Budapesti konferencián Piotr Serafin, az Európai Bizottság csalás elleni küzdelemért felelős biztosa azt mondta: „az EU-ban a korrupció elleni küzdelem a kölcsönös bizalom megőrzéséről is szól (…) Ha azonban a polgáraink azt látják, hogy a befizetett pénzüket ellopják, elveszítik bizalmukat az EU-ban – és ez helyrehozhatatlan károkat okoz” – tette hozzá. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Présház.
– Szerkesztő úr, az EU egyik vezetője a Covid-hisztériában eurómilliárdokat költött sms-üzenetekben, és a gyanút meg sem próbálta eloszlatni, egy másik vezetője a saját lakását használta hivatalként, és tetemes összeget vett föl. Erről nem esett szó a budapesti, korrupcióellenes EU-konferencián. Mennyire vehetjük komolyan ezt a tanácskozást?
Humoros ember ez a Piotr Serafin, ha kölcsönös bizalomról értekezik egy olyan testület nevében, amelynek korrupciós ügyletei, felettébb gyanús döntései gyakorlatilag közismertek.
A naiv ember azt gondolná, heroikus csalás elleni küzdelem folyik az EU-ban, ha külön biztosa (minisztere) van a témának. Ám ha valaki nekiszegezné a kérdést biztos úrnak, hogy mit gondol az Európai Bizottság elnökének vakcinabizniszéről, a táskákban hurcolászott eurómilliókról, az európai polgárok elsíbolt milliárdjairól, s hogy miért kell egy velejéig korrupt országot támogatni az európai adófizető polgárok pénzéből, gondolom, csak habogna-hebegne. De hát előadni bármiről lehet, hiszen itt nem hangzanak el kérdések. Papolni és konferenciázni lehet büntetlenül. Mit is mond ez a jóember? „Ha azonban a polgáraink azt látják, hogy a befizetett pénzüket ellopják, elveszítik bizalmukat az EU-ban – és ez helyrehozhatatlan károkat okoz.” A polgárok bizalmát ezek a bohócok rég elveszítették, de még mindig azt hiszik, hogy a végtelenségig lehet hazudni. Ideje lenne felébreszteni őket, és nem a végítélet harsonáira bízni az ébresztőt.
– Biró Ferenc Pál, az Integritás Hatóság elnöke nyitóbeszédében rámutatott: „nincs egyetlen biztos megoldás a korrupció visszaszorítására, de abban a megközelítések összeérnek, hogy a feladatot ellátó szervezetnek függetlennek, széles mandátummal bíró és társadalmilag beágyazott intézménynek kell lennie„. 2004. augusztus 17-én Medgyessy Péter miniszterelnök a Népszabadságban jelentette be: „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.” Ezzel a leleplezéssel azóta sem mert foglalkozni egyetlen, hősködő korrupcióellenes testület sem. Miért gondolhatjuk gyávának ezeket a grémiumokat?
Bíró Ferenc Pál sem kevésbé humoros ember, ha azt állítja, hogy „nincs egyetlen biztos megoldás a korrupció visszaszorítására”. A szomorú az, hogy nincs igazán kedvünk ezen derülni. Ha a szerkesztő úr által említett Medgyessy Péter (ön)leleplezését nézzük, azért mégiscsak elképesztő, hogy egy miniszterelnök tud a korrupciós ügyekről, és nem tesz semmit. Olyan volt ez, mint Ali baba meséje, csak ebben a történetben nem barlang rejtette a kincseket, hanem a kormányfő szdsz-es kollégáinak a bankszámlái. Ekkora szégyene talán nem is volt a magyar történelemnek, hogy ilyen emberek vezették az országot. Jutnak még eszébe az embernek a gyanús ügyek esetében felállított parlamenti bizottságok meséi, amelyek még soha semmit nem derítettek ki. Ha azt hallom, hogy valaminek a kivizsgálására parlamenti bizottságot alakítanak, a porhintés és a svindli takargatása jut eszembe. Erre érvényes a mondás, amely szerint holló a hollónak nem vájja a szemét. Szerintem át kéne fogalmazni a régi jelszót: Világ aranybudijai, egyesüljetek!
– A rendezvény témái között szerepel a mesterségesintelligencia-alapú kockázatelemzés alkalmazása a közbeszerzések átláthatóságának növelésére, a fiatal generációk szerepe az integritás kultúrájának megerősítésében, valamint az antikorrupciós szemléletformálás kommunikációs és edukációs aspektusainak vizsgálata. Ilyen véresen izgalmas témáról, mint a korrupció, hogyan lehet ennyire unalmas konferenciát szervezni?
Ezek valóban olyan izgalmas témák, amelyek – hiába vesz be egy marék altatót – kiverik az álmot az ember szeméből. Mert mi lehet nyugtalanítóbb, titokzatosabb és azonnal megvalósítandó téma, mint „a mesterséges intelligencia alapú kockázatelemzés alkalmazása a közbeszerzések átláthatóságának növelésére”? Ha nem a porhintést szolgálná ez is, még el is gondolkodnánk fölötte, mi ez az égbekiáltó marhaság? Eddig is sokat mérgelődtünk a brüsszeli politbüro ügyködésén, de ez már tényleg a humor kategóriája. Ezek már önmagukat sem veszik komolyan.
Molnár Pál
Kép: Serafin – sejm