Megváltó jászol

A felemelő makfalvi eseménysorozat közben, a díszpolgári cím átadása és a testvértelepülési kapcsolat aláírása után, egy kisebb küldöttség indult el a Sepsiszentgyörgytől 57 km-re északnyugatra, Baróttól 9 km-re északnyugatra, a Persányi-hegység keleti előterében, a Vargyas-patak mellett fekvő Vargyasra. 

Sebe Imre – képünkön! –, akit nem csak életgyökerei húzzák vissza, de a szíve és adakozó kedve is, ő vezeti a delegációt.

A dombok között békésen meghúzódó településen 1 évvel korábban jártunk, s hírességeiből megcsodáltuk a Makovecz-templomot, az Unitárius templomot, a  Dániel kúriát.

Ilkei Ferenc korábbi polgármester udvarán egy éve tett villámlátogatáson az ő történelmi áttekintőjében merültünk el, hatalmas ívű terveit, ambícióját csodáltuk, nem is sejtve, hogy  egy év múlva már a templomban és a sírja mellett emlékezünk rá. Mondta, hogy: innen nem messze a Rika-erdőben kör alaprajzú kora középkori vár romjai láthatók, melyet a nép Attila várának nevez, melynek közelében temették el Réka királynét…

Megállítottuk az órát és a családtagok, valamint Imets Lajos polgármester és helyettese társaságában már az őt búcsúztató Ilkei Árpád unitárius lelkész szavaival merültünk el a kedves emlékekben és figyelmeztető szavakban: Annyi minden marad hátra, mennyi elvégezetlen feladat marad csak terv. Túl gyorsan jön az este és mennyi félbemart munka jelzi, hogy ez a nap is rövid volt. A diák érzése hat át, amikor hiába dolgozik megfeszített erővel a dolgozaton, hogy befejezze azt, a Nagy Vizsgabiztos könyörtelenül kitépi kezéből, mert már letelt az idő. Ne búsulj, s te sem búslakodj Imre bátyánk, hazamész! Ott, a Nagy Honban folytathatod! Örök nyugtalan természeted nem hagy nyugodni ott sem, tudom, visszakéred a befejezetlen munkát és folytatod azt. Minden munka legnehezebb része a kezdet. Az emlékezésben is a kezdet a legkeményebb, mikor valaki elmegy és ez a kezdet elviselhetetlen fájdalommal üt belénk. Vitéz Ilkei Ferenc életének 72., boldog házasságának 46. évében visszaadta nemes, jó lelkét teremtőjének. Pihenése legyen csendes, emléke áldott.

Sebe Imre feledhetetlen jóbarátjára emlékezve, kedves emlékekbe burkolózva szólt a szószék előtt, Szíki Károly József Attila: Íme, hát megleltem hazámat versét mondta el. A temetőben Sebe Imre a nemzeti szalaggal átkötött koszorút helyezte el a sírra, Pázmándy László saját versével búcsúzott, Szíki Károly pedig Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd című költeményét mondta el.

A temető szomszédságában, megállva az 1848-as és a II. világháborús emlékműnél, a vendégek széles nemzeti szalagot kötöttek fel a szobrokra.

 

Imets Lajos  polgármester és helyettese  hangsúlyozta a látogatás fontosságát,  komolyan véve az anyaországi látogatást, munkaebédet szervezett Barótra, mely 8 kilométerre található, Vargyastól délre.

(Barót. Bányaváros, Erdővidék központja. Lakosából 9271 magyar, 300 román, 84 cigány, 11 német.

A település nevét a Honfoglaláskor  itt letelepedett Barót nemzetségről kapta. A baróti vár a római castrum  maradványa lehetett. A vár lábánál feküdt egykor Alsó- vagy Kisbarót. A római katolikus templom a 16, században épült. A települést a tatárok dúlták fel, a labancok kirabolták.1848. december 13-án döntő fontosságú csata zajlott itt. Horváth Ignác és Gál Sándor vezette székelyek óriási vereséget mértek Heydte őrnagy császári csapataira. 

1940 szeptemberében újra Magyarországhoz került. (Régi szép, gonosz mai idők!) 

  1. augusztus 23. után román és szovjet csapatok szállták meg. 1947 februárjában a párizsi diktátum ismét Romániának ítélte. (Gonosz idő, gonosz idő! De nincs kőbe vésve!)

Nevezetes személyei, akik itt születtek:

Baróti Szabó Dávid jezsuita paptanár, költő, műfordító

Simonfy Sámuel, Bem József tábornok orvosa

Gaál Mózes író

Baróti Lajos magyar labdarúgó, edző, szövetségi kapitány

1937-ben Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész

1969-ben Benedek József földrajztudós

1969-ben Márkos Tünde képzőművész

1975-ben Incze Mózes festőművész .)

 

Stílusosan a pacalleves és túrós puliszka, no meg a Csíki sör társaságában az együttműködés lehetőségei robbantak be. – Támogatni szeretnénk Vargyast!- jelentette ki szándékát Sebe Imre, aki a Mezőkövesd közelében elterülő Dollárhegy elhagyatott területeinek felvásárlásával, életbe rázásával bizonyította már, hogyan kell beindítani valamit és termőre fordítani. 

A polgármester feltárja, hogy: A magyar kormány jóvoltából, de a román vezetés jóindulatával is komoly fejlesztést valósítottunk meg, készen van az óvoda, a mellékutak aszfaltozása, a csatornázás  jó úton halad. Súlyos terhet jelent nekünk, hogy a Hargitagázt megbuktatták, csaknem maga alá temetett bennünket a visszamenőleges díjfizetés. Örömmel tekintünk arra a nagy lehetőségre, hogy a brassói repülőtér elkészül és mi szárnyalni fogunk a turisztikában, mert a repülőtér egy óra alatt elérhető lesz és életre kap a vargyasi turizmus. Itt van a tágabb környezetet is beleértve a legtöbb műemlék, a legendák földje a miénk. Sok a fejfájás, de sok a remény is. Sajnos a Daniel kastély, mely esztergomi tulajdonban van, megköti a kezünket, se előre, se hátra nem mozdul. Nincs magyarországi vásárló, s lehet, hogy a románok viszik majd el ezt a  15. században épített kúriát. A temetőben őrizzük az emlékkápolnájukat, de jó lenne, ha magyar kézben maradna a kúria is.

A találkozó vége, mint oly sok székelyföldi látogatás, nem sokban tért el a kezdéstől, most is pálinkakóstolgatással zártuk, de már nem Ilkei Ferenc birtokán. 

Nagy szavak helyett csak könnyek és fogadkozások zárták ezt a felemelő találkozást: találkozunk, mihamarabb összejövünk újra!

Képünkön: Sebe Imre