„Komoly figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy egy a rendszert kiszolgáló, nyíltan rasszista párt ma népszerűbb, mint bármelyik ellenzéki formáció” – fogalmazott egy szélsőbaloldali közszereplő a Mi Hazánkra utalva. Bánó Attila írónak, publicistának tett föl kérdéseket a Présház.
– Szerkesztő úr, a 2006-ban gumitölténnyel fejmagasságban tömegbe lövető politikus kiválasztott magának egy udvari bohócot, s ez utóbbi többek között a kampányban azt sulykolta, hogy az orosz-ukrán háború egy magyar politikus miatt robbant ki. Szakértők megállapították, hogy itt már nem gátlástalan hazudozásról, hanem egyértelműen mentális megcsuszamlásról van szó. Egyes vélekedések szerint a demokrácia természetes kockázata, hogy kiakadt elmeállapotbeli szerzetek is hordón szónokolhatnak. Magyarország esetében ez miért jelent túlzottan nagy rizikót?
− A választási eredmények ismeretében mondhatnánk, hogy a nyugati elvárásoknak megfelelni igyekvő hazai ellenzéki politikusok nem tudnak nagy károkat okozni a nemzeti-keresztény irányzatnak, de hiba lenne lebecsülni a veszélyt.
Azért lenne hiba, mert ezek a figurák nem tűntek el a közéletből, és nyilvánvaló, hogy nyugati támogatóiknak szükségük van rájuk annak ellenére, hogy az idén súlyos választási vereséget szenvedtek. Brüsszel és a Soros György nevéhez is köthető globalista túlerő szerencsére nem ismeri, ezért lebecsüli a magyar választók többségének politikai ítélőképességét. Azt gondolja, hogy amerikai típusú kampányfogásokkal, például az ellenfél rágalmazásával, gyűlöletkeltő lejáratásával sikeres lehet. A hazai ellenzék botrányos, otromba és szalonképtelen stílusa ezzel is magyarázható, és mivel a vezető garnitúra − veresége ellenére − a helyén maradt, feltételezem, hogy a nyugati balliberális politikai vezetés ezt a társaságot továbbra is megbízható végrehajtó szereplőnek tartja.
− Akkor részükről marad a botránypolitizálás?
− Azt hiszem, részint marad, ugyanakkor nagy súlyt helyeznek majd a nemzeti húrok pengetésére is – ezt a politológiai szakirodalomban úgy hívják, hogy „idegen zászló” –, mert arra még a legostobábbak is rájöhettek, hogy a trikolór lengetése nélkül semmire se mennek.
– Az ellenzék „nyíltan rasszistának” nevezett egy olyan politikai erőt, amely ilyen jellegű gesztusokat nem gyakorolt, ugyanakkor maga az udvari bohóc az élén állt egy olyan koalíciónak, amelyben a „tetűcsúszdázással” érvelő párt kiemelt szerepet kapott. Várhatjuk-e hogy Brüsszelből jön tiltakozás az ilyen mélyre süllyedt kocsmapolitika ellen?
− Brüsszel a választási kampány során ezerszer tiltakozhatott volna a Jobbikkal való szövetkezés miatt, mégsem tette. Ebből is látszik, hogy a balliberális elvek, a náci nézetekkel szembeni vélemények mennyit érnek. Brüsszel minden magasztosnak tűnő elve kukába kerül, ha egy európai országban a baloldal hatalomra juttatásáról van szó. A nemzeti-keresztény kormányzatokkal szembeni vegzáló magatartás, a kettős mérce folyamatos alkalmazása pontosan jelzi, hogy Brüsszel nem tiszteli az európai polgárok demokratikus döntéseit, ha azok konzervatív pártokat juttatnak kormányzati pozícióba.
– Noha a parlamenti választáson a demokratikus pártkoalíció kétharmados többséget szerzett, bejutottak a Házba olyan szereplők is, akik nemcsak szóba álltak a 2006-ban gumitölténnyel fejmagasságban tömegbe lövető szélsőségessel, hanem nyíltan és lelkesen együttműködtek vele, sőt ma is alárendelik magukat neki. Most együtt végighazudnak majd újabb négy évet, pedig tudják, hogy amit mondanak, az nem igaz. Közben nem csinálnak semmit – a hisztériakeltést kivéve. Fölerősíthető-e valahogyan – és hogyan – a demokrácia öntisztulási folyamata?
− Talán meglepő, amit mondok, de úgy vélem, hogy ez a tehetségtelen ellenzék bizonyos értelemben hozzájárul az öntisztuláshoz. Azzal, hogy – szándéka ellenére − jelentősen erősíti a nemzeti oldalt, jót tesz a magyar demokráciának. Jót tesz, mert ezáltal emelkedik a közgondolkodás színvonala, egyre nagyobb választói kör ismeri fel a konzervatív értékek védelmének fontosságát. Persze a demokrácia fejlődésének jót tenne a hiteles baloldali ellenzék megerősödése, a megélhetési baloldal eltűnése. Erre azonban, úgy tűnik, még nagyon sokáig várnunk kell. A parlamentbe bekerült Mi Hazánkat illetően látni kell, hogy az ellene folytatott rágalomhadjárat főként attól a Jobbiktól érkezik, amely csupán a szélsőbaloldali, szemkilövető patrónusának köszönheti megmaradását. Jelenleg a Mi Hazánk a hazai ellenzék legígéretesebb szereplője.
Molnár Pál
Kép: szentkoronaradio.com