„..ha Magyarország háborút akar az EU-val, hát kapjon egyet” – írta az EUobserver című brüsszeli sajtótermék hazánkat hisztérikusan támadó alkalmazottja. Erről kérdezte Homa János újságírót, az Agria főszerkesztőjét a Gondola képviseletében a Présház véleményportál főszerkesztője.
– Főszerkesztő úr, a kommunizmusban és az úgynevezett „liberális demokráciában” több ijesztő hasonlóság is van. Az egyik, hogy mindkettő a társadalmi berendezkedés csúcsának képzelte, illetve képzeli magát. Az első 150 millió halottal, benne több mint húszmillió GULÁG-halottal járt. Miért ijedünk meg a másiktól?
– Ismeretes, hogy a német–amerikai filozófus, szociológus, politológus, Eric Voegelin rokonságot látott a liberalizmus, a demokrácia és a kommunizmus között. A politikai filozófia amerikai tudósa Leo Strauss szerint a liberalizmus egyetért a kommunizmussal a végcélban – azaz az univerzális, osztály nélküli társadalomban, vagy még pontosabban az univerzális és homogén államban –, nem ért azonban egyet az ahhoz vezető útban…
Talán ebből is kitűnik, hogy erős a rokonság a kommunizmus és a liberális demokrácia között. Jómagam még a rendszerváltás előtti években döbbenten tapasztaltam – amikor nyugat-európai konzervatívnak mondott újságírókkal, illetve az USÁ-ban élő, magát demokratának mondó kutató orvos ismerősömmel beszélgettem – azt, hogy ők jobb véleménnyel voltak, mint én, mindarról, amit mi napról napra megéltünk, amit a saját bőrünkön keresztül érzékeltünk a magukat szocialistának mondó kommunista országokban. Hangsúlyozom: mindezt a rendszerváltozás előtt éltem át. Úgy éreztem, hogy itt valami nagyon nem stimmel.
A teljes anyag.