I.M. Tolnai Ottó
Vékonyka hírben közölte a Média:
84 éves korában meghalt Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a délvidéki magyar irodalom kiemelkedő alakja… Majd bemásolták a lexikonból:1940. július 5-én született Magyarkanizsán… S megírták: hol tanult, milyen lapokat és rádióműsorokat szerkesztett és merítenek kicsit a díjaiból is, de hatalmas életművét távol tartják.
Mintha nem ő lett volna a mai magyar művészet egyik legnagyobb drámaírója, költője, a kortárs magyar irodalom kivételes alakja.
- március elején találkoztunk először, mikor az egri színház vendégeskedett Újvidéken. Egy remek csapat szerepelt ott, a Gali László társulat. (Istenem! Szétverték azt a díjazott együttest a tehetségmódosult kupecek, bár az akkori merénylőknek fele már sírban, meg elmevesztésben van, mely méltó büntetés a társulat lebontásáért. Csak így tovább!!)
A Paripacitrom című legújabb darabjának főpróbája után ebédre hívtam és magnómon rögzítettem gondolatait:
– Reális világból hoztam drámám témáját, az őrültek házából. Zombor mellett,Moralicában egy elmegyógyintézet van, ahol mély sebeket szereztem. Pedig csak rövid látogatást tetem ott. Valaki órákon keresztül lószart söpört az udvaron akkurátusan és méltósággal. Egy másik őrült naphosszat ült egyetlen birtokán, a székén. Nem volt hajlandó arról felállni egy percre sem.
– Így sepregetünk életünk végéig vagy ülünk az ülepünkön?
– Mindennél fontosabb számomra a ’60-as évek hippi mozgalma. A balos mozgalmak itt csúcsosodtak ki, itt záródott le valami végleg, mely az októberi forradalmakkal kezdődött és ’68-ban záródott le örökre, meghalt.
– Többet mondani a világról nem lehet, mint ahogy azt a főszereplő is teszi.
– Igen. Nincs szava, eszköze, mert minden interpretáció hülyeség. Most már csak felfelé van az út. Hiába bontanak falakat, rombolnak vasfüggönyt, az út meghatároztatott. Nem tudok egy mondatban összegezni, hiszen olyan kategorikusan lezártak bennünket az elhatározásokkal, hogy idegsejtjeim lázadnak, most már mindörökké. Egyébként a nyelv strukturáltabb, összetettebb, mint egy silány mondat.
Balkán az én Bakonyom
– Bosch képek szaladgálnak közöttünk, Artoud díszletében és rendezésében. Persze, hogy a színházak félnek az ilyen daraboktól. Félnek és mégis Wilson és Becket között érzem legjobban magam. Nem kedvez a világ nekem, nem akarok én sem kedvezni neki.
– A Balkánról alkotott véleményed?
– Arról külön véleményem van. Szeretem ezt az életet. Nekem ez a világom, a tengerrel. Néha szép, néha tragikus, és lehet, hogy el is nyel bennünket. Vállalom, de nekem ebben a térségben van az emberi kalandom, ezzel érintkezem. Párizsban és Pesten is dolgozom, de igazán a tengeren vagyok otthon. E térségen új föld-és vízrajzom van, és nem érdekel, mások hogy húzzák-vonják. Gutaütött elnökök, hadvezérek hogy gondolkodnak felőle. Engem ez nem érdekel. Kialakult egy világfelfogásom gyermekkoromtól kezdve. A tengerig tapogatok, arra megyek, ha elgáncsolnak, ha fejbe ütnek, akkor is oda igyekszem.
Az autonómia nem illúzió
– Mégis a Balkán…
– Könyörtelen és nyers világ. Ha közel hajolunk, olyan minden része, mint egy Bosch kép. A macedónok érintkeznek az albánokkal és a görögökkel. A szerbek és bolgárok is igényt jelentenek be. Észbontó. Ha Boszniához hajolsz, fele hercegovinai, fele bosnyák. A Vajdaságra is sokan igényt tartanak. Én itt születtem. A határ, mint vándorvese, hol ide, hol oda ment. Magyarországon születtem, de amikor először levegőt vettem, már nem tartozott oda. Sétál a szögesdrót, de ez az ő dolga. Én szilárdan érzem alattam a talajt, Kanizsán. Várható, hogy bizonyos dolgok újra tabuk lesznek. A lakosság egyformán rosszul áll. Polgárháborús helyzet alakulhat nemsokára. Nagy harc folyik ebben a balkáni sűrűségben. A magyarság önszerveződése nem mostani válasz a szerbeknek..
Az autonómia közel áll hozzám, a közös autonómia. Meggyőződésem, hogy csak így kaphatunk nagyobb engedményeket a szerbektől. Az önállóság nem illúzió, hanem realitás.
Egymás hátán próbálnak kimászni
– Hol van mindennek a határa?
– Horvátország kiválásáról külön véleményem van. Magyarország sosem tudta, hogyan viszonyuljon ehhez a dologhoz. A szlovének és a horvátok eladták a két tartományt Szerbiának, hogy függetlenek legyenek. Ezzel eladták a bőrüket is. Magyarország mégis ünnepelte őket. Aztán Szlovénia eladta Horvátországot, hogy legyen egységes Szerbia. Egymás hátán próbáltak kimászni Jugoszláviából.
Nem vagyok politikus, a kulturális szférában gondolkodom csak. Ott pedig nem lehetnek határok, mert bezárkózik a tudat és a lélek. Filozófiámnak nem eszköze a párt. Magatartásom azt hirdeti, hogy lehetnek emberek, akiket nem határoz meg a pártharc, az ideológia. Szabadságot képviselek, és végzem a munkámat. Bácskainak nevezem magam, ahogyan Kosztolányi és Csáth Géza tette, az ő tájukból való szépíró vagyok.
Ha szétesik is minden, essen szét, én nem fogom tartani. De azt sajnálom, hogy a tengerre lassan csak útlevéllel mehetünk.
(1991. március 8-i írás alapján)
Szíki Károly