„Egyre jobban érzem, hogy csak az egyszerűség, az értelem, az őszinte beszéd, ami érdekel. Hogy csakis ezen fogalmak mentén kell és érdemes és szabad élni” – fogalmazza meg lényegbevágó sorstapasztalatát a színművész.
Élő színháztörténelem – ez a képzet körvonalazódik előttünk, amikor elolvassuk Lőte Attila: Elsuhant esztendők – Egy színész jegyzetei a közönségnek című kötetét. A Napkút Kiadó által közkinccsé tett alkotás az eltelt bő hat évtized színművészeti históriáját ragyogtatja elénk személyes vallomásként.
Rengeteg érték keletkezett a nehéz időkben is, sok fölemelő élményt ajándékozott a társadalomnak a színészvilág akkor is, amikor a hivatalos kultúrpolitika mederben óhajtotta tartani a művelődési életet. A tehetség felszínre villant, utat tört magának a lelkekhez, hatott. Mint a művész fogalmaz: „hátha, hátha lesz egy-két embernek affinitása arra, hogy hitelességem hatására meginduljon benne valami katartikus, tisztulási folyamat – vagy legalábbis jobban érezze magát néhány órára.”
A teljes anyag.
Kép: lira