Látogatás Dólyán, a Mezőkövesdről Partiumba menekült matyóknál.
Úgy értelmezem, hogy egy felfedező útról tértem vissza Erdélyből, ahol egy elfeledett matyófalu van, lakói 1904-ben mentek ki új reménnyel, hogy földet kapjanak. A góbi azonban átvágta őket, mert a föld művelhetetlenül gyenge volt, az ígért erdőt kivágta és a fákat eladta mire a 97 ember lovaskocsikkal odaért, s új hazára cserélte otthonát.
Ez egyedülálló népvándorlás volt, kelet felé, vissza a kezdetek irányába, amikor a nagyobb tömeg pedig Nyugatnak vette az útját, hogy feltöltse Amerika és Kanada munkaerőpiacát.
Így született meg Dólya.
Az ő élettörténetüknek könyvbe rendezését kezdtem meg ezzel az úttal.
Dólyapuszta (Dolea), település Bihar megyében, a Partiumban található, a Szilágysomlyó-Margita útvonalon Berettyószéplak és Újbártfalva között. A falu története különleges, hiszen mikor odaérkeztek a magyarok, nem volt ott csak puszta, meg erdő. Mezőkövesden volt föld, de nem az övéké. Szegény világ, betyárvilág volt, a gyerekek meg éhen nem maradhattak, valamit kellett kezdjenek magukkal. Egy kövesdi polgár, Vámos József, azt olvasta, hogy jó zsíros föld, meg erdő olcsón megszerezhető Berettyószéplak mellett.
(Berettyószéplak (Széplak) és környéke már az újkőkorban lakott volt, csiszolt kőszerszámok és kerámia töredékek kerültek elő a földből. A 13. század végén a Turul nemzetség birtoka volt. )
Úgy szólnak az írások, hogy egy gazdag csalta el őket. A hadd korogjon, csak ragyogjon világtól távol, a mezőkövesdi büszkeségből lentebb adva nehéz újrakezdés volt az. Mire megérkeztek, kiderült, hogy kivágta a fákat és eladta, a föld pedig szinte megművelhetetlen. Ha esik az eső, rá menni nem lehet, mert beragad az eke, a kapa, ha meg szárazság van, azonnal cserepessé válik, ráadásul tele van kövekkel. A legszárazabb tájegységek egyike ez.
Megérkezésük után hosszú hónapokig egy istállóban húzódtak meg, amíg felhúzták kinek-kinek a házát kalákában.
Visszatérni már nem lehetett, ha valaki gondolt is arra, hogy feladja a nehézségekkel terhelt vállalását, nem tehette, mert háborús idők jöttek és sorsukat végleg megpecsételte a nyugati országok rablószelleme, mely a Trianon-diktátumban mutatta ki foga fehérjét.
A megkezdett építkezéseket befejezték, körbekerítették a kalákában épített házaikat és kezdtek beletörődni az új fogságba, a román-diktálta létlehetőségbe.
Így jött létre Mezőkövesd, Szentistván és Tard után a negyedik matyó település. Ez az elnevezés Tállai András államtitkártól származik, aki Dólya alapításának 100. évfordulóján Dólyán mondott ünnepi beszédet. Ekkor leplezte le azt az emlékhelyet, melyet Kiss Mátyás készített és átadta meghívását az I. Matyó Világtalálkozóra, mely gondolatot a hely szelleme ihlette: A terv szerint úgy jönnek vissza az elhagyott földre, mint ahogyan elhagyták azt: lovas fogatokkal.
Kisebb módosulással a hazalátogatás, a nagy visszatérés, egy év múlva megtörtént, újraélt élményözön éledt, így tették teljessé a dólyai matyók Mezőkövesd napjait. A leszármazottak jöttek, hogy bizonyítsák hovatartozásukat. Ők lettek a hivatalos, megkülönböztetett vendégek 100 év vándorlás után.
A krisztuskövető élet nyomot hagyott az utódokban is, a kálvária megjárása után a származás elvén járó előjogot visszakapták. Az ünnepi asztalnál helyet kaptak újra, mert újra otthon voltak, s most már mindörökké oda is tartoznak.
