Új lap indult a magyar sajtóban, neve 2022plusz.hu . A bevezető tartalmat böngészve látszik, hogy nem a jelenlegi, hanem a jövőbeli fősodor újságja a civil mozgalmaknak lökést adó friss orgánum. A főszerkesztőnek, ifjabb Tóth Györgynek tett föl kérdéseket a Présház.
– Főszerkesztő úr, Önök már a megjelenés napján támadást kaptak egy extrém sajtóterméktől. Mi lehet az a szín az Önök tartalmában, amelyet az egyébként a sokszínűségért elborult aggyal harcoló aktivisták nem tudnak tolerálni?
– A szemükben az a bűnünk, hogy létezünk. Mi bevallottan polgári-konzervatív elveket vallunk, ez pedig a liberálisnak mondott oldalon nem számít bocsánatos bűnnek.
Nem számít annak, ha elutasítjuk a gender szemléletet, ha a családot az Alaptörvényben foglaltak szerint értelmezzük, nem elnézhető – mármint részükről –, hogy nemzetben gondolkodunk és nem gyalázzuk, ellenkezőleg, támogatjuk azt a kormányt, amely ugyanilyen értékek mellett tör lándzsát. Tehát még egyszer: az a bajuk velünk, hogy létezünk, és nem azt a természet- és társadalomellenes mantrát duruzsoljuk, amit ők. Nem kérünk az Európai Egyesült Államokból sem, mert ragaszkodunk a nemzeti önrendelkezéshez. Jól látható, mi történne, ha a brüsszeliták ukázai szerint működnénk. Egyébként is minden újabb, törekvéseiket elutasító orgánumra tűzet fújnak, de tegyék csak nyugodtan.
– Miért fontos, hogy a magyar sajtóban – beleértve a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig elterülő térséget – felületet kapjon az értékvédelem?
– Egy nemzetet az is meghatároz, hogy miként viszonyul az értékeihez. A sajtó – az igazi, és nem a Soros-hálózathoz tartozó, általa fizetett – feladata nem csak a korrekt tájékoztatás, de az is, hogy ezeket az értékeket óvja és hirdesse. Csak két apró példa a közelmúltból. Azt még a másik oldal sem vitathatja, hogy 1848 eszmeisége is az értékeink közé tartozik. Ezt nem csak tartalmi, de hagyományos formai elemekkel is jelezzük, mint például az, hogy zászlódíszbe öltöztetjük városainkat. Mi történt most a balliberális vezetésű Budapesten? Még a törvényben előírt közterületeken sem jelent meg a nemzeti lobogó, összesen két hídon helyeztek el piros-fehér-zöld zászlókat. Aztán persze, amikor a sajtóban megjelentek a mulasztást nehezményező cikkek, méltóztattak megsértődni. Bocsánatkérés helyett vagdalkozni kezdtek. Milyen hagyomány- és értékgondozás ez? A másik „apróság” a budai vár rekonstrukciójával kapcsolatos hisztizés. A városháza által „elképzelt” átépítés maga a történelemgyalázás, iszonyú ronda területet rajzoltak meg. Még saját híveik is elutasították. A mi dolgunk az, hogy ne engedjük ezt az agymenést testet ölteni, mert a történelmi vár érték, a korhű helyreállítás nem lehetőség, hanem kötelezettség. Az ilyen „apró” dolgokban is megmutatkozik, mi a balliberálisok alapállása: végképp eltörölni. Értékeket, eszméket, mindent, ami a magyart magyarrá teszi.
– Térségünkben a civil mozgalmakat lejáratták a külföldről pénzelt, idegen feladattal megbízott úgynevezett NGÓ-k. Hogyan lehet a társadalom nagy részét felvilágosítani arról, hogy ezek a felbérelt propagandaközpontok rombolják a demokráciát?
– Nem hiszem, hogy civilek azok, akiket egy idegen hatalom – vagy személy – pénzel. Ha azok lennének, bátran számot adnának arról, kinek, kiknek a pénzéből próbálnak rombolni nálunk. Arról persze gondoskodott a függetlenpártatlanelfogulatlan sajtójuk, hogy a civil és a fizetett ügynök között elmossák a különbséget, úgyhogy nem egyszerű feladat elmondani, kik ők és kik az igazi civilek. Ebben az országban több mint 60 ezer valóban civil szervezet működik, és csak néhány tíz NGO, a hangjukat azonban aránytalanul felerősítik propagandistái, a fent már jelzett, magukat függetlennek hazudó orgánumok tollnokai. A megoldás az, ha ahol csak lehet, elmondjuk, kik is ők valójában és miért teszik azt, amit tesznek. Ezt persze megnehezíti, hogy az őket pártolók közel sem kapnak igaz képet arról, hogyan manipulál, csúsztat, hazudik a sajtójuk, miközben nem veszik észre, hogy agymosást kapnak. Érdekes módon náluk soha nem jelennek meg az oldalukhoz tartozó politikusokról leleplező, vagy legalább a tényeket közlő írások, miközben azt sulykolják, hogy a regnáló kormány minden lépése elhibázott. Az pedig, hogy hat az agymosási technika, teljesen nyilvánvaló. Ha nem hatna, híveik feltennék maguknak a kérdést: van-e a világon olyan kormány, amelynek minden döntése – kivétel nélkül! – rossz. Nincsen, de ezen már el sem gondolkodnak az őket követők, a gyűlölet ellenben ömlik belőlük. A tények számukra nem makacs dolgok, hanem zavaró mellékkörülmények, amikkel nem szabad foglalkozni, nehogy megzavarják őket. Így bizony sziszifuszi próbálkozás elfogadtatni velük bármit, ami nem illik bele a szektájuk hirdette „igazságba”. Többek között az sem, hogy az NGO-k nem civilek, hiába nevezik annak. Persze akkor is ki kell mondani az igazságot, ha az nem talál értő fülekre, mert ha csak egy embert is sikerül visszavezetni a valóságba, már az is siker.
– Mit tehetnek a hazai forrásból hazai célokért fáradozó civil szervezetek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány – azért, hogy a társadalom nagy része az európaiságot ne Junckerrel, Merkellel, hanem Leonardo da Vincivel, Michelangelóval azonosítsa?
– Mindent! Ez nem csak egy feladat, hanem mindennapi küldetés. Sajnos az alapok manapság sokaknál hiányoznak és ezért a család és az iskola is felelős. A valódi európaiság azoknak az eszméknek, hagyományoknak az összessége, amelyekről már szó esett. A zsidó-keresztény kultúra, az épített és természetes környezet, a nők tisztelete, a hagyományosan értelmezett család védelme, őseink megbecsülése – és még hosszan sorolhatnánk. A valódi civil ethosz mindezeket magában foglalja, a civil szervezetek működése mikro méretekben szintúgy. Aki csak keveset is tesz ezért, már megtette a kötelességét. A CÖF-CÖKA alapította 2022plusz oldal is ezért született, hogy újabb fórumot biztosítson ennek az eszmeiségnek. A Balassi Kard Művészeti Alapítvány ugyanezt teszi a magyar kultúra értékeinek bemutatásával, a magyar alkotások fordítóinak elismerésével. Nem a világrengető tettek, hanem a kicsinek látszó, mégis fontos, mert szemléletet formáló cselekedeteknek lehet az eredménye, hogy úgy legyünk európaiak, hogy közben büszke magyarok is maradhassunk.
