Szíki Károly színművész ötletére indult el egy különös testvértelepülési kapcsolat, melyet az elmúlt vasárnapon már megállapodás formájában rögzített Makfalva polgármestere Vass Imre, és a 800 éves Tard vezetője, Kleszó Tibor, aki egy éve nyitott szívvel és gesztusokkal fogadta Szíki Károly ötletét, s a képviselő testület elé vitte kapcsolatfelvétel lehetőségét.
Az ötletet az adta Szíki Károlynak, hogy a Mezőkövesd ’56 könyvének írása közben olyan interjúalanyokat szólaltatott meg, akik felhívták figyelmét a Tard feletti dombon eltemetett maros-tordai katonák sírkeresztjeire.
(A dombtetőn 14 kereszt áll, 14 sírhalom, átkötve nemzetiszínű szalagokkal. Székely halottakkal, akik az oroszokat itt próbálták meg feltartóztatni, ezen az átjárón. Maros-Torda katonáit, távol, bár lélekben nagyon is közel, Tordán várta haza valaki. A székely hadosztály részei voltak. Így leltek otthonra és vigyázzák halálukban is a völgyben elterülő tardiakat a tordai katonák. Említsük meg a nevüket: Banga János, Kiss József, Babos András, Ilyjes Ferenc, Vári Nagy József , Pallér János, Stefanius János, Ők védték Coburg herceg hitbizományát, Tardot.)
Talán nem túlzás ezután, hogy egy Maros-tordai településnek, Makfalvának, testvértelepülése legyen Tard, mely Mezőkövesdtől mintegy 15 kilométerre fekvő község, a három matyóföldi helység egyike, amelyet igencsak megperzselt a történelem, elég, ha csak az ’50-es évekre gondolunk. Ezt a meggyötört, kommunisták által szinte kivégzett települést emlékkövek és emlékezők őrzik. Így kerültünk barátságba az egyik vértanú, Gaál Ignác családjával is.
E település szülötte a sikeres vállalkozó Dusza Bertalan, aki a tardi kálvária felállításán túl elemi szükségének érezte, hogy a testvértelepülési kapcsolat megszülessen Makfalvával, ezért a háttérből hamar előlépett. Dusza Bertalan, aki egyik legjelesebb támogatója a tardi közéletnek, ezúttal is megpakolta gépkocsiját 6 féle borral, hogy a tervezett borbemutatón kirukkoljon és abból jusson is a díszvendégeknek.
A központi indok és érdek tehát adott volt. Erre kellett felnöveszteni egy közös akaratot, hogy a székely harcosok hazataláljanak Makfalván is.
( Első pillanatban is észlelhető volt az a sajnálatos tény, hogy a falu kultúrájának autentikus személyisége, a helyi történet legfőbb ismerője és dokumentátora Szikszai Imre sajnos nem tudott a delegációval tartani.)
Az együttműködési szerződés megkötése
A díszbe öltözött főtéren, székely- és nemzetőr ruhás emberek koszorújában írta alá a két polgármester a szerződést, mely számos lehetőséget kínál az együttműködésben. Vass Imre az egyezmény szentesítése után emléktárgyakat adott át a tardiaknak, egyebek között egy székely lobogót, reményében annak, hogy ez hamarosan ott lobog majd Tard képviselőházának homlokzatán.
A rövid ünnepélyes ceremónia végén Kleszó Tibor és Szíki Károly megkoszorúzták Makfalva korábbi, tragikus körülmények között fiatalon elhunyt polgármesterének emlékhelyét. A kora délelőtti esemény a késő este kezdődött bállal folytatódott.