Mezőkövesd nem hagyta magára a települést, többek között 5000 kötetnyi könyvvel bővítették a helyi könyvtár készletét, de készültek matyó kapuk és más emlékhelyek is, de a meghívások, vendéglátások azóta is folyamatosak.
Dólyapuszta korábban Berettyószéplak része volt. A magyar forradalom évében, 1956-ban- vált önálló településsé 248 lakossal. Azon kevés falvak közé tartozik, amelynek sikerült a kommunista időkben templomot építenie, dacolva a hatóságokkal. Az ortodox tengerben megmaradtak katolikusoknak. A 2002-es népszámláláskor 189 lakosa volt, melyből 19 román, 169 magyar, 1 felvidéki.
Alkotásuk tükörkép, amiben fel lehet ismerni az elhagyott Matyóföldet. Teremtettek maguknak egy új világot, a semmiből lakható település lett. A mögöttes értékes felmutatásával értelmezhetővé válik mindaz, amit szívükben elhoztak. A házak nagyban őrzik az otthon hagyott formákat és elrendezéseket, ugyanakkor a nagyobb telek miatt a hazai módosabb gazdák építményeit mintázzák meg (alsókonyha, nyári konyha, jelentős gazdálkodó egységek, stb). Ennek a teremtett-rekonstruált világnak dísze, kiegészítő lelke lett a saját templom, az emlékhelyek és matyó kapuk, de a temető is, ahol matyó motívumokkal díszített a ravatalozó és a sírokon csak magyar nevek szerepelnek. Ott van az első kivándorlókkal érkező, a kivándorlást előkészítő Vámos József (1858-1938) sírköve is, meglehetősen megkopott betűkkel.
Ebben a teremtett Újvilágban van jelen személyesen Isten, aki nem csak a Világegyetemet teremtette, de nekik is lehetőséget adott saját világuk megalkotására. Az ősi parancsolatokat, törvényeket úgy tisztelik, mint kevesen mifelénk, hiszen úgy mondják az igéket és énekeket könyv nélkül, ami példázatos. Ezért nem véletlenszerű a létük, mert ha az lenne, felolvadtak volna a román tengerben. Szikár arcukon messze tekintő szemek ülnek, amelyek ha elkapják a más tájról érkezőket, szinte zavarba jönnek. Eredeti értelemben teremtő művészek, mert saját otthonukat, múltjukat emlékből reprodukálják, ahol helye van a kenyérnek, szónak és igének.
Erről a vállalt sorsról, a hősi építkezésről szólt és kérdéseket tett fel az alábbi interjúban Pázmándi József.
- Ahogy hánykolódtunk az úton, csaknem szétesett alattunk a kocsi, s te azt mondtad, azért nem javítják, mert magyar területen halad át.
- Azért nem javítják, mert Romániához tartozó magyar vidék. De valakinek bele kellene szólnia.
- Vissza kellene kerüljön?
- Vissza! Ha visszajön, vissza kellene jöjjön.
- Semmi sincsen kőbe vésve. Reménykedünk?
- Reménykedik az ember, hogy egyszer, s mindenkor csak visszakerül magyar földhöz, mert odatartozott. Aláírtak egy szerződést, hogy 100 év múlva visszaadják. De hol van az a szerződés, meg a végrehajtás? A főnököknél. Eltelt a 100 év, miért nem adták vissza? Nem arról volt szó? De igen! Arról, hogy 100 év elteltével visszakapjuk, új határfelmérés lesz. Én nem beszélek hiábavalóságot, uram!
- Látom, az asztalodra kiterítetted a Kövesdről kapott könyveket. Emlékszel még rá, amikor először visszatértél őshazádba? Emlékszel még arra, mikor először visszatértetek oda, ahonnan felmenőitek eljöttek, Mezőkövesdre? Milyen volt hazamenni?
- A honvágy, a honvágy… nagy volt a honvágy, mert Mezőkövesd a szülőhazánk volt, eljöttünk, mert így hozta a sors.
- Megeredtek a könnycsatornák?
- A magyar föld kihozta belőlünk. Itt még románul nehezen tudtam megtanulni, annyira kötött az anyanyelv. Én Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.
