Anders Celsius svéd csillagász, matematikus és fizikus volt, aki elsősorban az általa 1742-ben bevezetett hőmérőrendszerről ismert.
Anders Celsius 1701-november 27-én született Uppsalában Nils Celsius csillagász fiaként, a Doma birtokon élő családból. Nagybátyja az idősebb Olof Celsius (1670-1756) botanikus, nyelvész, teológus és rúnakutató volt. Különösen jelentős volt a mohákkal kapcsolatos kutatása.
Anders Celsius az Uppsalai Egyetemen tanult, ahol 1730-ban professzor lett. 1733. augusztus 25-én Marcus Manilius II. akadémiai melléknévvel a Leopoldina (ma Német Nemzeti Akadémia) tagjává választották (matrikula száma 441).[3]
1734-től a Porosz Tudományos Akadémia külső tagja volt.1739-ben és 1743-ban az Uppsala-i Egyetem rektora volt.
1736-ban Celsius részt vett egy expedícióban, amelynek célja a Föld alakjának felmérése volt. 1741-ben elkészítette az első svéd obszervatóriumot Uppsalában. Emellett költő és népszerű tudományos irodalom szerzője is volt.
Celsius volt az első, aki megmérte a csillagok fényességét. Felfedezte, hogy az északi fény zavarja a Föld mágneses terét. És ő volt az egyik első, aki megállapította, hogy Skandinávia nagy része lassan emelkedik a tengerszint felett, ami egy folyamat az utolsó jégkorszak óta.
Celsius 1744. május 6-án, 42 éves korában tuberkulózisban halt meg, és a Gamla Uppsala templomban temették el.
1742-ben egy 100 fokozatú skálát javasolt, amelyben 0 °C a víz forráspontjának, 100 °C pedig a jég fagypontjának felelt meg. Halála után más tudósok, köztük Carl von Linné, megfordították a skálát, amely a ma használt skálához vezetett, amelyben 0 °C a fagypont, 100 °C pedig a forráspont.
Makovitzky József professzor
Kép: wikipedia