A bál
A felemelő esemény ünneplése a Székely-bálban folytatódott, mely ezúttal kiváltva a Székely majálist, a kárpátaljai magyarok számára gyűjtött pénzadományt. Már az előző este emelkedett hangulatban telt el, amikor is Dusza Bertalan, a Szent Márton lovagrend udvarmestere és Sebe Imre borász 12 féle bort mutatott be a nagyszámú közönség előtt, s a kóstoláson túl még Sebe Imre a borminősítéssel kapcsolatos kérdéseire jól válaszolóknak (mintegy 20 főnek) egy-egy palack Tibolddaróci, mezőkövesdi és bogácsi nedűket adott át.
Daragó Károly tangóharmonikán kísérte a bordalokat, Szíki Károly pedig az alkalomhoz illő verseket mondott.
Fodor Tamás konzul köszöntötte a bálra megjelenteket:
Minden híresztelés ellenére mi egy összetartó nemzet vagyunk. Példátlan összefogásunk Kárpátaljáért is ezt igazolja.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szólt ezután: „Marosszék leghűségesebb települése Makfalva. Itt alapítottuk meg a Székely Majálist, legújabban pedig civil kezdeményezéssel a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért való aláírásgyűjtést, mely 27 államban folyt le és sikert ért el. Az Európai Unió tagállamainak illetékes hatóságai Uniós szinten az érvényes aláírások számát 1 269 352-ben állapította meg. (Mintegy 10,5 %-ot érvénytelenített.) A nemzeti régiók népessége ezzel egy új eszközt kapott, hogy szülőföldjének gazdaságát fellendítse, megőrizve annak regionális identitását. Ne feledjük azt sem, hogy a Székely Himnusz 100 éves!”
A köszöntők után zenés és táncos blokkok váltották egymást. A késő estébe nyúló, felvezető zenés bolondozások után következtek volna a hazai művészek, de az elhúzódó műsorszámok miatt, tekintettel arra, hogy a bál mégiscsak a táncosoké, Szíki Károly és Daragó Károly nem tartották meg a Vidám kedvvel élni könnyebb összeállításukat. Szíki még elmondta köszöntőjét Kosztolányi Dezső: A néző című írásának elmondásával, majd megkérte Dusza Beralan és Sebe Imre vállalkozókat, hogy a tombolára szánt jeles és sokszínű ajándékaikat itt adják át. (Eredetileg a műsorban a kérdésekre helyesen válaszolók nyerték volna el a több, mint 10 értékes tárgyat.) Végezetül Szíki Károly átadta több érdeklődőnek, köztük Fodor Tamás konzulnak és Izsák Balázsnak azokat az üvegcséket, melyekbe a Kiss Mátyás mezőkövesdi fafaragó 64 vármegyében gyűjtött van bezárva.
Többen sajnálatukat fejezték ki, hogy nem láthatták az 5 témára húzott előadást (Szerenád; Szeretett édesanyák;Szerelem, Színház; Székely vicces szösszenetek, Szerelmes bordalok). A sajtó kérdésére, munkatársunk érdeklődésére Szíki így indokolta a lemondást: Táncolásra jöttek össze az emberek, s úgy éreztem, nem illik a türelmükkel visszaélni. Helyzetemet nehezítette az is, hogy küldöttségünk is megosztott volt a tenni vagy nem tenni kérdésben. A közönség soraiban is többen gagyinak titulált zenés előadást nekem nincs jogom minősíteni, egy frissen kitüntetett embernek pedig óvatosan kell fogalmaznia, de azt vallom, hogy a valódi értékek mentén kell továbbmenni, mivel ezért kaptam a díszpolgári címet. Elvem az, hogy akármilyen mértékű a műsorelhúzódás és minőségi mércével nehezen mérhető mások előadása, az én kötelezettségem az előadás megtartására kell fókuszáljon. Voltam ennél nehezebb helyzetben is 45 évi szolgálatom során, előfordult, hogy műsorom közben kést rántott valaki, de tőlem a felkérést csak úgy tudják elvenni, ha lelöknek a színpadról. Egyébként minden pótolható, mint ez az elmaradt előadás is.”
Az emberek hajnalig ropták a táncot, a bál ezzel betöltötte szerepét, amiért életre hívták.