Magyarországról kiküdött szélsősőges testesítette meg a hungarofóbiát az Európai Parlamentben. A dühöngő kifejezte, örül, hogy hazánktól elvontak 21 milliárd eurót. Örvendezett, hogy a pénzelvonás miatt rosszabb a magyar emberek sorsa, és ez a hungarofób szélsőség malmára hajtja a vizet, nagyobb választási esélyük lehet jövőre. A rasszizmus EU-konform megnyilvánulásáról Kövesdi Károly Európa-érmes publicistát kérdezte a Présház.
– Szerkesztő úr, a magyarellenes rasszizmus brüsszeli megnyilvánulása láttán, hallatán nekünk miért jut eszünkbe Hegedűs hadnagy?
Nekem pedig Arany János balladája jut eszembe erről a nőszemélyről, akinek az iniciáléja szintén K. K. – Kádár Kata! Ez lett napjaink (anti)hőse! Azért ez elég nagy kultúrtörténeti bukfenc. Akárcsak a Hegedűs hadnagy figurája, de az ő esetében az antihős legalább elnyerte méltó büntetését, az olvasó pedig méltán érezhetett erkölcsi elégtételt. Az ilyen emberek azonban nem érdemlik meg, hogy szellemóriások árnyéka vetüljön rájuk, hiszen szimpla hazaárulók – lennének, ha lenne hazájuk.
Ezeket nem küldte Brüsszelbe senki, a voksokat a lóvá tett, Orbán-fóbiától elvakult prolik dobták össze, ez került leosztásra eddig ismeretlen emberek között. Az ilyen „világpolgár” (az én értelmezésemben senkiházi) egyetlen hazája a dollárral, euróval kitapétázott, megromlott marxi eszméktől bűzlő kotorék, ami bárhol lehet, ha kiköltözött belőle a görény. Jut eszembe, vezérük, a nárcisztikus zsebdiktátor nemrég még kórházakban idétlenkedett, lelakatolt ajtók előtt pózolt, felhánytorgatva, hol tart a magyar egészségügy. Hát éppen ott, ahová a gazdái taszították, elsikkasztva Magyarországtól huszonegy milliárd eurót. Hogy világos legyen: nyolc és félezer milliárd forintot! Amiből legalább ötven kórházat lehetett volna felújítani. Egyszóval elég skizofrén a banda, hiszen ez klasszikus példája annak, amikor a tolvaj kiált rablót. Remélem, ezek után, hogy így kimutatták a foguk fehérjét, jövőre lehervad az öntelt pofájukról a vigyor.
– Ez alkalommal a lelki eltorzulás a szerzet fintorain is meglátszik. Ha ilyen grimasszal szavazatokat szerez, az miért jelzi a demokrácia eltorzulását?
Nem is annyira ritka ez, mint gondolnánk. Egy aforizma szerint az ember negyven fölött tehet róla, hogyan néz ki a fizimiskája. De nem elbagatellizálva a dolgot: miként a szem a lélek tükre, az arc esetében sem az esztétikum a lényeg, hanem a belső én kivetülése. A demokrácia torzulása azonban nyilvánvaló. A magyar nép megérdemelne egy normális ellenzéket, hiszen a kontroll szerepe nagyon fontos minden demokráciában. Nem az én dolgom elemezni, hogy ezek helyett a bohócok helyett miért nem tud „kitermelődni” Magyarországon egy szociáldemokrata, vagy a régi értelemben vett liberális ellenzék, ez valószínűleg mélyebb elemzést igényelne. Ez a vulgárliberális, posztmarxista, bolsevik attitűdöt hordozó társaság az ország szégyene, pláne, hogy az Európai Parlamentben támadja nyíltan a hazáját. Ilyen nincs még egy Európában. Nem is miattuk szégyelli a magyar ember magát, hanem azért, hogy ezek mandátumot tudnak szerezni.
– Ha egy román képviselő beszélne úgy az Európai Parlamentben, hogy „ők, a románok”, és azon örvendezne, hogy a románok elveszítettek egymilliárd eurót, és kijelentené, hogy a románok romló életszínvonala pozitív dolog, azt hogyan fogadnák Bukarestben?
Lehet, hogy kihegyezett karókkal. A szlovák példa számomra közelibb: Maroš Šefčovič, a kereskedelem és a gazdasági biztonság szlovák EU-biztosa olyan szürke figura, amilyen ritkán terem. Vissza is szeretné hívatni az ellenzék (amire persze nincs esélye), mert már szégyellik a totojázását. Afféle igazi nagydarab lakáj, általában ott szekundál Von der Leyen jobbján. De még egy ország képviselőjénél sem tapasztaltuk – lévén bármilyen ellenzéki odahaza –, hogy az országuk kormánya, népe ellen ágálna. Ebben mindenütt konszenzus van, de legalábbis létezik az a bizonyos nemzeti minimum, amit annyiszor emlegetünk. A brüsszeli magyar ellenzék – tisztelet a ritka kivételnek, ha egyáltalán akad ilyen – azonban nettó hazaáruló. Kemény törvényt kellene alkotni az ilyen emberfajta ellen.
Molnár Pál
Kép: euparl.eu