Villámlátogatással folytattuk a 4 kilométerre fekvő Berettyószéplakon, Bagosi Ferenc Barna sírjánál. Ő nagy segítséget nyújtott abban, hogy Mezőkövesd és Dólya kapcsolata megerősödjön, hogy az emlékműveket felállítsák Dólya számos pontján. A sírjára szétszórtuk a 64 vármegyéből gyűjtött földet, elénekeltük a Himnuszt és betértem a parókiára, ahol Maskara János plébános fogadott és interjút adott. Szellem frissességből és nyitottságból adott példát:
- Egy különös ponton szolgálsz magyarul és nem magyarul.
- Én szlovák vagyok.
- Folyékonyan beszéled a magyart.
- Magyarul egy szót sem tudtam, míg a gyulafehérvári szemináriumba nem kerültem. Elődeim 250 éve telepedtek le Romániában. Ők Kassa környékiek voltak, de nagyszüleim, szüleim már itt születtek. Küzdelem volt, de sikerült megtartanom nemzeti identitásomat mindmáig.
- Többnyire szlovák közösségben hirdeted az igét?
- Igen, kicsivel több az a lehetőségem.
- Mi a titka, hogy a szlovákok meg tudták őrizni identitásukat a román kommandó nyomása ellenében?
- Megmaradtak a szlovák iskolák és templomok és ami döntő, hogy a családban is szlovákul beszéltünk.
- Reményik Sándor is ezt kiáltotta: ne engedjétek a templomot, s az iskolát!
- Igen, tudom és ismerem a verset, mert az iskolában meg kellett tanulnunk. De Sík Sándort és Petőfit is tanultunk. Most elmondom az Egész úton versét.
- Hibátlan. Köszönöm. Én egy szlovák verset sem tudok, de számos szlovákiai magyar költő versét mondom. Talán ez elég is a kényszerdiktátum szellemi nyomásában. Mondom ezt egriként.
- Gárdonyi Géza a másik kedves íróm, aki 100 éve halt meg. A szemináriumon kedveltem írásait, mert könnyű volt olvasni és appercipiálni. Egerben sokszor jártam, nem csak a Székesegyházban, de felkerestem Gárdonyi házát is. Nekem az Egri csillagok kedves olvasmányom, mert könnyen érthető nyelven van írva.
- Mezőkövesd?
- Testvérváros Dólyával, így számos esetben eljutottam Kövesdre is. Május első vasárnapján tartjuk a Szent József búcsút és erre Mezőkövesdről is eljönnek a hívek. Számos esetben hívtam onnan papokat erre a jeles eseményre. Jéger atya több ízben is szolgált itt, de jöttek diakónusok is.
- Csodálatos a te világod, hiszen magyar-román-szlovák nyelvű miséken szólhatsz a híveidhez.
- Ha kell, németül is megszólalok. Voltam Németországban helyettesítő feladaton, esketésen, misén és temetésen.
- Melyik identitás a legerősebb benned?
- A szlovák. Ebben születtem, ez az anyanyelvem, megtagadni lehetetlen. Most is szlovákul gondolkodom és magyarul beszélek.
- Miséiden az Ó- vagy az Újszövetséget érzed magadénak?
- Természetesen az Újszövetséget, bár az első olvasmányt az Ószövetségből merítem.
- Ami fontos a nációk között, a Szeretet himnusza, a megbékélés utáni olthatatlan vágy.
- 35 éve vagyok itt, Berettyószéplakon, és próbálom töretlen hittel a nációk közti békét megvalósítani, hogy szeretetben és békében éljenek. Beleértve az ortodox papokat is, akiket nem lehetett mindenkor békében találni. A katolikus univerzális vallás, mindenkit elfogad. Ezt próbáltam az ortodoxokban is tudatosítani.
- Testvértelepülésetek több is van, köztük Nyugati kapcsolat is felfénylik. Melyik a fontosabb?
- Nekünk a mezőkövesdi. Ezt az erősítette meg számomra, hogy a matyók eljöttek ide és lehajoltak elődeik történetéhez és az ittenieket a gyökerekhez visszavezették. Ezt én imáimmal segítettem. Ma is nagyon jó a kapcsolatunk, mely nem csak a búcsúkon fénylik fel, de a megerősödött látogatásokban is.
