is — a rendszerváltás után, immáron évtizedek óta. Örökség és újítás szép egyensúlya, a hagyományok változása és a változások hagyománya: ez jellemzi és varázsolja ma is élővé, elevenné Tokajt.
– A magyar kultúrában máig élő szocializmusról is szó esik a mostani találkozón: ez az örökség hogyan hallatszik át a harangzúgáson?
A teljes interjú.
Kép: youtube