„Magyarország, teljesítve a kirótt leckét, mint ahogy mindenki más, beadta a Nemzeti Energia- és Klímatervét Brüsszelnek. Ebben a tervben az szerepel, hogy 2030-ra naperőművek elérik 6500 MW-os névleges kapacitást, ami lényegében azonos az ország fogyasztási igényeivel. Ez annyit jelent, hogy a nyári hónapokban, a déli órákban, ha süt a Nap, akkor le kell kapcsolni az országos hálózatról még az atomerőművet is, majd rövidesen visszakapcsolni. Ez műszakilag megoldhatatlan feladat” – írja cikkében Lóránt Károly közgazdász. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Lóránt úr, európai szinten az ingadozás kiegyenlítése már ma is úgy történik, hogy az atomerőműveit felszámoló Németország „megújulókból”- származó többletét alacsony, sőt negatív árakon adja el a franciáknak. Majd miután lemegy a nap, vagy eláll a szél, lényegesen drágábban vásárolja vissza a francia atomerőművektől. A német kancellár természettudományos végzettségű, tehát tudja, mit csinál, nincs „megvezetve”. Mi lehet az a félelmetes érdek, amely miatt ehhez az őrültséghez az EU legnagyobb országának is alkalmazkodnia kell?
– Úgy gondolom, hogy a tudomány szerepét egyre inkább átveszik a hiedelmek. Én a mai nyugat-európai helyzetet leginkább a kínai kulturális forradalomhoz hasonlítanám, de lehetne találni még rosszabb hasonlatokat is. Nyugat-Európát és Észak-Amerikát is elöntötte a kultúrmarxista ideológia, és ezt az ideológiát nem csak a genderpolitika, az egyes kisebbségek jogainak túlhangsúlyozása, az ellenvélemények elhallgattatása, sőt üldözése jellemzi, hanem a tudományellenesség is.
A teljes interjú