- A barátság nem csak tárgyi megnyilatkozást jelent. Lélekben összeállhat a szlovák és magyar egymással?
- Ez nem kizárt. Megérteni egymást és hitelesen élni, ami alatt azt értem: amit mondasz, azt csináld, aszerint élj! Ez a kiegyezés és megegyezés alapja. Nálam nincs bezárva a plébánia kapuja. A kutyám, látod, mennyire szeret, ha belépsz. Én legalább ennyire nyílt szívvel fogadom azt, aki felkeres, mert ez a küldetésem. Tettekkel kell megmutatni mindezt és ezt a látogatást így köszönöm meg!
A vasárnapi misén Maskara János misézett.
Maskara János atya – Szíki Károly felvétele
Ritkán hallható artikulációval szólaltak meg az énekek, olyan volt minden, mintha már az égbe kapaszkodva emelkedtek a matyók. A végén elhangzott Pázmándy Lászlónak a matyó visszatérés emlékére írott 172 soros verse. Ebből egy rövid illusztráció álljon most itt:
Pázmándy László: Árva Dólya
Kár a múltban mélyre ásni,
Bűnt és titkot megtalálni,
Mégis néha meg kell tenni,
Nem lehet mindent feledni….
Múltba ásott Matyó Dólya,
Sorsvert múltunk hordozója.
Föld utáni éhség vitte el,
Szülőföldről erős hittel.
’904-ben elődeink
Szép reménnyel indultak mind.
Csecsemőtől aggastyánig
Sok család ment el Dólyáig….
A román impérium alatt
A magyar ellenség maradt.
Duplán nehéz volt az élet
Hazát vesztett kisebbségnek…
Dólya nem vendég már nálunk,
Testvérünk és küzdő társunk…
A templom előtt egy csoportképre állt össze Dólya egy része. Senki sem sietett haza. Jó volt átérezni, hogy együtt vagyunk.
A fiatalok elcsaltak még a gátig, hogy megmutassák Európa legnagyobb hídját a Berettyószéplaki víztározó felett. 2007-ben elkezdték az észak-erdélyi autópálya Bors-Berettyószéplak szakaszának építését, amely csak félig készült el. Régi mondás: beleülni könnyű valamibe, de újat teremteni nem a román ügye.
Megnéztük még Baromlak település nevezetességét. E település nevét 1327-ben említette először oklevél Boromlak néven, mely ugyancsak a a Turul nemzetség öröklött birtoka volt, ahogyan Balatonszéplak is. (Hát, csoda-e, ha errefelé használhatatlan, csapni való az utak minősége?) Első lakói magyarok voltak, de a 16. században a sólyomkői uradalom területéről románokat telepítettek be. Az 1800-as évek II. felében a Baranyaiak és a Fráterek voltak a falu birtokosai. A 20. század elején pedig Zichy Jenő volt a település ura. Nevezetessége a Megváltó Krisztus szobra a szlovák iskolában, a Rio de Janeiro-i szobor embernagyságú mása, Rudolf Docolonansky tanító alkotása 1938-ból. (Rio-ban a szobrot 1931.október 12-én ünnepélyes keretek között avatták fel)
Egy évszázad távlatából is értelmezhető és értelmesen értékelhető, hogy a jelenlévők úgy őrzik atyáik elhatározását, hogy az nem volt és nem lett elutasított, hanem valami lehetőséget nyitó valami és sok kérdés, ami bennük megmaradt. Mert semmi nincs kőbe vésve. Ezért valósult meg a visszatérés és az Összetartozás katartikus élményének megvallása.
Molnár Tamás akadémikust idézem: „Itt én vagyok a tanú, mondhatnám, a koronatanú azzal, hogy én jöttem ide, tehát nekem ez az ország a szívemen van, és idegen, ezért mondhatnám, hogy jobban észreveszem azokat a dolgokat, amiket a bennszülöttek nem észlelnek.” Így történt, s ahogyan megtörtént, úgy írtam meg.
Szíki Károly
Címkép: Pázmándi József – Szíki Károly felvétele