A Nyugat nagybirodalmának vezetője sajtótájékoztatókon, tárgyalásokon elalszik. Már a Nyugat kisebb államainak vezetői is gúnyolódnak rajta. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Professzor úr, a XX. századi orosz nagybirodalom összeomlása előtt három aggastyán vezette az államot, pontosabban állt a hierarchia csúcsán. Az utánuk következő fiatalabb politikus már csak a szétesést tudta – úgy, ahogy – menedzselni. Mi az ok és az okozat? A birodalom a gerontokrácia miatt esik szét, vagy az amúgy is széteső birodalom gerontokratákat emel a csúcsra?
– Mielőtt a kérdés konkrét logikai összefüggéseinek kifejtésébe belekezdünk, egy kis kitérőt kellene tenni a hatalom és uralom összefüggéseiről. Amiről ebben a beszélgetésben szó esik, az az uralom, a hatalom azonban „máshol” van. Az uralom ugyanis csupán adminisztráció, az Amerikai Egyesült Államokkal kapcsolatban gyakran halljuk is ezt a kifejezést, hogy „amerikai adminisztráció”. Vagyis az uralom csak „leadminisztrálja” azt, amire a hatalom utasítja.
Az uralmi elitet tehát ami lényegében a „politikusokat” jelenti, egy sajátos „ügynökhálózatként” kell szemlélnünk, akik egyszerűen csak végrehajtják a hatalomtól érkező utasításokat. A konkrét kivitelezést illetően van ugyan némi szabadságuk, de ez inkább csak árnyalatnyi eltéréseket eredményezhet. Vannak persze kritikus elágazási pontok, ahol egy-egy uralmi szereplő személyes jelentősége felértékelődik, de ilyenkor általában drámai konfliktustér alakul ki magában a hatalmi rendszerben is, és az ebből adódó bizonytalanság igen jelentősen megnövelheti egy-egy uralmi szereplő történelmi mozgásterét.
Kép: vanityfair.com
A teljes interjú.
