Száműzetésben töltött 277 évet a Magyar Sion: a Magyar Katolikus Egyház esztergomi székhelye. Hazatérését idézték fel szeptember 17-én Esztergomban a Szent Adalbert Központban egynapos konferencia keretében. Ezen Rudnay Sándor hercegprímás és kora volt a fő téma. Prof. dr. Cs. Varga István A szakralitás átragyogása Himnuszunkban című előadásában elemezte a világ egyetlen olyan szakrális, bűnmegvalló, a „Hajh, de bűneink miatt” és a „Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre” vétkét is bevalló, irgalmat kérő, nemzeti Himnuszunkat, s Kölcsey korát, amely által létrejött a Himnusz szövege. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Tanár úr, az oszmán hódítás másfél évszázadig tartott, ám a katolikus központ 277 évet töltött száműzetésben. Rudnay Sándor hercegprímás jóval az oszmán kiűzése után hozta vissza a Magyar Siont abba az Esztergomba, amelynek nevét a száműzetés hosszú ideje alatt is a levelek keltezésére írták. Miért kell felidéznünk időről időre az érseket?
– Az emlékezés lehet hálaadás is. Deák Ferenc intelmét idézem: „Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és szerencse visszaadhatják. De amiről a nemzet önként lemondott, annak visszaszerzése kétséges.” Rudnay Sándor bíboros komoly figyelmet érdemlő, méltán híres példakép. Tetteinek, eredményeinek felidézése lelkierőt ad. Izaiás Isten szavát tolmácsoló igehelye növelheti jövőbe vetett reményünk erejét: „Dicsőségemet pedig másnak nem adom!”
Rákóczi Esze Tamásnak átadott vörös, fehér és zöld zászlóin a „Cum Deo pro Patria et Libertate” olvasható” – „Istennel a Hazáért és a Szabadságért”. A vörös sávban pedig: „Iustam causam Deus non derelinquet” – „Isten az igaz ügyet nem hagyja.”
A teljes anyag.
Kép: Thaler Tamás felvétele